Már megszokhattuk, hogy országunk gazdasági és ugyanakkor politikai irányvonalában egyszerre van jelen a keleti és a nyugati reláció fontossága. Mára már – legalábbis retorikai szinten – a politikai elit döntő többsége támogatja Szerbia EU-integrációját. Az emberek és a politikai csoportosulások is egyaránt eltérően ítélték meg Oroszország gazdasági-politikai jelenlétének a kívánatos mértékét. A két ország közötti gazdasági kötelékek érdemi lazítását azonban soha egyetlen kormány, vagy hatalmi koalíció sem helyezte kilátásba. A kiemelkedően jó szerb–orosz kapcsolatokat soha nem tartották az európai integrációval összeegyeztethetetlennek. Még hangzatos szlogenek is születek abban a stílusban, hogy „EU is, Oroszország is”. Valójában az igazság az, hogy talán még Moszkvának érdeke lehet, hogy Szerbia EU tagországgá váljék, hiszen azzal csak eggyel több „baráti országgal” számolhat majd az Európai Unióban. A még szorosabbra fűzött gazdasági-politikai kapcsolatok eredményeképpen pedig részben rajtunk keresztül részesülhetnének az EU közös piaca nyújtotta előnyökből. Szerbia esetleges NATO-tagsága viszont már nagyon zavarná Moszkvát, de ez egyelőre nem szerepel az országvezetés hosszú távú tervei között sem.
A sokat hangoztatott szerb–orosz testvériségnek rengeteg aspektusa létezik. A pánszláv testvériségen alapuló ragaszkodás azonban nem minden esetben elég ahhoz, hogy a gazdasági együttműködés is sikeres lehessen. A két ország, pontosabban a két nép évszázadok óta gyakran hangoztatott szoros szövetségének kulturális, és gazdasági aspektusai vannak, emellett a politikai vetülete sem elhanyagolható. A klasszikus gazdasági-reálpolitikai megfontolásokon alapuló együttműködést szinte sosem lehetett az előbbiektől elválasztani. Országunk egyfajta energetikai függőségben van Oroszországtól, a Koszovóval kapcsolatos álláspontja miatt pedig politikai függőség is kialakult. Az orosz befektetéseket, a gazdasági kapcsolatok fejleményeit gyakran a gazdasági igazoltság helyett csak politikai motivációkkal lehetne megmagyarázni sokak egybehangzó véleménye szerint.
SZŰKÜLŐ MOZGÁSTÉR
Országunk vezetése korábban ütemtervet kért az EU-tól, hogy ne csak vaktában ígérgessenek, illetve a belpolitikai porondon is ne csak alaptalan ígéretek alapján „kampányoljanak”, hanem legyen egy dátum, ami Szerbia EU tagságának lehetséges időpontját jelölné. A Koszovóval kapcsolatos fejlemények azonban kérdésessé teszik még ezt a viszonylag távoli dátumot is. Hadügyminiszterünk ki is jelentette, hogy a koszovói dilemma miatt akár azt a törekvést is felül kellene vizsgálni, hogy mindenképpen az EU tagországa szeretnénk-e lenni. Az EU két legbefolyásosabb politikusa, Macron és Merkel is olyan megnyilvánulásokat tett, hogy a nyugat-balkáni integrációt elhalasztanák, illetve további feltételekhez kötnék. Macron azt is mondta, hogy előbb az EU-n belül kell majd a belső viszonyokat rendezni, csak utána lehet majd az esetleges bővítéssel foglalkozni. Szerbia külpolitikáját a mai napig a Kelet és Nyugat közti hintapolitika jellemzi. 2008-at követően a retorikában az európai integráció vált a stratégiai külpolitikai célkitűzéssé, de az Oroszországhoz fűződő, tradicionális kapcsolata szintén fennmaradt. Ez azonban sok esetben a nyugati partnerek rosszallását is kiváltja. A külpolitikai fejlemények a jövőben még jobban leszűkíthetik a jelenlegi vezető garnitúra mozgásterét.
GAZDASÁGILAG AZ EU A LEGFONTOSABB
Az orosz–nyugati viszony megromlásával párhuzamosan, 2014 óta folyamatos a nyomás Belgrádon, hogy elkötelezze magát egyik irányba. Ha tisztán gazdasági szempontból nézzük a fejleményeket – amit a politikusoktól sohasem várhatunk el –, Oroszország az EU-nál messzemenően kisebb szerepet játszik Szerbia külkereskedelmében. Az export területén mindössze 5-6, míg az importban 8-9 százalék a részesedése. Az import zömét viszont az energiahordozók teszik ki, amelyek terén Moszkva monopolhelyzetet hozott létre. Mindezek tükrében talán jobban értelmezhető, hogy Nenad Popović, az innovációs és technológiai fejlődési tárca vezetője azt nyilatkozta, hogy Szerbia az egyik legkiválóbb helyszín az orosz befektetők számára. Ugyanakkor a szerb–orosz vegyesvállalatok közösen léphetnek fel sikeresen az EU piacán, ezt egy Szentpéterváron megrendezett üzleti fórumon nyilatkozta. Hangsúlyozta, hogy országunk az egyetlen európai ország, mely vámmentesen szállíthat Oroszországba, miközben vámmentesen szállíthatunk az uniós tagállamokba is. Megismételte, amit vezető politikusaink már sokszor mondtak, hogy nem fogunk szankciókat bevezetni az oroszok ellen. Azt is hangsúlyozta, hogy a két ország közötti árucsere-forgalom folyamatosan nő.
Amikor az EU 2014-ben a Krím annektálására válaszul szankciókat és korlátozó intézkedéseket vezetett be Oroszország ellen, arra Putyinék is hasonló intézkedésekkel válaszoltak. A fejleményekre akkor sokan Szerbia esélyeként tekintettek. Sikerült is mindkét féllel megtartani jó kapcsolatainkat, kérdés azonban, hogy a jövőben egy ilyen állapot meddig lesz fenntartható…
