Harkai Hunor topolyai kosárlabdaedző és sportmenedzser több európai klubban szerzett tapasztalatokat. Legutóbb fél évet Indiában töltött, most pedig a jászberényi csapathoz igazolt. Az egyesületnél több feladatot is ellát, de szakított időt arra is, hogy napilapunknak nyilatkozzon.
• Földrajzilag is elég nagy ugrásnak tekinthető, hogy Indiából a Jászberényhez igazoltál.
– Csakis azzal kezdhetem, hogy jól érzem magam Jászberényben. Indiában az ABN Akadémián a szerződésem a végéhez közeledett, amikor hívtak. Februárig volt szerződésem, de úgy döntöttem, korábban lemondok szakmai igazgatói és vezetőedzői pozíciómról. Munkaadóm elfogadta, hisz a tulajdonos is profi edző volt Amerikában, majd Európában, tudja, hogy a szezon közepén nehéz elhelyezkedni. A szerződésem nem hosszabbították volna meg, mert ott áprilisban már iskolaszünet van, és hazai edző váltja a külföldit őszig, mert kevesebben járnak az akadémia edzéseire. Jászberényben január 8-án kezdtem.
• Milyen feladatokat kaptál?
– A szezon végéig a klub szakmai igazgatója leszek. Hatáskörömbe tartozik az utánpótláscsapatok edzései is. A többi utánpótlásedzővel együtt a szakmai program szerint dolgozunk. A hangsúly a serdülő, a kadét és a junior korosztályon van. Szeretnénk több lehetőséget adni a tehetséges játékosoknak a fejlődésre. Emeltük az edzésszámot a tehetségesebb gyermekek számára. Egyénileg is foglalkozom a fiatal játékosokkal. A napi edzésterveket előre elkészítettem a szezon végéig. Vannak beszélgetések, videóvetítések, próbálom motiválni a játékosokat. Gyakran mutatom meg videóimat, amikor az egykori jugoszláv, szerb-montenegrói, illetve szerbiai kosarazók a legnagyobb sikereket elérték. Nagy érdeklődéssel nézik mindig a legendás eseményt, amikor Szerbia az utolsó másodpercben győz egy távolról elért 3 pontossal, amelyet szinte lehetetlen helyzetből sikerült bedobni. Úgy tekintik külföldön, hogy Szerbia a kosárlabdában az, ami Németország a labdarúgásban: a labda kerek, a szerencse forgandó, de mindig Németország, illetve kosárlabdában Szerbia nyer. A legtalálóbb véleményt a szerb kosárlabdáról Magnano argentin szövetségi kapitánytól hallottam. Miután a 2002-es indianapolisi világbajnokságon Szerbia és Montenegró hosszabbításban verte Argentínát, azt mondta: „Azért nehéz Szerbia ellen játszani, mert számukra a mérkőzés valóban 40 percig tart!” Ezzel mindent elmondott az elszántságunkról és küzdeni akarásunkról, ami az utolsó másodpercig kitart. Néha megosztok a játékosokkal pár sztorit a játékosi vagy edzői pályafutásomból. Fiatalként szinte mindenre emlékszem még, amióta a kosárlabdában érdekelt vagyok. Mielőtt elfelejteném, azt tervezem, tavasz végéig megjelentetem önéletrajzi könyvemet.
• Folyamatos Jászberényben a játékos-utánpótlás?
– Segítek az új gyermekek toborzásában. Megpróbálkozom azokkal az ötletekkel, módszerekkel, melyeket az előző klubjaimban kitapasztaltam vagy ellestem. Besegítek az utánpótlásedzők szakmai munkájába. Különféle szakmai témákat beszélünk meg, valamint gyakorlati utasításokat adok minden korosztály edzőjének külön. A klubban több előkészítő csoport van, amelyek versenyeznek is már. A kenguru korosztály a 11 éven aluli fiúk, itt két csapattal is versenyzünk. Gyermek korosztállyal is versenyzünk, a serdülőknél két csapatunk van, valamint két kadét-, egy junior-, U20-as és felnőttcsapatunk szerepel az NB I/A-ban. Utánpótláscsapataink versenyeznek az országos bajnokságban, valamint a megyeiben egyaránt. Utánpótláscsapataink hat teremben edzenek, kiválóak a feltételek.
• Közben nyilván nemcsak a tanítványok, hanem az edző is mindig tanul valami újat…
– Az edző is tanul, amíg csak él. El is unnám, ha abbahagynám saját magam képzését, ha játékosaimat nem a legmodernebb kosárlabda-technikai és -taktikai elemekkel és módszerekkel készíteném fel. Ha időm engedi, a különböző videók nézése mellett megtekintem a Nikola Lazić vezette edzéseket. Ő a felnőttcsapatunk vezetőedzője. Megtisztelő, hogy mi most egy klubban vagyunk, hiszen kezdő edző voltam, amikor Lazićot először láttam. 2004-ben Újvidéken néztem barátaimmal a Vojvodina–Partizan összecsapást, amely a rájátszás elődöntője volt. A Partizan jutott tovább, de a Vojvodinában játszott a világbajnok Milan Gurović és a magyarországi Németh István is. Vajdaságiként szurkolok a Vojvodinának, de első a Partizan. Az első mérkőzés, amelyet gyerekkoromban végignéztem, az 1992-es Bajnokok Európa-kupájának (a mai Euroliga) döntője volt, ahol a Partizan a Juventudot verte Aleksandar Đorđević utolsó másodpercekben elért triplájával. Azóta a Partizan szurkolója vagyok.
• Visszatérve Jászberénybe: egy nem túl nagy múltú, de feltörekvő klubról beszélhetünk?
– A klub 2001-ben alakult, 2005-ben jutott fel az NB I/B csoportba, a keleti csoport alapszakaszát és rájátszását megnyerték a 2010/11-es szezonban. A 2012/13-as szezonban sikerült a csapatnak az NB I/A-ban az 5. helyen végezni, ami eddig a legmagasabb helyezése. A következő idényben az EuroChallenge-ben is indultak a nemzetközi porondon. Az idei bajnokságban a felnőttcsapat gyengébben kezdett, de hazai pályán nagyon erősek vagyunk. Nem sok hiányzott, hogy a kupagyőztes Szolnoki Olaj skalpja is a miénk legyen. Húsz forduló után a 11. helyen állunk 6 győzelemmel és 14 vereséggel. Bízunk benne, hogy sikerül elkerülnünk az osztályozót, s további győzelmekkel örvendeztetjük meg a szurkolóinkat, akik egyre nagyobb számban jönnek el a mérkőzéseinkre. Március 7-én Kecskemétre látogatunk, most erre, illetve a magyar kupa nyolcas döntőjére készülünk.
