„Lovaskocsival érkeztem,
40 métert fékeztem.
Sanyi vagyok, nagyon laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?”
Nem szokványos locsolkodók érkeztek hétfőn az óbecsei Berentai család apró lánykáihoz: lovas kocsi hozta a legényeket, akik hangszerekkel és vödrökkel felszerelkezve kopogtattak be hozzájuk.
A verselő fiúknak természetesen nem kellett hazahúzniuk: miután eláztatták a házigazdákat, muzsikaszó mellett ettek, ittak egy kicsit, majd továbbálltak.
A vidám társaság a nap folyamán három lovas kocsival – az egyiken a zenészekkel, a többin vödrösökkel – járta a város utcáit. A legfiatalabb csapattag a 16 éves Firsing József volt, aki az idén először csatlakozott a csapathoz, a leghosszabb „szakmai” pályafutással pedig a néptáncos és népzenész Szerda Balázs dicsekedhet közöttük. A tradíció ápolása a Szerda családban is a szokásos apa-fiú családi programként kezdődik.
– Apu vitt magával először az óvodás társaimhoz, majd a táncos lányokhoz. Kamaszkorunkban már az osztálytársakkal biciklivel, szódásüveggel házaltunk. Több mint tíz évvel ezelőtt viszont már motokultivátorra pattantunk, de az igazi „áttörést” a lovas kocsis locsolkodás bevezetése hozta meg a számukra: bővült a társaság, bevetettük a hangszereket, és fuvarosokra bíztunk magunkat – idézi fel a kezdeteket Balázs.
A locsolkodók elmondása szerint általában az egész család örömmel fogadja őket, különösen az idősebbek élvezik a szokatlanul nagy felhajtást.
– Zeneszóval vonulunk be, aztán megállunk egy kicsit, megiszunk egy kis pálinkát, és röviden elbeszélgetünk. A húsvéti locsolkodás hagyománya azért többet jelent egy egyszerű bulizásnál, hiszen ennek a szokásnak szakrális tartalma is van, amit magyarként kötelességünknek érzünk megőrizni – állítja.
Balázs annak külön örül, hogy a lovas kocsis locsolkodás szokása nemcsak néptáncos berkekben lett izgalmas program, hanem olyanok is csatlakoznak hozzájuk, akik egyébként nem foglalkoznak hagyományápolással. A fiúk tegnap csaknem húsz lányos háznál tették tiszteletüket.
MENTEK ÖNTÖZNI A FIÚK
Kupuszinán máig élő hagyomány a húsvét hétfői csoportos locsolkodás. A fiatal nemzedékhez tartozó fiúk és lányok még virradat előtt elindulnak a falu utcáin, és bezörgetnek a lányos házakhoz, meglocsolják a lányokat. Kölnivel, mert a vedres locsolás tönkretenné az értékes népviseletet, amit ilyenkor magukra öltenek a locsolásra várók. Táncolnak viszont a ház előtt, a rezesbanda kíséretével.
Hajnali egy órakor indultak el a locsolkodók, reggelre be is járták a települést, majd a templom előtt táncoltak még egyet a fiatalok. A húsvéti locsolkodás hagyományának elnevezése felőli érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy „mentek öntözni a fiúk”.
A húsvét hétfői locsolkodás eredetét tekintve termékenységvarázsló rítus, egyik értelmezése pedig arra utal, hogy a zsidók vízzel leöntve igyekeztek elhallgattatni a Jézus föltámadását hirdető asszonyokat. Mostanság, ahol még él a szokás, a fiatal lányokat locsolják, hogy mielőbb szép, eladó fruskává cseperedjenek.
Kupuszinán még lelkesen ápolják a hagyományokat, és senkit se zavar, ha hajnalban rájuk zörgetik a kaput, ha a rezesbanda kíséretben érkeznek „öntözni” a fiúk.
