Kíváncsivá váltam Grubanov Martinek Emília kolléganőm felkérését követően, hogy nyissam meg a Macskák című tematikus kiállításukat, és elkezdtem adatokat keresgélni az ember és a macska kapcsolatára vonatkozóan. Meglepett, hogy immár 10 000 éve él az ember társaságában. Az egyiptomiak már szent állatként tisztelték, háziasításának első ábrázolása is tőlük származik, hozzávetőlegesen 4000 éve. Macskatetemeket is mumifikáltak, amelyek sokszor közös sírba kerültek gazdájuk holttestével.
A macskák népszerűsége azóta is töretlen. Számos művészt ihlettek meg, több műfajban, mint például Andrew Lloyd Webbert, aki megírta a Macskák című híres musicalt, de itt, a Vajdaságban is akadnak művészek, akiknek egyik kedvenc témája épp a macska, mint Sagmeister Peity Laura vagy Penovác Endre, és nem utolsósorban létrejött a jelen tematikus tárlat is.
A gyerekek az alkotás folyamatában több kihívással is szembenéznek. Elsőként már a témával való megismerkedés során. Számos alkalommal találkozik a pedagógus a gyerekek kétségbeesett reakciójával: – Én nem is tudok űrhajót, autót, nyulat, macskát stb. rajzolni. A megnyugtató válasz sem várat sokáig magára: – A lényeg nem is az, hogy a világ legtökéletesebb macskáját rajzoljuk meg. A hangsúly azon van, hogy a gyerekek felszabaduljanak, és a ceruzájuk nyomán bátran megszülethessen a saját macskájuk, a maga tökéletlenségével együtt. Az anatómiai hibákat útközben mindig van idő korrigálni, de a személyiségük által kibontakozó macska képe igazi kincs.
A képzőművészet az egyetlen olyan tantárgy, amely lehetőséget kínál arra – egyben ez maga a tantárgy feladata is –, hogy a gyerekek önfeledten merüljenek el az alkotás folyamatában, lényük és lelkiviláguk színekké és formákká alakulva a felszínre jusson. Épp emiatt sajnálatos a rajznak az iskolai tárgyak sorában méltatlanul háttérbe kényszerült szerepe.
Második kihívásként azzal a megoldandó feladattal találkoznak a gyerekek, hogy hogyan is „fogják meg” a macskát. Mitől is válik a macska igazán macskává. Amikor megkérnek bennünket, hogy rajzoljunk le, kikötések nélkül, egy házat vagy fát, mindannyiszor ugyanolyan módon tesszük ezt meg. Hogy miért is történik meg ez éppen így? Mert azt az adott képet ábrázoljuk a fáról vagy a házról, amely róluk bennünk él, amely a legjellemzőbb számunkra. Nincs ez a jelenség máshogy a macskákkal sem. A gyerekek azt a macskát rajzolják meg, és úgy, ahogy ennek az élőlénynek a képe, karaktere bennük él. Lehet ez a lustasága, a játékossága, a büszke tartása vagy egy személyes élmény lenyomata, amelyet kiemelnek – egyéne válogatja. Így történik meg az, hogy akárhányan állunk neki egyazon téma kidolgozásának, a végeredmény mindegyikünknél másmilyen – teljesen egyedi lesz.
A harmadik kihívást, a kiállított alkotások esetében, a kidolgozás technikája jelentette a gyerekek számára. Ez a grafikai eljárás (hidegtű) ugyanis nagy adag türelmet és precizitást igényelt részükről. A végeredmény magáért beszél.
És hogy mitől lesz, többek között, olyan megmagyarázhatatlanul elragadó egy gyermeki rajz? Attól az őszinteségtől és lelkesedéstől, amellyel készül.
Csak úgy van értelme.
Az EmArt Műhely tematikus tárlatán 54 műhelyes egy-egy grafikája került bemutatásra. A kiállítást Grubanov Martinek Emília, a műhely vezetője rendezte, Szalma Viktória rajztanár és Jasmina Jovančić Vidaković képzőművész nyitotta meg február 27-én Szabadkán az Emléktárgyboltban. A tárlat március végéig látogatható.
