Az oktatási minisztert, Mladan Šarčevićet évértékelő beszéde során megkérdezték, hogy mi az, ami rossz volt a 2017-es évben, és mi az, amire megoldást kell találni. Az oktatási miniszter, aki több reform bevezetését kezdeményezte, kezdve az egészségesebb uzsonnától, az informatikai oktatáson keresztül egészen a duális oktatási reformig, negatívumként a kortársak közötti erőszak problémáját emelte ki.
– A kortársak közötti erőszak problémája jelen van, és nem is lehet teljesen megszüntetni, de arra kell törekednünk, hogy az ilyen esetek egyre ritkábbak legyenek. Az erőszak nem csak az iskolákban jelenik meg, a társadalom más szegmenseiben is jelen van. Érdekes a közvélemény egy részének hozzáállása, hogy nem ismeri el, miszerint a kortárs erőszak problémájának megoldásában mindenkinek, minden tényezőnek be kell kapcsolódnia. Ha az erőszak az utcán történik, akkor is kizárólag az iskolát hibáztatják, pedig szerintem sokszor a szülők sokkal inkább felelősek – nyilatkozta az oktatási miniszter. Hozzátette, a probléma megoldásának kidolgozásán most egy szakemberekből álló csoport dolgozik, amely 7 minisztérium szakértőit tömöríti. A munkacsoport a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, valamint arra, hogy mi az, amit azonnal, amit közép-, illetve hosszútávon tenni lehet. A középtávú megoldások között vannak a különböző képzések, a hosszú távú megoldások között az, hogy az iskolák kizárólag egy váltásban dolgozzanak.
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista a WMN magazinban írt a kortárs erőszak okairól, problémájáról. A kortárs erőszaknak több formája is van, legyen szó verbális bántalmazásról, kiközösítésről, fizikai bántalmazásról, vagy online zaklatásról, valamint szexuális bántalmazásról. A vizsgálatok alapján arra, hogy valaki céltáblává váljon egy-egy ilyen zaklatási ügyben, elsősorban szerepet játszhat a túlsúly, a családja, bőrszíne, fogyatékossága, vallása, viszont gyakran ezeknek az eseteknek semmi látható oka nincs. A rendszeresen előforduló kortárs erőszaknak hatása van a gyermek önbizalmára, önértékelésére, és ez kihathat a későbbi életére is.
Akár a gyermekünk a sértett, akár ő az elkövető, a szülői magatartás kulcsszerepet játszhat. Fontos, hogy ne csak a tanár és a pedagógus, hanem a szülő is részt vegyen a probléma megoldásában, feldolgozásában.
Az iskolai kiközösítésről, annak orvosolásáról és felismeréséről a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatónőjével, Kecsenovics Szabó Dórával beszélgettünk.
– Nem nehéz észrevenni azt, amikor valakit kiközösítenek az osztálytársai, hiszen a tanárok napi szinten kapcsolatban vannak a gyerekekkel. Akiknek nagy a munkatapasztalatuk, még könnyebben ráéreznek ezekre a dolgokra. Ezenkívül a gyerekek is jelzik az osztályfőnöknél, a szakszervezetnél azt, ha úgy érzik: kiközösítik őket. A helyzet kezelése korosztályfüggő. Az alsósoknál rá szoktunk világítani arra, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és így kerek a világ, tehát toleráns viselkedésre ösztönözzük őket. A felsősöknél már nehezebb a helyzet, hiszen ott a kamaszkor rányomja a bélyegét a gyerekek viselkedésére. Ilyenkor páros vagy csoportmunkát lehet végeztetni az osztállyal, akár az osztályfőnöki órán, akár más tantárgyból, és ott a szaktanár olyan feladatot tud adni, amiben a kiközösített gyerek is meg tudja mutatni a tehetségét, így a többiek elkezdik tisztelni.
Az igazgatónőt arról is kérdeztük, hogy mi a figyelmeztető jele annak, ha a diákot kiközösítik a társai, valamint, hogy a szülőket be szokták-e vonni ezeknek az incidenseknek a tisztázásába.
– A leggyakoribb intő jel az, hogy a diák egymaga van, az osztályközösségtől elzárkózik, vagy nem akarnak mellé ülni az ültetés során. Emellett felmérésekből is fény derülhet a kiközösítésre. A szülőket akkor vonjuk be, ha már szükséges. Mindaddig, amíg mi tudjuk ezt a helyzetet kezelni, tudunk beszélni az érintettekkel, addig mi oldjuk meg, ha már komolyabb a probléma, és nem akar a gyerek iskolába jönni, ott már a szülőt is bevonjuk. A mi iskolánkban nincs sok ilyen eset. Mint a többi iskolának, úgy nekünk is van erőszak-megelőző csoportunk, valamint a kortárs csoportunk is aktívan foglalkozik a témával, ők most erről egy kisfilmet is terveznek készíteni – tudhattuk meg az igazgatónőtől.
