2024. április 26., péntek

Két és fél hónap Japánban

Egy fiatal kishegyesi utazó mindent feladott, hogy eljusson Japánba – Élmények egy olyan országból, amely teljesen eltér a miénktől

A legtöbbünk számára Japán nem más, mint egy távoli, egzotikus ország. Ismereteink kimerülnek abban, amit a tévében hallottunk róla. Nem így van ezzel Szabó Árpád kishegyesi honlapkészítő, aki már viszonylag fiatalon beleszeretett ebbe a távoli, ázsiai országba. Az első Japánhoz köthető élménye még nem volt tudatos, hiszen senki sem gondolná, hogy az olyan rajzfilmek, mint a Nils Holgersson, a Muminok vagy Maja a méhecske, valójában japánok. Árpád sem tudta, s csak később jött rá, amikor már tudatosan nézett japán animációs filmeket. De ehhez az kellett, hogy először megnézze a Ghost in the Shell című japán rajzfilmet, ami Siró Maszamuné mangája alapján készült.

– A Ghost in the Shell megnézése kérdéseket keltett bennem, és kíváncsi lettem, hol készítették. Elkezdtem tudatosan nézni animációs filmeket, és ezen keresztül elkezdtem érdeklődni Japán iránt. Vonzott a japán kultúra, festészet, filmek, történelem és hiedelemvilág. Mindez nagyon összetett és teljesen eltér a mi világunktól, mondhatni egzotikus számunkra. Megfogalmazódott bennem, hogy el akarok utazni Japánba. De ez a poros Kishegyesről, a minimálbéres fizetés mellett igen távoli álomnak tűnt – mondta el Árpád, aki először kiköltözött Budapestre, hogy közelebb kerüljön az álmához. Pesten az IT szektorban talált állást, és 6 év alatt sikerült szép egzisztenciát teremtenie. Ennek ellenére a japán út még mindig nagyon távolinak tűnt volna, ha nem lép be egy kyudo klubba.

– A kyudo hagyományos japán íjászat, és a klubtársaim közül már sokan voltak kint Japánban. Az utazás nem olcsó, egy kedvezményes repülőjegy 500 euró körül van, egy 10 napos turistaút pedig 6–7 ezer euróba kerül. Ennek során körbefutják Japán nevezetességeit, de igazából semmire sem jut több idő, és a japán emberekkel sem kerülnek kapcsolatba. A klubtársaimtól hallottam a nemzetközi WWOOF szervezetről, amin keresztül a világ 50 országában lehetünk önkéntesek biofarmokon. A munkánkért cserébe szállást és ellátást kapunk, a szabadidőnkben pedig körbejárhatjuk a környék nevezetességeit. Az ilyenfajta utazásnak az is nagy előnye, hogy a befogadócsaládoknak köszönhetően bepillantást nyerünk az adott ország hétköznapjaiba, kultúrájába, szokásaiba – mesélte a fiatal utazó, aki a WWOOF-on keresztül a Kanszai régióban keresett befogadócsaládokat. Itt található Kiotó, Oszaka és Nara.

– Öt helyre jelentkeztem be, de a két és fél hónapos ott-tartózkodásom során csak négy helyen voltam, mert az első család olyannyira megkedvelt, hogy meghívtak, utazásom végén menjek el ismét hozzájuk. Számos érdekes élményem volt a japán utam során. Az első ami feltűnt, hogy a befogadó családokon kívül szinte senkivel sem tudok angolul kommunikálni. Szerencsére az utazás előtt egy évig tanultam japánul, így feltaláltam magam, még ha egy kicsit rá is kellett segítenem mutogatással. A másik, ami nagyon szokatlan volt, hogy a japánok mentalitása nagyon eltér a miénktől. Míg a mi társadalmunk az individualizmuson alapul, addig a japán a kollektivizmuson. Egy régi japán mondás, hogy „Ne borítsd fel a csónakot!”. A csónak a társadalmat szimbolizálja, amelyben sok ember van kis helyen. Ha valaki fel akar állni, értsd különbözni akar, ellent akar mondani a többieknek, akkor a csónak felborul. Az is nagyon fontos Japánban, hogy ne zavard a másikat. Pl. a vonaton szinte mindenki a telefonján babrál, de senkié sem pittyen meg. Ha valakié mégis megcsörren, akkor az az ablak felé fordulva, halkan pár szót beszél és rögtön leteszi. A japánok egyébként is nagyon visszafogottak. Ha saját véleményt fogalmaznak meg, akkor mindig elé teszik, hogy talán. Nem akarják a másikra ráerőszakolni a véleményüket, és türelmesek a másikkal. Sok japánnak két vallása van, a buddhizmus és sintoizmus. Az első arra tanítja őket, hogy lemondjanak vágyaikról és tökéletesítsék magukat, a másik pedig arra, hogy tiszteljék a természetet – fogalmazta meg benyomásait Árpád. Természetesen a japán konyha is nagy hatással volt rá. Azóta is gyakran készít japán ételeket.

– A legismertebb japán étel a szusi, ám a hiedelemmel ellentétben a japánok csak ritkán esznek ilyet. Ez olyan ünnepi étel, mint nálunk a tyúkhúsleves, amit csak vasárnap eszünk. Nem is igazán készítenek odahaza ilyet, mert sok vele a munka, inkább szusi éttermekbe mennek. Nagyon tetszett a sokféle tészta étel, amit a japánok imádnak. Viszont nagyon szokatlan, hogy kötelező szürcsölni míg esszük. Így fejezzük ki, hogy ízlik. Japánban nagyon sok olyan fajta hal van, aminek nyersen is lehet enni a húsát, épp ezért sok ételfajta nyers halból készül. Ami furcsa, hogy a japánok rizst esznek kenyér helyett és a legfontosabb étkezés számukra a vacsora – számolt be a fiatal utazó.

Árpád két és fél hónapot töltött Japánban, de ennek nagy ára volt. Ott kellett hagynia a jól fizető pesti munkahelyét, és addigi életét. Arra a kérdésre, hogy megérte-e, a következőt válaszolta:

– Életem legjobb döntése volt, hogy feladok mindent és elutazom. Japán, a japán kultúra és az emberek nagyon szimpatikusak voltak számomra, és szeretném még jobban megismerni őket. Ha lehetőség nyílik rá, akkor ismét elutazok, mert megéri elmenni – fogalmazott Árpád.