Több ezer hektár területet vert el szerda délután a jég Keviben és Adahatáron. Felsőhegy után a Széles úttól kezdett el esni és Kevi, valamint Törökfalu irányába haladt. Mintegy négy kilométeres szélességben és tíz kilométer hosszan pusztított körülbelül 17 és 18 óra között. A vihar esővel, széllel indult, jéggel folytatódott, de volt, hogy szárazon is esett a borsószem, vagy mogyoró nagyságú jég. A földeken néhol jégtakarók alakultak ki húsz–harminc centiméter vastagságban, de Keviben a falut is verte. Erős szél fújt, és az eső is szakadt néhol 124 mm-t is mértek. A károk óriásiak, területtől és növénytől függően akár száz százalékosak is lehetnek.
Tegnap délelőtt a gazdák mind a földjeiket járták, és azt próbálták eldönteni, kitalálni, mit is kezdjenek a földön heverő, levelétől megfosztott növényekkel, hiszen az árpát a legtöbb helyen teljesen elverte, de nagyon megsínylette az olajrepce, a búza, a kukorica, a napraforgó és a szója is. A károkat csak néhány nap elteltével tudják felmérni, de néhány növény esetében majd csak később fog megmutatkozni, mennyit ártott a jég. Több érintett gazdával is beszélgettünk, mindenki nagyon le van sújtva, azt mondják, ilyen jégverés közel húsz éve nem volt azon a vidéken.
Burány Krisztián gazdálkodónak, a Zentai Gazdakör alelnökének adahatári földjeit 95 százalékban érintette a jég. A vihar idején végig kint volt a határban, hol menekült a felhő elő, hol követte:
– Szerda délután egy csehországi magnemesítő céggel épp a mintaparcellákat jártuk, és a szakemberek nagyon elégedettek voltak, azt állapították meg, hogy a búzaparcellámon rekordtermés várható, erre fél órával később elverte a jég. A búzaszemeket kiütötte a kalászból, ami meg benne maradt, az ahogy szárad, úgy pattog majd ki. Ez lesz a jég a következménye, úgyhogy én teljesen le vagyok sújtva. A gomolyfelhő nagyon gyorsan jött, én megkerültem, majd mentem utána, hogy lássam, mi történik. Azt tapasztaltam, hogy még csak aztán jött az igazi jég, miután a rakétákat elkezdték lőni, onnantól kezdett el szakadni. Persze ez nem azt jelenti, hogy a rakétáktól lett ekkora a jég, de én ezt figyeltem meg. Nagyon nagyok a károk, azt sem tudjuk, hová nyúljunk, melyik növénnyel mit kezdjünk. Az árpánál 50–100 százalékos a kár, nálam teljesen elvitte, repcéből is rekordtermés lett volna, de most az is fekszik a földön, valószínűleg megrohad. Úgy saccolom, hogy most megközelítőleg ötven százalékos a repcekárom, de mire beérik, biztos lesz nyolcvan százalékos is. A kukoricának meg a napraforgónak elverte a levelét, lehet, hogy újra kell őket vetni. Egyelőre tanácstalan vagyok.
Az adahatári Papp Mártont szintén jelentős kár érte. Az összes földje, körülbelül 40 hold, az érintett területen található, és azt mondja, nála délután 5 óra felé kezdett el esni az eső, majd ezt követően hamarosan jég, eső nélkül, ami körülbelül 20 percig tartott megszakítás nélkül. Ő kint dolgozott előtte a szántóföldjén, aztán gondja akadt az egyik munkagépével, és emiatt hazament, majd Felsőhegyről telefonált a bátyja, hogy ott már esett bőven az eső, jéggel keverve. A csapadék a hívás után negyed órával ért oda Mártonékhoz. A jeget követően egy ideig még esett az eső, a gazda úgy becsüli, nagyjából csak az alatt a fél óra alatt, csaknem 40 mm lehullott. Mindenfelé megállt a víz parcellákon, néhol teljes szélességben, és sok helyütt ez még a beszélgetés pillanatában, csütörtökön délelőtt is fennállt.
Márton hívásunkkor éppen kint járt felbecsülni a kárt, és elmondta, a búzavetéseken azt látta, hogy a szemeknek körülbelül a 15%-a a földre hullott, de a kalászok nagy hányada is eltöredezett, illetve a rajtuk található szemek is megsérültek. A kukoricának többnyire csak a szára maradt meg, a levelét szinte mind leverte a jég. A gazda a saját árpavetését vizsgálva megállapította, hogy talán itt a legnagyobb a kár, és a legjobb megoldás az lenne, ha azt, ami megmaradt, letakarítanák a földről, és újravetnék a növényt – persze ha most rá lehetne menni, de természetesen jó ideig még nem lehet a nagy mennyiségű csapadék miatt –, mert egyébként legfeljebb 15%-os termés várható. Két hete még derékon felül ért a vetés, most viszont térden alul. Ami a napraforgót illeti, talán kisebb a kár, bízik benne, hogy túlvészeli. Szerinte egyértelműen a gabonaféléket érte a legnagyobb csapás, illetve még a repcét, mert teljesen leverte a hüvelyeket a jég.
Márton még elmondta, hogy nem volt biztosítva a termése, mivel régebben dohánytermesztőként rossz tapasztalatai voltak a biztosítóval a kárfelbecslés terén, és megjegyezte azt is, hogy lőtték ugyan a jeget, de csak 10 perccel átvonulása után.
A szintén adahatári Barsi Rudolfot is felkerestük, elmondta, hogy szerdán délután éppen Kevi felől tartott a tanyája felé, s amikor hazaért, akkor kezdett esni az eső, majd a jég, így megfigyelhette, hogy cseresznyeszem nagyságúak is estek, teljesen elborítva a földeket, csupa fehér volt tőlük a környék. Szerinte a napraforgó mellett talán a kukorica is kiheveri, de az árpáját neki is 100%-ban elverte. Úgy tervezi, amint lehet, lekaszálja, aztán takarmányként értékesíti. A búza szerinte is teremhet még valamennyit, és talán a repce és a szója is. Rudolf vetései közül, csaknem 80 holdnyi területen, valamekkora kár mindegyiket érte, a szóját, kukoricát, búzát, árpát, repcét, napraforgót... Hogy pontosan mekkora, erre azt válaszolta, csak 2-3 nap múlva tudja pontosan felmérni.
A Keviben gazdálkodó Kalmár Rómeónak és édesapjának tíz hold kukoricáját, valamint a heréjét verte el a jég, de kárt tett a búzában és a napraforgóban is:
– Mi Keviben délután öt óra felé vettük észre a borulást, majd fél hat körül kezdett esni a jég, és körülbelül húsz perc alatt tette ezt. A herénket már másodszor lehetett volna kaszálni, de most az összes a földön hever, így valószínűleg lekaszáljuk, zölden összesodorjuk és a jószágnak adjuk, hiszen tehénfarmunk van. A kukoricánkat nagyon elverte, de még nem tudjuk, hogy mi legyen vele. Két-három napon belül el kell döntetnünk, hogy megvárjuk-e, hogy esetleg új leveleket hozzon, vagy újraültetjük az egészet. Bármelyiket is választjuk, abból már nem lesz rendes termés, a kérdés csak az, melyik esetben lesz kisebb a kár. Én 24 éves vagyok, és ekkora jégverést még sosem láttam, de van, aki azt mondja, évtizedek óta nem volt ilyen. Mi az ítéletidő alatt idehaza voltunk, az ablakból néztük, amint szomszédunk heréjét szinte a földdel tette egyenlővé húsz perc alatt.
A Kevit és Adahatárt sújtó jég hatalmas esővel járt. Azt mondják, Keviben volt a legtöbb, ott 124 mm-t mértek, Adahatáron 97 mm-t, Bogaras irányában pedig 65 mm-t. A jég gyorsan és kegyetlenül vonult végig a területen, az eső késő éjszakáig esett, a károk meg egész évre szólnak.
