Bácskossuthfalva lovai és lovasai hat éve már a Vajdasági Vágta kezdeti lépéseinél is bizonyították rátermettségüket. Az idei zobnaticai vágta sem múlhat el a részvételük nélkül. A bácskossuthfalvi Kósa család a Vajdasági Vágtán két lóval is startol, a Nemzeti Vágtán pedig az istállójukból származó további egy versenylóval is részt vesznek. Az idei kishuszárfutam címvédője Víg Barbara, a topolyai Mezőgazdasági Iskola céltudatos és határozott elsőse majdnem két éve barátkozik Pennyvel, a deres szőrű, barátságos pónilóval. Az idei évben kicsit erősebb konkurenciával startolnak majd Zobnaticán, Barbinak viszont nincsenek különösebb elvárásai, hiszen már győzött egyszer, amivel elérte a célját, kikerült a budapesti megmérettetésre. Persze azért mindent meg fog tenni, hogy az idén is büszkék lehessenek rá az ismerősei és a családja.
- Múlt évben összesen hárman voltunk, az idén nyolc nevezője van a futamnak. Napi szinten kb. 1–1,5 órát edzünk alkalomtól függően, jelentősen leadtam a súlyomból is a felkészüléseknek köszönhetően. Nem izgulok, inkább azt mondanám, hogy érzem a verseny közeledtével járó emelkedett hangulatot. És Pennyn is érzem ugyanezt a versenyszellemet – mondja a bácskossuthfalviak kishuszárja.
- Korábban nem volt lovam, Pennyt meglepetésként kaptam a szüleimtől, 2007-es születésű kanca, Csantavérről került hozzánk. Nagyon szereti a hasát, nem válogatós. Kukoricát, zabot kap, fűszénát, néha hereszénát, és persze vitaminos granulátumos lóeledelt, és nem utasítja vissza a kockacukrot sem. Már két évvel ezelőtt is szerettem volna vele nevezni – igaz, akkor még nem volt nálunk – de nem jött össze. Múlt évben Csantavéren sikerült megnyernünk egy pónifutamot Pennyvel, illetve a Vajdasági Vágta futamgyőzelme után Budapesten is megmérkőztünk a Nemzeti Vágtán egy előfutam erejéig. Sok emberrel ismerkedtem meg a zobnaticai győzelmemnek köszönhetően. Pesten, nagyon sok hasznos információval, tapasztalattal gazdagodtam olyan lovasoktól, akiknek nagyobb tere, több lehetősége van kibontakozni, edzeni. Az idén már tudom mire számíthatok, mire kell odafigyelni – hallottuk Barbarától, aki elmondta azt is, hogy a jelenlegi osztálya, tanárai, és egykori osztálytársai, illetve persze az egész falu szurkol érte. Családja, testvére és szülei egyre nehezebben viselik el a verseny közeledtét, különösen anyukáján érezhető a fokozódó feszültség. Természetesen a kishuszárnak sem mindegy, hogy hogyan ér véget a verseny, mi lesz az eredmény, de Barbi többször is hangoztatta, hogy ő már egyszer bizonyított, megnyerte a futamot és kijutott Budapestre. Tehát ha ezúttal nem is jön össze, nem bánkódik rajta, de magától telhetően mindent meg fog tenni a címe megvédéséért.
Kósáék lovai ismét vágtáznak
Pipacs, hivatalos nevén Licinio Gidrán-32 a bácskossuthfalvi Kósa család tulajdonában áll, és Sándorral Temerinben edz a Vajdasági Vágtára, ahol Pacsér színeiben száll majd versenybe lovasával. A büszke tartású, tüzes sárga árnyalatú kancát egy topolyai maratonfutó leányzó, Hanyic Alexandra, a Szegedi Tudományegyetem informatikai szakának egyetemistája üli majd meg május 19-én, Zobnaticán. Kósa Sándortól megtudtuk, hogy Alexandra és Pipacs megismerkedésükkor azonnal egy hullámhosszra kerültek, mindketten céltudatosak és bátor hévvel élvezik a közös lovaglást.
- A jó versenylovasok egyik ismérve, hogy a hatásukra a ló szinte ki akar ugrani a bőréből, látszik a versenytűz a szemükben. Alexandra ilyen hatást vált ki Pipacsból. Pipacs egyébként Tatán született 2012-ben, és hároméves korában, a Mátyás Ménesből került hozzánk, ahol ő volt a vezérkanca. Egy nagyon szép állású, rendkívül erős személyiségű, igazi büszke és vakmerő lóról van szó, hatalmas tűrőképességgel, aki, mielőtt elhoztuk volna, emberektől elszigetelve, szinte vadon élt társaival Tata dimbes-dombos lankáin. Pipacsot kemény önfejűsége miatt nehéz volt lovaglásra, kezességre szoktatnunk, de egy komolyabb betegségét követő gyógyulása után közel kerültünk egymáshoz, és ezután elfogadta más emberek közelségét is – tudtuk meg a Pacsér színeiben startoló állat gazdájától, aki elmondta azt is, hogy a Gidrán-lovakat körülbelül 250 évvel ezelőtt a mezőhegyesi ménesben tenyésztették ki, a fajtának eredetileg könnyű katonaló szerepe volt a hadseregben. Ahogy az idők szele változott, sportlóként, elsősorban lovas tusákban, a három napig tartó úgynevezett military versenyeken bizonyíthatja szívósságát, együttműködő képességét, felkészültségét. A verseny keretében díjlovaglásban, természetes akadályokkal tűzdelt tereplovaglásban és díjugratásban ér el átlagban kiemelkedő eredményeket. A Gidrán fajtát egy 2004-ben hozott határozat alapján nemzeti kincsnek nyilvánították Magyarországon.
