Az ima nem segít az iskolai lövöldözések ellen. Erre a megállapításra jutott egy diáklány a floridai Parkland városka középiskolájában rendezett vérfürdő után, amikor meghallotta a képviselőház elnökének üzenetét. Paul Ryan ugyanis azt tanácsolta honfitársainak, hogy fohászkodjanak. Talán arra gondolva, hogy mást már nem tehetnek azért a 17 fiatalért, akiket ámokfutó lőtt agyon a múlt szerdán a parklandi iskolában.
Időközben kiderült: rengetegen értenek egyet a diáklánnyal. Az elégedetlenség hullámai pedig ismét magasra csaptak az Egyesült Államokban, ahol a floridai támadás óta már több nyilvános tiltakozást szerveztek a fegyvervásárlás és -tartás szabályai ellen. A demonstrálók túlságosan megengedőnek tartják az előírásokat. Az is nyugtalanítja őket, hogy a floridaihoz hasonló esetek száma országszerte növekszik.
Az oktatási intézményekben korábban lezajlott vérengzések hírére is gyakran szerveződtek tüntetések. Többnyire felháborodott felnőttek vonultak utcára, miközben parázs viták alakultak ki a fegyvertartás korlátozásáról.
Az elégedetlenség azonban idővel lecsillapodott, a szópárbajok befejeződtek. Mindig eredménytelenül, mármint a korlátozáspártiak oldaláról nézve.
A fegyverlobbi és alattvalói szemüvegén át azonban minden eddigi fellángolás jól ért véget, vagyis semmi sem változott. Ez azt jelenti, hogy – parányi megkötéssel, feltétellel – szinte mindenki szabadon hozzájuthat működő lőfegyverhez.
Floridában például a vonatkozó törvény az egyik legmegengedőbb az országban. Ergo: ha valakinek fegyverre fáj a foga, engedély nélkül megvásárolhatja. Csupán annyit várnak el tőle, hogy regisztráltassa az illetékes hatóságnál.
A szabad fegyvertartást évszázadok óta az alkotmány biztosítja. Rossz nyelvek szerint egymás lepuffantása az alaptörvényben biztosított jog.
Sajnos, bőven akadnak olyanok, akik golyót eresztenek haragosba, adósba, tolvajba (esetleg annak gondolt magánterület-sértőbe), rendőrbe, diákba, járókelőbe vagy bárki másba. A pusztítás mérlege egyre félelmetesebb. Csak az utóbbi bő fél évtizedben több amerikait lőttek agyon a hazájában, mint az afganisztáni, az iraki, a koreai és a vietnami háborúban összesen.
Az alkotmányos lehetőséget kihasználva a nép nagy része szorgalmasan vásárol gépfegyvert, pisztolyt és egyéb gyilkos szerszámot. A választék bőséges, ráadásul a portékát majdnem olyan könnyű beszerezni, mint egy kiló krumplit. Így nem is csoda, hogy széles körben dívik a fegyverkultusz.
Rengeteg állampolgárnak több mordálya, stukkere van, amire még büszkék is. Meg talán még arra is, hogy a világon a legtöbb magánlőfegyver az USA-ban található.
Szakértők szerint száz lakosra csaknem 90 darab jut. Nem tudni, hogy ebbe beszámították-e az illegálisan beszerzett eszközöket is.
A használatuk következményeiről viszont lesújtó adatok állnak rendelkezésre: az országban évente több tízezer fegyveres erőszakcselekményt követnek el, amelyekben naponta átlagban 30 embert ölnek meg, majdnem kétszer annyit megsebesítenek.
Némelyik (tömeg)gyilkosról utólag derül csak ki, hogy rendszeresen gyakorolta a célba lövést, esetleg valamilyen (szélsőséges) csoportnak is a tagja volt, és szorgalmasan rakott fel magáról puskás-pisztolyos-tankos-rambós fotót a kedvenc közösségi oldalára.
Kivételes esetek is akadnak. Előfordult már, hogy valakik kiszúrták a harci színekben pompázó szomszédot, ismerőst, s erről tájékoztattak másokat is. Ám a figyelmeztetéseik eddig inkább süket fülekre találtak. Szerencsére, nem mindig, de nagyon gyakran.
Ez történt Floridában is. Hiába szóltak éber emberek időben a titkosszolgálatnak (FBI-nak), a „címzett” valamiért nem vette komolyan (sőt figyelmen kívül hagyta) a bejelentést. A tragédia pedig már-már menetrendszerűen érkezett.
Az alkotmánynak és a – politikai döntéshozók tömegét is a markában tartó – fegyverlobbinak köszönhetően egyre csak szaporodnak az ilyen és ehhez hasonló halálos kimenetelű incidensek. Csak az iskolai lövöldözésekből több mint 290-et jegyeztek fel 2013 óta.
A parklandi vérfürdő után azonban nem csak az országos vita lángolt fel a fegyvervásárlás és -tartás körül, hanem immár először diákok is sürgetik a jogszabályok szigorítását. Szülők, politikusok és civilek is csatlakoztak hozzájuk.
A társadalom azonban teljesen megosztott a kérdésben. A lakosság egy része szorítana a gyeplőn, mások mindent tiltanának, miközben kíméletlenül ostorozzák a kormányzatot, illetve a törvényhozást, amiért nem mer a sarkára állni és véget vetni „a fegyverek uralmának”.
A többség mindazonáltal ragaszkodik alkotmányos jogához, semmiképp sem korlátozná azt. Nemrég még Donad Trump is velük tartott.
Az elnök a héten azonban kissé megenyhült. Csatlakozott azokhoz, akik megengednének egy icipici szigorítást. Ez abból állna, hogy ellenőriznék („átvilágítanák”) a lőfegyvert vásárlókat. Többségük azonban úgy véli: elsősorban csak a lelki problémákkal küszködőket kellene távol tartani a gyilkos eszközöktől, esetleg azokat a börtönviselt személyeket, akiket bűncselekményekért vagy családon belüli erőszakért ítéltek el.
Trump támogatásával máris készül egy törvényjavaslat a fegyvervásárlás szigorításáról. Szó sincs azonban komoly korlátozásról, netán az eladások általános tiltásáról. Pisztolyt, revolvert, (gép)puskát és egyebeket továbbra is szabadon meg lehetne vásárolni (a megfelelő lőszerrel együtt). Mindössze arra köteleznék a hatóságokat, hogy vegyék nyilvántartásba azokat a törvénysértéseket, kihágásokat és erőszakcselekményeket, amelyek miatt megtiltható a tűzfegyver beszerzése.
Az amerikai elnök közben felvetette a pedagógusok felfegyverzésének az ötletét is. Azzal érvel, hogy a tanárok így – mintegy őrizve-vigyázva a diákjaikat – szembeszállhatnának a támadókkal, hogy elkerüljék a tragédiákat.
Elképzelését nem mindenki támogatja, ami a héten is kiderült a diákok, szülők és iskolai oktatók egy csoportjával folytatott beszélgetésekor. Amikor ugyanis megszavaztatta a vendégeit, javaslatának pártolói kevesebben voltak, mint annak ellenzői. Trump erre csupán annyit mondott: mindkét oldalt meg lehet érteni.
