2022. december 9., péntek

Gombos kezek

Sajátos üzenetben nyugtatta meg újévi beszédében a honfitársait Észak-Korea ifjú diktátora. Kim Dzsong Un azzal kérkedett, hogy irodája íróasztalán van a nukleáris fegyverek bevetésére szolgáló indítógomb. Annak megnyomásával atomrakétái állítólag már elérhetik a főellenségnek tartott Egyesült Államok egész területét.

Amint ennek hírét vette, az amerikai elnök azonnal válaszolt. Donald Trump mindjárt túl is licitálta Kimet, mondván, neki is van olyan gombja, ám az sokkal nagyobb és sokkal hatásosabb, ráadásul működőképes.
A két elnök nem viccelődött, halálosan komoly fenyegetést fogalmaztak meg. Így kezdődött számukra 2018. A folytatás majd kiderül.
A bizonytalanság valószínűleg nem szűnik meg Észak-Korea körül, s alighanem a politikai krízis is marad a Koreai-félszigeten. Annak ellenére, hogy Phenjan és Szöul a minap hozzákezdett a feszültség enyhítéséhez.
A geopolitikai kihívások másutt sem tűnnek el egy csapásra, sőt valószínűleg tovább szaporodnak az idén. A körülmények már-már eszményiek ehhez. A Földön ugyanis tíz éve nagy a felfordulás.
A zűrzavar elsősorban amiatt alakult ki, hogy az USA hátrébb vonult a nagyvilágban, amelyre így már nem ügyel egy meghatározó erővel bíró szuperhatalom. Ez az állapot 2018-ban sem változik meg, vagyis marad a globális hatalmi vákuum.
A vezető szerepet korábban betöltő USA-t nem érdekli, hogy a számára immár kevésbé fontos régiókban miként alakulnak az országok belügyei és egymás közti erőviszonyai. A kiszámíthatatlan Trump második hivatali évében is erre kell készülni.
Kína, Oroszország, Törökország, Észak-Korea, Irán, sőt némely kelet-európai államok politikai elitje mindebből azt olvassa ki, hogy az Egyesült Államok meggyengült, nem kell tőle tartani. A kínálkozó lehetőségeket ugyanakkor igyekeznek jól kihasználni.
A regionális hatalmak és Kína folyamatosan nyomulnak be a szabadon hagyott területekre; megpróbálnak minél nagyobb részeket kitölteni a vákuumból.
Az USA vezető helyére pályázó Kína terjeszkedése a leglátványosabb. Célja is világos: mindenütt biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy (nagy mennyiségben és jó pénzért cserébe) fogadják a saját áruját és szolgáltatásait.
Peking már rengeteg országgal működik együtt. Térségbeli vetélytársai (mindenekelőtt India, Japán, Ausztrália és részben Dél-Korea) azonban lassan már egzisztenciális fenyegetésként élik meg a kínai törtetést.
Emiatt előbb-utóbb érdekeik megvédésére, vagyis ellenállásra kényszerülnek. Ebből pedig akár már az idén újabb konfliktusok keletkezhetnek. Ha összezörrennek, megtorpanhat a globális gazdaság fellendülése. Úgy tűnik, 2018-nak ez lehet egyik legnagyobb kockázata.
A szaporodó világpolitikai-geopolitikai bizonytalanságok egyéb következményeként sok országban még jobban megerősödhetnek a populista politikai erők, amelyek évek óta hangoskodnak, követelőznek. A folyamat felerősítheti a nemzetek befelé fordulását és a protekcionizmust, ami nem sok jót ígér.
A kedvezőtlen hatások elől a döntő esztendő előtt álló EU sem menekülhet. Pedig így is akad épp elég gondja. Le kell zárnia az egyezkedést Londonnal a brit kilépésről, és hozzá kell kezdenie az euróövezet átalakításához, illetve az új tagok csatlakozását segítő ösztönzők megteremtéséhez. Ezenkívül a közösségi normákat nem tisztelő, s ezzel az egységet megbontó keleti-európai akarnok kormányokkal is kezdenie kell valamit.
A menekültelosztási kvóták támogatása és elutasítása miatt elmélyült kelet–nyugati megosztottságot ráadásul az északi és déli tagállamok közötti szembenállás is tetézi. A Washingtonnal fellazult kapcsolatok se tettek jót az Uniónak, ahol az idén szerencsére csak egy fajsúlyos parlamenti választást tartanak. Márciusban az olaszok járulnak az urnákhoz. Azt azonban megjósolni sem lehet, hogy milyen kormány alakul az EU fontos gazdasági motorjának számító országban.
Az EU legerősebb hatalmának tartott Németországban (talán legkésőbb áprilisra) az eddigi kormánypártok, azaz a konzervatív CDU–CSU és a szociáldemokraták, megújíthatják az együttműködést. Sikeres összefogás esetén nagykoalícióként folytathatják a munkát, Angela Merkel kancellár vezetésével.
A szándékot a napokban nyilvánították ki, miként azt is, hogy javítani kívánják az EU pozícióit. A leendő Merkel-kabinet régi-új pártjai arra vállalkoztak, hogy megerősítik az Unió egységének alapját képező demokratikus és alkotmányos értékeket, elveket.
Persze Európán kívül is lesznek fontos szavazások. Novemberben az USA-ban tartják a két elnökválasztás közötti félidős választást, amelyen a képviselőház mind a 435 helyét, a szenátusban pedig csak a mandátumok egy kisebb részét osztják újra.
Oroszországban már márciusban voksolnak. Szinte biztos, hogy a többség ismét bizalmat szavaz Vlagyimir Putyin elnöknek, aki majd folytathatja hazája felvirágoztatását és befolyásának erősítését Ukrajnában, az EU-ban, a Közel-Keleten és másutt.
Az Iszlám Állam tavalyi legyőzése után immár reális az esélye annak is, hogy Putyin útmutatásai alapján kerül sor (remélhetően még ebben az évben) a szíriai helyzet rendezésére, mindezt azután követheti a menekültek tömeges hazatérése.