A zentai Balla Ákos Zwara a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett textil és bőr szakon. Felsőfokú tanulmányait követően az Extraform bútorgyárban dolgozott tervezőként. Később, 2008-tól, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Képzőművészeti Szakán tanított rajzot, először csak heti egy napot, a következő évtől viszont, amikor a második generáció kezdett a szakon, már teljes munkaidőben adott elő rajzot, festészetet és művészettörténetet. Azóta is ugyanott tanít, jelenleg szobrászatot, rajzot, képzőművészeti technológiát és falfestészeti technikákat. A tanári állás mellett is állandóan aktív, több céggel dolgozik együtt tervezőként (bútor, bőr kiegészítők stb.), ahol saját dizájnötleteit valósíthatja meg. Emellett fest, rendszeresen részt vesz művésztelepeken. Balla Ákos Zwarát az alkotásairól, a tehetséges Bolyai-diákokról és a művészet jelenlegi helyzetéről kérdeztük.
Mik a fő témáid és milyen technikákban alkotsz legszívesebben?
– Nagyon sok témában alkottam már, de a legjobban Vajdaságot szeretem festeni. Gyönyörű és izgalmas ez a táj: a felületek, a színek, az anyagok, a növény- és állatvilág, a Tisza, a „vajdasági ember” mint olyan, a kultúrák találkozása. Legutóbb szociológiai és filozófiai szempontból világítottam rá a Vajdaság jelenleg talán legnagyobb problémájára: az elvándorlás témáját dolgoztam fel több szempontból. Kedvenc témám még a mozgás. A balett és mindenféle egyéb táncstílusok, a sport, a sétáló emberek, a kiállítás-látogatók stb. Ez mindig érdekes téma, megfigyelni az embereket például az utcán, a kávézóban, egy-egy kiállításon, a plázában. Ugyanakkor vannak olyan pillanatok is, amikor jólesik csendéletet festeni vagy tájképet. Munkáimmal szeretek rámutatni apróságokra, amelyeket mások talán észre sem vesznek. Szinte az összes technikát alkalmazom, de nagyon szeretem a kombinált technikát, a kollázs, a ceruza, a szén, az akril, a pasztell kombinációját, az utóbbi időben ezt használtam a leggyakrabban. Olyan művész vagyok, aki nem ragad le egyetlen stílusnál. Rengeteg ötletem van, és minél több technikát szeretnék kipróbálni.
Mely alkotók, stílusirányzatok hatottak rád elsősorban?
– Szinte minden művészettörténeti stílusból és korból mondhatnék neveket, de leginkább a konstruktivisták, például Kandinszkij, Malevics, Léger, Mondrian, valamint a De Stijl hatottak rám elsősorban, az utóbbi a dizájnban is. Az egyetemi tanáraim közül pedig Szemethy Imre és Haász István. A kedvencek között van még a posztimpresszionizmus, a futurizmus, a minimal art is, mind a festészetben, mind a dizájnban.
Mi minden inspirál?
– Szinte mindenhonnan merítek ihletet. Az építészetből, az emberekből, a színekből, a hangulatokból, az érzésekből.
Jelenleg min dolgozol, és mik a jövőbeli terveid?
– Az utóbbi időben több volt a dizájnos munkám, ugyanakkor a festés sem maradt el, több csoportos kiállításon is részt vettem. Most is dolgozok egy vajdasági tematikájú kiállításon, emellett pedig, mivel idén leszek negyvenéves, szeretnék összehozni egy Zwara Art & Design XXXX című tárlatot.
Képzőművészeti tanárként hogyan látod a fiatalok tehetségét, alkotókészségét? Lesz utánpótlás művészekben? És tanárokban, akik továbbadják a tudásukat?
– A Bolyai TGK Képzőművészeti Szak hatalmas dolog, rengeteg lehetőséget ad a fiataloknak, és persze nekünk, tanároknak is. A Bolyai nagyon erős intézmény, kollégiummal, alapítvánnyal és sok jó szakemberrel. Igyekszünk minden tudásunkat átadni a diákoknak. Az iskolában nagyon sokat fejlődnek a négy év alatt, és megkapják a lehetőséget, hogy művészek legyenek. Persze ahhoz utána még szükség van az egyetemre és sok tanulásra, munkára is. Számos tehetséges diákunk van, ugyanakkor tudjuk, a tehetség körülbelül 15 százalék, a többi pedig sok-sok munka és tanulás. Szerencsére vannak olyan diákjaink, akik hajlandóak mindezt vállalni, és nagyon motiváltak is. Úgyhogy lesz utánpótlás, csak kérdés, hogy hányan maradnak Vajdaságban…
A mai világban, ahol leginkább az anyagi jólét iránti igény motiválja az emberek zömét, szerinted van-e „kereslet” az igazi, hiteles művészetre? Hogyan látod a jövőt ebből a szempontból?
– Mindenképpen van, továbbra is nagy igény van a művészetre. Nyugaton, a fejlett országokban, állandóan virágzik a művészet, és jelenleg ismét növekvő tendenciát mutat a műkereskedelem is. A mi vidékünkön szorul csak egy kicsit háttérbe. A művészet igénye és szeretete azonban nem csupán a műtárgyak megvásárlását jelenti, hanem a kiállítások, színházak, koncertek, rendezvények rendszeres látogatását is. Nagyon sajnálom, hogy mifelénk az emberek nem igazán igénylik mindezt. Pedig a mai nehéz időkben ugyancsak nagy szükség lenne a szépségre, a kikapcsolódásra, az álmodozásra. Ahhoz, hogy elmenjünk például Zentán a Városi Múzeumba vagy az Alkotóházba egy jó kiállításra, nincs szükség pénzre, hiszen sosincs belépő, és vásárolni sem kötelező. Viszont egy nagyon kellemes élménnyel gazdagodnának az emberek, úgy tölthetnének el néhány órát, hogy megfeledkezhetnének a problémáikról, és részesei lehetnének a kiállító művészek álomvilágának.
