Székely Tibor szabadkai világutazó, felfedező, múzeumigazgató, író, eszperantista utazásairól számos néprajzi tárgyat is hazahozott. Ezeket a világutazó halála után, özvegye a Zentai Városi Múzeumnak adományozott. A gyűjtemény egy részét az elmúlt időszakban több kiállításon is megtekinthették már a múzeum látogatói. Most is megtekinthető Az ember múzeuma című kiállítás, s nemrég megjelent a legendás világutazó tárgyi hagyatékát bemutató katalógus is. A kiadványba hétszáz teljesen dokumentálható tárgy került. Burány Katalin, az intézmény múzeumpedagógusa elmondta, hogy a katalógus kicsit szakmai jellegű, s az első része egy magyar, szerb és eszperantó bevezető szöveget tartalmaz, s magukról a tárgyakról és a gyűjteményről is szól. A kiadvány nagyobb részét a tárgykatalógus képezi, s ehhez 250 kép tartozik, amelyek reprezentálják, hogy milyen is ez a gyűjtemény. Az impozáns kiadvány bemutatóját február 9-én, pénteken délután 4 órai kezdettel rendezik meg a Zentai Városi Múzeumban.
A gyűjtemény egyébként több szakaszban, több éven keresztül érkezett a zentai múzeumhoz. Székely Erzsébet elhunyt férje kívánságával összhangban először a szabadkai múzeumba helyezte el a kollekciót, de úgy látta, hogy a Tisza-menti városban jobb helye lesz ennek, s ezért úgy döntött, hogy idehozzák a tárgyakat – ecsetelte napilapunknak nyilatkozva Burány Katalin, a gyűjtemény kurátora és a kiadvány szerzője. Katalin szerint a tárgyak több mint kilencven százaléka Zentán van, s így a feldolgozásuk és a katalógus megjelentetése is megtörténhetett. A gyűjtemény több mint hétszáz, antropológiai, művelődéstörténeti jellegű tárgyból áll. A világutazó láthatóan úgy válogatta össze a tárgyakat, hogy minden országból, kultúrából olyat hozzon haza, amelyek valamiért jellemzők ezekre. A legnagyobb egységet a fejfedők: különböző sapkák, kalapok, kendők képezik, de nagyszámú egzotikus álarc, használati tárgy, hangszer, fegyver is található a kollekcióban, vagyis inkább a művelődéstörténeti rész az erősebb, antropológiai szempontokat figyelembe véve pedig az ausztráliai, illetve az új-guineai együttes sokkal értékesebb – ecsetelte a múzeumpedagógus, de elmondta azt is, hogy a gyűjtemény valós értékét nehéz eldönteni, mivel elég sok boltban, piacon, kézművesműhelyekben vásárolt teljesen új tárgy is akad, illetve a tárgyaknak, amelyeket az afrikai, ausztráliai, új-guineai törzsek használtak, inkább az eszmei értékük a nagyobb.
– Ezek a múlt század ötvenes éveitől a hetvenes évek végéig gyűjtött tárgyak, így eleve 50–70 évesek, s nagyon sok olyan van közöttük, amelyek már a 21. század civilizációs fordulatai után letűnt kultúrákat képviselnek – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki hozzátette azt is, hogy minden tekintetben komoly értéket képviselnek, mivel tartományunk területén egy egyedülálló antropológiai és művelődéstörténeti gyűjteményről beszélhetünk.
Székely Tibornak vannak filmjei is, amelyek közül némelyik néprajzi értékkel is bír.
A filmek nagy része egyébként a Vajdasági és a Szerbiai Televízió archívumában van.
A filmek ugyanis konkrét elképzelések alapján készültek. A világutazó ugyanis a múlt század hatvanas éveinek a végén részt vett egy Afrika expedíción, amikor is felsőbb rendeletre, a kölcsönös politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok ápolása érdekében Barátság karavánja elnevezéssel expedíció indult a fekete kontinensre az akkori Jugoszláviából, s erről film is készült. Erről a Székely gyűjteményben egy fotóanyag is található, de ennek a nagy része még mindig Szabadkán található.
A Zentai Városi Múzeum munkatársai egyébként évek óta kérik a városi vezetést, hogy a belvárosban biztosítson egy külön kiállítótermet, amelyben állandó jelleggel ki tudnák állítani a minden tekintetben egzotikus gyűjteményt, amely nyilvánvalóan turistacsalogató értékkel is bír. Ezidáig mindössze ígéret van, nem történt konkrét lépés ez ügyben, hogy egy adott helyszínen állandó jelleggel ki legyenek állítva ezek a néprajzi tárgyak. A helyzetet nehezíti, hogy a múzeum raktárai nem túl jók a gyűjtemény tárolásához, valamint vannak olyan érzékeny anyagokból: kéregképekből, textíliákból, gyapjúból stb. készült tárgyak, amelyeket restaurálni, és konzerválni kellene, de ehhez se eszköz, se pénz, sem pedig anyag nincs – mondta el Burány Katalin.
