2024. április 27., szombat
BIRKÓZÁS

„Ebből a döntőből is sokat tanultam”

Európa-bajnokságot összegző interjú a világbajnok Nemes Viktorral, aki ezúttal ezüstéremmel tért haza
Nemes Viktor az ezüstéremmel (Laták István felvétele)

Nemes Viktor az ezüstéremmel (Laták István felvétele)

Vasárnap az Oroszországhoz tartozó Dagesztánban, pontosabban Kaszpijszkban, befejeződött az idei felnőtt birkózó-Európa-bajnokság, amely ezúttal már nyomasztó orosz fölénnyel zárult, hiszen csapatban minden fogásnemben fölényes hazai siker született. Ez a kontinensviadal volt egyben az első világverseny, amelyen élesben próbálták ki a múlt év végén elfogadott új szabályokat, amelyek közül a legfontosabb az, hogy a passzívnak vélt versenyzőt ismét szőnyegre küldik. Tavaly Újvidéken volt az ókontinens seregszemléje, s akkor Frísz Krisztián, Davor Štefanek és Aleksandar Maksimović révén minden éremből egyet-egyet nyert Szerbia kötöttfogású csapata, így kíváncsian vártuk az idei Eb-t, hiszen azóta új világbajnokot avathattunk Nemes Viktor személyében.

Ami Vikit illeti, nem is kellett csalatkoznunk vele kapcsolatban, mert Kaszpijszkban titulusához méltóan menetelt a döntőig, legyőzve a horvát Etlingert, a fehérorosz Kilout, majd a negyeddöntőben végre létrejött a magyar–magyar összecsapás, de a csepeliek meghatározó alakja, Lőrincz Tamás nem tudott méltó ellenállást tanúsítani jó ismerősével szemben, aki az elődöntőben a svéd Kessidist múlta felül. A döntőben aztán a riói olimpia bajnoka, az oroszok jelenleg legtrófeásabb alakja, a szibériai Roman Vlaszov következett, akinek sikerült kiemelnie Viktort, és a két olimpiai és világbajnoki aranya mellé a harmadik Európa-bajnoki címet is megszerezte.

Mi nyilván a te, valamint csapattársad, Mihail Kajaia ezüstérméről emlékezünk majd erre az Eb-re, de úgy összességében kicsit elegünk lett a végére ebből az orosz fölényből. Ti hogyan láttátok ezt ott, élőben?

Az oroszok mindig is dominánsak voltak kötöttfogásban, de szabadfogásban főleg. Itt kevés olyan döntő volt, ahol az egyik fél nem orosz lett volna, s nyilván ehhez hozzájárult a hazai pálya, a szurkolás is. A kötöttfogáson nem volt sok néző, de a szabadfogásra már dugig megtelt a csarnok. Ez normális, hiszen Dagesztánban ez a fogásnem a népszerűbb. Az orosz birkózók maximálisan fel lettek készítve erre a versenyre, nekik presztízskérdés volt itt nyerni.

Elutazásotok előtt azt mondtad, te nem látsz borzasztó nagy változásokat az új szabályok kapcsán, s nagyjából igazad is lett. Az viszont nagyon zavaró volt, hogy mindig az oroszok ellenfeleit intették meg később, így az akár a meccseket is eldöntő pontot rendre az oroszok kapták.

Annyira ezt nem követtem, inkább a saját birkózásomra figyeltem. A döntőig nem is kerültem parterre-be, mert állásban annyival aktívabb voltam az ellenfeleimnél, hogy erre nem is kerülhetett sor. A döntő egy külön történet. Én 18.45-re vártam a döntőt, úgy is melegítettem, de csak 19.30-kor került sor a meccsre, amikor már teljesen kihűltem. Előző nap a versenyek kellős közepén egy órára elment az áram, s ez is nagyon zavaró volt.

Ha végigfutunk az ellenfeleid során, azt kell látni, hogy mindegyiket nagyon jól ismered. Lőrincz ellen nagy meccset vártunk, de abból nem lett semmi, hiszen parterre-ből megpörgetted, a második menetben pedig egy szép válldobást hajtottál végre rajta, az ő erejéből csak egy kitolásra futotta. Te mit vártál ettől a meccstől?

Gondoltam, hogy erősebb vagyok nála, mert már az Eb kezdetén éreztem, hogy nagyon fel vagyok készülve. Etlinger ellen csak arra vigyáztam, hogy ne kerüljek szőnyegre, mert a horvát fiú kiválóan pörget. Az edzőtáborban még parterre-ből sem sikerült ellene pontot szereznem, így sokat számított, hogy ellene sima győzelemmel kezdtem. A fehérorosz ugyanazt csinálta, mint a vb-n: elvesztette a fejét, durváskodni kezdett, ezért meg is intették. Tomi ellen egyáltalán nem voltam fáradt, s a taktikám az volt, hogy alaposan szétmozgatom, mert statikusan beállni lutri. A szünetben már 3:0-ra vezettem, s akkor már tudtam, hogy megvan a meccs. A második menetben aztán „odaadta” a kezét, s a válldobás adta magát. A svéd magas, nyúlánk versenyző, egyedül őt nem sikerült megpörgetnem parterre-ből.

A tavalyi Eb-n és az azt követő vb-n más-más orosz lépett fel. Honnan a naftalinból szedték elő megint Vlaszovot?!

Jó kérdés. A tavalyi Eb ideje alatt biztosan pihent. Az oroszoknál sok jó versenyző van. Vlaszov nagyon stabil, nagyon erős lába van. Nekem a döntőben pont a lábam fáradt el, amúgy semmivel sem erősebb nálam. A másik nagy előnye, hogy tökéletesen dolgozik a szőnyegen, piszok nehéz kivédeni a támadásait. A parterre-ből való védekezésben fellelhető hibáimmal tisztában vagyok, de szerintem egy kicsit túl szigorúan küldtek le.

Budapest azért más lesz.

Edzőmmel azon gondolkodtunk, hogy talán az sem lett volna baj, ha az első nap találkozunk. Nekem soha nem volt gondom a súlyommal, s a mostani szabályok szerint másnap két kilogramm tolerancia van. Ez jövőre már nem lesz (ugyanannyi súllyal kell másnap is méretkezni, mint előző nap – a szerző megj.), s ez minden bizonnyal az én malmomra hajtja majd a vizet. Egy semleges terepen biztosan egész másképp alakul majd ez az összecsapás. Visszagondolva, egy cseppet sem bánkódom a döntő miatt, hiszen ebből a meccsből is sokat tanulhattam.

A következő nagy versenyeken lehet Vlaszovra készülni?

Neki is van gyengéje. Nekem a parterre-helyzetet kell erősítenem, mert ha azt kivédem, megverem őt. Őt is meg lehet pörgetni, most is közel jártam hozzá. A világbajnokságig sok időnk van, persze a végső cél az olimpia, ahol ő már 30 éves lesz.

Néhány évvel ezelőtt sokan nevettek volna, ha azt mondjuk, a szerbiai birkózók jobbak lesznek a magyaroknál. Most ez bekövetkezett, te és Kajaia is magyarországit győztetek le.

Ez így van, azzal, hogy Tomi és Kiss Balázs is végül bronzérmes lett. Nekünk most az ezüst jutott, de meggyőződésem, hogy nem vagyunk messze az aranytól. Egy kis edzés hiányzik, egy kicsit a technikát kell javítani. Azt sem kell elfeledni, hogy ez az amerikai fiú is érmet szerzett. Szerintem nagy potenciál rejlik benne, még rengeteg érmet nyerhet régi-új hazájának.

Néhány szót a többiekről. Sehogyan sem jön ki a lépés Nagy Tamásnak és testvérednek, Máténak.

Tamásnak nagyon sokat kell még fejlődnie a parterre-helyzetben. Addig, míg ezen nagyon nagyot nem javít, esélye sem lesz. Állásból egyébként egyenrangú volt. Máténak a tapasztalat hiányzik. Probléma volt a térdével, nem indult egyetlenegy versenyen sem az idén, biztos, hogy ez is hozzájárult a vereséghez. Tapasztalat és javulás parterre-ben – ez a vele kapcsolatos néhány kulcsszó. Dolgozni kell, s jönni fog az eredmény.

Mindent összevetve, neked megfelel ez a kétnapos verseny?

Igen, főleg akkor, ha mindkét nap ugyanazzal a súllyal kell majd mérlegelni. Az biztos, hogy nehezebb, mint az egynapos, mert lélektanilag megterhelőbb, de nem látom semmilyen akadályát, hogy a budapesti világbajnokságon ne tudjam az ugyanilyen jó formámat hozni. Úgy érzem ugyanis, hogy ezen az Eb-n jobb formában voltam, mint a tavalyi világbajnokságon, függetlenül az eredménytől. Most sokkal dinamikusabb, aktívabb voltam, ezért álláshelyzetből mindig sikerült pontot szereznem.

Budapestig még rengeteg idő van. Addig hol készültök?

Most egyelőre pihenő van, hétvégén azért megkezdem a szinten tartást egy kis futással, erősítéssel. A parterre-helyzeten természetesen sokat kell dolgoznunk. A többiek előbb kezdik az edzőtáborozást, mert készülnek a mediterrán játékokra, amelyen én nem veszek részt, mert a vb fontosabb. A komoly felkészülés júniusban kezdődik Bulgáriában, nálunk és Magyarországon.

Budapesten rengeteg vajdasági lesz. Segít-e majd, ha a csarnok neked szurkol?

Franciaországban is inkább nekem szurkoltak, mint az orosznak, de ilyenkor én annyira koncentrálok, hogy csak az edzőm szavait hallom. Ha visszanézem a meccseket, azért jólesik a szurkolás. Remélem, hogy a bírók sem az oroszokat segítik majd.

Végezetül, Lalović UWW-elnök az Eb elején találkozott Putyinnal, aki a legtökéletesebb szervezést ígérte. Te hogyan láttad a lebonyolítást?

A hétfői nap késés volt, kedden meg másfél órát kellett várni a shuttle-buszra, amely a szállásig vitt bennünket. Ez borzasztóan zavaró volt, nemcsak nekem, hanem a többieknek is. A szállásunk egy, a Kaszpi-tó melletti üdülőközpontban volt, ezzel teljesen elégedett voltam, még megfürödni is sikerült.

Így látja tehát Nemes Viktor a mögöttünk álló Eb-t. Csak egy kis adalék, hogy a kötöttfogásban talán az ő súlycsoportjára figyeltek legjobban a szervezők, hiszen az érmekelt nem más adta át, mint minden idők egyik legnagyobb birkózója, a most 81 éves Alekszandr Medved, aki 3 olimpiai aranyérme mellé 7 világbajnoki és 3 Európa-bajnoki aranyat gyűjtött még össze, s 1964-ben a Lenin-érdemrenddel tüntették ki a Szovjetunióban. Pestiesen szólva, ez se semmi!