Vass Dorottea, a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje, valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának tanársegédje. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon zajló Téli Egyetem csütörtöki plenáris előadásának címe a Hatékony olvasóvá való nevelés az olvasástanulás kezdetén, ahol a fiatal kutató doktori témáját összefoglalva az olvasásélmény hiányának problémájáról, valamint az olvasás elsajátításának nehézségeiről beszélt.
Mi állt az előadásod középpontjában?
– Az előadásom tulajdonképpen a doktori témámat foglalta össze, ami a hatékony olvasóvá nevelés 6–8 éves korban.
Mióta foglalkozol ezzel a kutatási témával?
– A tanítóképző karon voltam végzős, amikor Hózsa Éva tanárnővel azon gondolkodtunk, hogy milyen szakdolgozatot írhatnék, milyen címmel. Akkor merült fel bennem az, hogy milyen jó lenne az irodalmi kutatásokat összevonni a tankönyvelemzéssel. 2012 óta kutatom ezt a témát, később kiterjesztettem az állatirodalomra, a sztereotípiákra, majd a doktori alatt is ezt folytattam, így már minimum 5 éve foglalkozom ezzel a témával.
Mi a kutatásod következő lépése?
– A kutatásomnak van egy történeti háttere is, hiszen egy félszáz, valamint egy százéves kutatást frissítettem fel. Mindenképp szeretnék ezekre visszacsatolni, kitérve arra, hogy hogyan változott a mese és az irodalom iránti igény félszáz és száz év óta. Más terveim is vannak, hiszen szeretnék egy olvasástanulási szövegekkel kapcsolatos listát készíteni, olyan gyűjteményekkel, amelyeket érdemes alkalmazni első osztályos korban, visszacsatolva a gyerekek igényeire, azok alapján kialakítani a gyűjteményt, így az megfelelne nekik, és lehetne belőle válogatni, ha olvasókönyvről van szó.
A kutatásodat Vajdaságban vetted fel. Mik a tapasztalataid, a gyerekek szeretnek olvasni a térségben?
– A vajdasági 6–8 éves tanulók többsége inkább filmet szeret nézni, és csak 32 százalékuk szeret olvasni. Azonban akik olvasnak, ők azt az olvasástanulással vonják össze, nem az olvasási élménnyel, ami igen nagy probléma. Vagy a tanároknak szeretnének megfelelni, vagy a szülőknek, és ez nem a lelkesedés hiánya, csak eddig nem tudtunk rávilágítani erre a problémára. Az olvasásról elhiszik a gyerekek, hogy jó dolog, de nem önmaguknak teszik, és ez hosszabb távon nem biztos, hogy jó hozzáállás.
Magyarországon tanulsz és tanítasz. Nagy a különbség az ottani olvasástanítás és az itteni között?
– Ha a tankönyveket elemezzük, akkor azt kell mondjam, hogy olvasástanulási módszertan szempontjából nagy a különbség. Magyarországon a Meixner-módszert alkalmazzák a tankönyveknél is, 2014 óta már ennek megfelelő tankönyvek jelentek meg. Vajdaságban több mint tíz évvel ezelőtt adták ki a tankönyvet, ez ennek a módszernek már nem felel meg, és próbálkozásokra sem törekednek, míg Magyarországon legalább próbálkoznak, bár ott sem tökéletes, mindig van hova fejlődni. Jelenleg részt veszek egy kutatócsoport munkájában, egy hatékonyabb olvasóvá való nevelési módszert próbálunk kidolgozni, valamint egy újabb tankönyv szerkesztésében is részt veszek, amelyben már dramatikus elemeket is bele fogunk vonni, de sajnos Vajdaságban erre még nincs lehetőség
Az említett kutatócsoport munkásságának eredményeit Vajdaságra is ki szeretnéd terjeszteni?
– Ha lesz érdeklődés rá, akkor mindenképp.
