Észre sem vesszük, hogy nőnek gyermekeink, hiszen mindennap látjuk őket, erre főként mások megjegyzései ébresztenek rá, amikor rácsodálkoznak: mekkorák már a gyerekek!
A márciusi tél után beállt a 22 fok, lassan itt az ideje a téli cuccokat elrakni, a gyerkőcök pedig egyre többet segítenek az otthoni munkákban. Van, akit nógatni kell, van, aki pedig alig várja, hogy valamit pakoljon, tisztítson, port töröljön. Nem nehéz eltalálni, a kis szorgos a Kata, aki merőben különbözik a két fiútól. Ha megnézi valaki Előd és Kata szekrényét, ég és föld a különbség. Katánál minden a helyén, a pólók egy helyen, a zoknik sorban a másik helyen, szóval, mintha vonalzóval dolgozna. Előd szekrényéről inkább nem ejtek szót, mert az nem lehet leírni. Aztán Kata, amikor már nem képes elviselni testvére rendetlenségét, rendet rak a nagyfiúnál, megágyaz neki, és mindezt önkéntesen, erre senki sem kéri. Figyeltem, ahogyan múltkor nekilátott, egyszerűen élvez rendet rakni. Alig tudja kivárni, hogy a szárítón megszáradjon a ruha, folyton odamegy, tapogatja, hogy mikor kezdheti már el leszedni és összehajtogatni.
A két fiú sem egyforma. Májki szeret teregetni, Előd rühelli, de mindketten leviszik a szemetet, természetesen rendszeresen elhangzik, hogy: miért pont most… de hát ez nagyjából mindennel így van a nagyfiúnál. Kata meg Májki imádnak főzőcskézni is, a nagylány most már élesben csinálja, megtisztítja és összevagdossa a hagymát, sárgarépát, fokhagymát, megkeni a kenyereket, és erre sem kell utasítani, úgy kéri, hogy majd ő mindent elkészít. Ami a fiúkat illeti, a ruhákat leginkább egy kézilabdásokhoz hasonló mozdulattal bevágják a szekrénybe, aztán időnként fogom, és kidobálom egy kupacra a szoba közepére, és jöhet a morgás meg a rendrakás. Kata kedvenc házimunkája mégis a fürdőszobához kötődik, órákat elszöszmötöl bent, aprólékos munkát végez a nagylány, kicsutakolja a kádat, a mosdót, letöröli a csapokat és még a mosógépet is. A vécé az tiltott zóna, az az én hatásköröm.
Érdekes módon nem sok ember van, aki szeret porszívózni, Kata azonban ezt is kedveli. Emlékszem, gyerekként mindig elszöktem a lakás legtávolibb részébe a porszívótól, a hangjára allergiás voltam, és így van ez a két fiúval is. A nagylány azonban minden alkalommal elkunyerálja tőlem legalább 10 percre a süvítő-pokoli szerkezetet, és nagy büszkén szlalomozik vele a szobában. Szeret nekem örömet szerezni azzal, ha titokban rendet tesz az előszobában, a múltkor viszont hirtelen nem tudtam mit mondani, csak egy erőltetett mosoly jutott neki, mert „rendet rakott” az asztalomon. Nagy örömmel jött, mondta: apa, meglepi! Az volt a szerencse, hogy a „felesleges” papírokat nem a szemétbe gyűrte, hanem a fiókba, így nagy nehezen megtaláltam a dolgaimat. Sőt, most már fél órára egyedül is hagyhatom, megtanulta kezelni a telefont, az ajtót bezárja, így el lehet ugrani a boltba nélküle is, ha éppenséggel kiderül, hogy nincs mire kenni a vajat.
