2024. április 27., szombat

Így (nem) lettünk kapitalisták

2008-ban, az év elején még szinte senki sem sejtette, hogy az év második felében a Lehman Brothers csődjével egy súlyos, a világgazdaság egészét érintő válság veszi kezdetét. Az akkori országvezetés nem volt híján az önbizalomnak. Az előző években folyamatosan bővült az ország gazdasága, emelték a béreket és a nyugdíjakat. A pozitív hangulat az élet minden területén érezhető volt. Ezt pedig csak fokozta a gazdasági miniszter ígérete, mi szerint hamarosan minden arra jogosult szerbiai állampolgár 1000 euró értékben kap majd úgynevezett ingyenrészvényeket. Az „ingyen” előtag ez esetben azt jelentette, hogy nem kell érte fizetni. Még abban az évben a szerb kormány törvényben határozta meg, hogy a polgárok ingyenes részvényeket igényelhetnek. Az eredeti terv szerint hat nagyvállalatot szerettek volna eladni: a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot (NIS), a Szerbiai Villanygazdaságot (EPS), a Telekomot, a belgrádi Nikola Tesla repülőteret, a JAT légitársaságot, valamint a Galenika gyógyszeripari vállalatot. Ebből az összegből kapott (volna) minden olyan állampolgár, aki korábban nem kapott részvénytársasággá alakított vállalatában tulajdonosi részesedést. A törvény értelmében mindazok, akik szerb állampolgárok, akik addig még nem írattak részvényt más vállalatoknál, akik 2007. december 31-éig betöltötték a 18. életévüket, élhettek ezzel a lehetőséggel. 1000 eurókat emlegettek abban az időben. Mint kiderült, csak választási ígéretként, de máig joggal feltételezhetjük, hogy az akkor ígérgetők valóban bíztak abban, hogy az ingyenrészvények ennyit fognak érni. Mentségükre szolgálhat, hogy abban az időben sem az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve, sem a Világbank, sem az IMF, de még a Nobel-díjas közgazdász professzorok többsége sem látta, mi fog történni. Aki abban az euforikus gazdasági légkörben válságot jósolt, azt nézték beteg elmének, de minimum azt gondolták róla, hogy téved. 2004 és 2008 között egyébként országunk gazdasága még évi 5–8 százalékkal bővült, ami a négy év alatt kumulatívan közel 30 százalékot jelentett. Az akkori választások előtt pedig – egy ilyen trendet előrevetítve – talán nem is tűnt túlzásnak ilyen ígéreteket tenni. Azt is fontos megjegyezni, hogy 2008-ban az átlagfizetés Szerbiában 32 764 dinár volt, ami az akkor 81 dináros árfolyamon több mint 400 eurót tett ki. Ezt az összeget azóta sem sikerült túlszárnyalni. Amikor pedig a világgazdasági válság a Lehman Brothers csődje után elkezdett tovagyűrűzni, akkor vezető politikusaink azt mondták, bennünket ez nem fog érinteni és néhány hónapig még az emberek többsége ezt el is hitte. 2009-ben az átlagfizetés 31 757 dinár volt. Ez az akkor 91,90 dináros árfolyamon már csak 338 eurót jelentett. Rádöbbenve ugyanis, hogy a gazdasági világválság bennünket is érint, megszorításokat vezettek be, a gazdaság pedig zsugorodni kezdett. 2009-ben az évet a GDP 4 százalékos csökkenésével zártuk, a 2008-as szinthez viszonyítva. Az 1000 eurót érő részvények ígérete azonban megvolt. Azt hittük, a válság valóban átmeneti. 2010-ben országunk 4,8 millió állampolgára fejenként 1700 dinárt kapott a privatizációból befolyt összegből. A Szerbiai Kőolajipari Vállalat többségi tulajdonosa lett az orosz Gazprom vállalat. 400 millió eurót fizetett a részvények 51 százalékáért. A szerb állam tulajdonában van a NIS részvényeinek 29,9 százaléka. 19,1 százalék a vállalat jelenlegi és egykori dolgozóinak, Szerbia 4,8 millió polgárának és pár kisebb vállalatnak a tulajdonába került. 2010 augusztusában jelentették be, hogy megkezdődött a NIS részvényeivel történő kereskedés a belgrádi tőzsdén is. Szerbiában akkor 4,8 millió polgár kapott ingyen fejenként 5 darab NIS részvényt. Ezek kezdő ára 505 dinár volt, ezekben a napokban pedig már egy-egy ilyen értékpapírért közel 800 dinárt fizetnek, ha áruba bocsátja tulajdonosa. Ezt követően 2011 februárjában ugyanezen jogosultak kaptak egy ingyenes részvényt a belgrádi Nikola Tesla Nemzetközi Repülőtér vállalattól. Egy ilyen értéke ma közel 1800 dinár. A Telekom Srbija távközlési vállalat részvényeit ezt követően 2012-ben osztották szét a polgárok között. Ezekkel ugyan nem lehet a tőzsdén kereskedni, 2014 óta azonban rendszeresen kifizetik az osztalékot. 2015-ben az volt a terv, hogy eladják a Telekomot, az eladásából pedig az állam mellett a polgárok is profitálhatnak. Akkori számítások szerint 1,5 eurót lehetett volna kapni érte és ebből minden részvényes kapott volna kb. 35–40 eurót. A Telekom eladásáról mostanában nem beszélnek. Ugyanakkor a kormány által kinevezett illetékes bizottság úgy döntött, hogy félmilliárd euróért a francia VINCI Airports társaságnak adja 25 évre koncesszióba a Belgrád melletti Nikola Tesla repülőteret. A francia fél az 501 millió eurós koncessziós díj kifizetése mellett kötelezettséget vállalt, hogy az elkövetkező két és fél évtizedben további 732 millió eurót fektet a létesítmény korszerűsítésébe. A koncesszióba vételért fizetett 501 millióból a kormány 417 millió eurót kap a büdzsébe, 84 millió euró pedig Szerbia polgárait, a kisrészvényeseket illeti meg. Az egyelőre nem hivatalos „híresztelések” szerint minden részvényes egyszeri 1500 dinárt kap majd az „ügylet” nyomán.

Megőrizte ingyenes állami részvényeit?

Igen: 97 (38,35%)

Nem: 93 (36,75%)

Nekem nem járt: 63 (24,9%)

Az ingyenrészvényre jogosult 4,8 millió polgár több mint a fele megtartotta értékpapírjait. Ez azt jelenti, hogy egyfajta „tőkésnek”, tulajdonosnak, kapitalistának tekinthető. Ha kiszámoljuk, hogy ez mekkora haszonnal járt eddig, a kifizetett osztalékot évekre, hónapokra, napokra osztjuk szét, kiderül, hogy havonta kb. 30 dinárt, azaz naponta 1 dinárt zsebelhetett be eddig osztalék címen. A beígért 1000 euróból eddig még 100-at sem kaptunk meg, bárhogy is számolunk.

Sokan nem is tudják, hogy vannak ilyen részvényeik, illetve nem vették fel eddig az osztalékot sem. Ők most jó esetben pár ezer dinárra számíthatnak. Elegendő bemenni egy postahivatalba és csak az igazolvány felmutatását követően a hivatalnok azonnal le tudja ellenőrizni, hogy van-e a számlánkon osztalékból eredő pénz. Ha pedig kérik, azt azonnal ki is fizetik. Ha pedig valaki úgy dönt, hogy a NIS-től vagy a repülőtértől származó részvényeivel a tőzsdén akar kereskedni, az eljárást szintén a postahivatalban lehet megindítani. A 4,8 millióból eddig mintegy 2,5millió polgár adta el az ingyenes részvényeit. A maradék több mint 2 millió viszont ha csak szinte jelképes összegre szólóan, de továbbra is részvénytulajdonosnak, egyfajta tőkésnek tekinthető.