2024. március 29., péntek

Százezer munkás havi 200 euróért dolgozik a textil- és lábbeliiparban

Szerbiában 1800 textilüzemben és cipőgyárban 100 000 munkás havi 27 000 dinárért dolgozik – tette közzé hétfőn a Rosa Luxemburg Alapítvány. Sajtóértekezletén Bojana Tamindžija kutatásvezető leszögezte: Szerbiának ma nincs is textilipara, mint egykor Jugoszláviának, ahol 250 000 ember dolgozott a szektorban, ahol nyersanyagot is előállítottak, valamint kész termékeket szállítottak külföldre. Ma az országban a textil- és lábbeliipar a kiegészítő munkálatokra épül, a nyersanyag 90%-át külföldről hozzák be, a termelés pedig a megrendelésektől függ.

Az egykor versenyképes jugoszláviai textiliparnak már csak a nyomai lelhetők fel Szerbiában  (Fotó: Ótos András)

Az egykor versenyképes jugoszláviai textiliparnak már csak a nyomai lelhetők fel Szerbiában (Fotó: Ótos András)

– A szerbiai kormány a munkanélküliséget külföldi beruházók gyárainak megnyitásával igyekszik megoldani. Egy-egy munkahely után akár 10 000 eurót is fizet, a helyi önkormányzatok pedig ingyen telket és különféle kedvezményeket biztosítanak. Ezekben a gyárakban a 27 000 dináros béren túl a munkásjogokat sem tisztelik – emelte ki Tamindžija. Kollégája, Stefan Aleksić hozzátette: a szerbiai munkások a vállalatvezetők nyomására készek lemondani a betegszabadságról, a nyaralási pótlékról és a túlórák díjazásáról. A túlélés érdekében a vranjei és környékbeli textilmunkások és cipőgyárosok hétvégén Koszovóra járnak át olcsó áruért. A legtöbb helyen nem engedélyezik, hogy a dolgozók szakszervezetet alapítsanak. Az igazgatóság csak saját érdekvédelmi szervezetet hoz létre, amit teljes ellenőrzése alatt tart.

Sarita Bradaš, a Demokráciáért Központ Alapítvány munkatársa szerint az, amit ma a szerbiai munkásokkal művelnek, „nem tranzíció, hanem a társadalom rombolása”. Szavai szerint itt az oktatási rendszert is úgy fejlesztik, hogy a munkaerőpiachoz igazodjon, márpedig leginkább a rutin- és kézi munkák végzésére keresnek embereket.

Sladjana Kiković, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet jogi osztályának vezetője kijelentette: a készruha- és cipőgyárakban dolgozók mély szegénységben élnek, jogfosztottak, és kedvük sincs harcolni egy jobb életért. Tomislav Kiš, a horvátországi Új Szakszervezet főtitkára úgy vélekedett: maguk a polgárok a hibásak, mert olyan politikusokra szavaznak, akik ilyen elhelyezkedési feltételeket kínálnak. A politikusok úgy viselkednek, akár a makrók: kiállítják az embereket, aztán abban versengnek, hogy ki adja el őket jobb áron.

Željko Veselinović, a Sloga Társult Szakszervezet elnöke úgy fogalmazott: egyesek saját üzletüknek tekintik a külföldi beruházók támogatását. Ha valaki 50 000 eurót képes fizetni egy munkahelyért az osztrák Cumbotelnek, logikus, hogy ezt a pénzt pártjának kasszájába fogják visszaforgatni. Veselinović elmondta: az olasz Geox munkásai tavaly nyáron a gyárcsarnokban estek össze a nagy hőségben, s akkor sem tiltakoztak, ugyanakkor az olasz Falk Ist dolgozói megalakították saját szakszervezetüket, és hamarosan aláírják az első kollektív szerződést is, amivel megvédik jogaikat.