2024. április 23., kedd

Nyitott szemmel, de csigavérrel

Franciaország a napokban betiltotta és visszavonta a franciaországi Laktalis bébitápszert, mert mint utólag kiderült, szalmonellával fertőzött. A bébitápszert több ország piacáról kell visszavonni, és a következő országok érintettek az ügyben: Kína, Tajvan, Pakisztán, Afganisztán, Irak, Marokkó, Libán, Szudán, Románia, Szerbia, Grúzia, Haiti, Kolumbia és Peru. A termék visszavonását azért rendelték el eredetileg, mert Franciaországban 26 gyermek betegedett meg szalmonellafertőzésben.

A Laktalis sajtófelelőse kijelentette, fennáll a veszélye annak, hogy majdnem 7000 bébitápszer szalmonellafertőzött, de a vállalat nem tudja megmondani pontosan, mennyi fertőzésveszélyes termék fogyott el, maradt piacon vagy mennyi került raktárba. A Laktalis bébitápszer az egyik leggyakrabban fogyasztott csecsemőétel, 350 és 950 grammos csomagolásban árusítják.

A szalmonellafertőzés tünetei általában az élelmiszer elfogyasztása után 8–48 órával mutatkoznak meg, jelentkezhet hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök. Jellemző a hidegrázás és a magas láz, a széklet tartalmazhat vért is. Ritkább esetekben előfordulhat ízületi gyulladás. Szövődménymentes esetekben a tünetek 3–5 nap után maguktól megszűnnek, de a betegek egy része tünetmentes hordozóvá válhat.

Szóval, nem gyerekjáték, márpedig éppenséggel a bébitápszerbe került szalmonelláról beszélünk, de sajnos gyakran a legkisebbek fizetnek rá a nemtörődömség miatt.

A Vajdasági Nemzeti Fogyasztóvédelmi Szervezet jogásza elmondta lapunknak, az országban továbbra sem működik jól a termékek ellenőrzése, így történhetett meg az is, hogy a Laktalis megjelenhetett a szerbiai piacon, és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem lett következménye, illetve annak, hogy a franciaországi fogyasztóvédelmi ügynökség aránylag gyorsan visszavonta a fertőzött terméket a hazai és a külföldi piacokról is. Az az igazság, hogy óriási mennyiségű minőségtelen áru érkezik az országba, és az ország nem tud kellőképpen reagálni erre az áradatra.

Sokan nem tudják, hogy a selejt termékek esetében a polgároknak jogában áll két évig panaszt tenni, még akkor is, ha nincs jótállás a termékre. A fogyasztóvédelmi szervezetek szerint a nagy gond a panaszok lassú intézése. Az esetek többsége a bíróságon köt ki, ahol leginkább egyezséggel végződik az ügy.

A multinacionális vállalatoknak természetesen megfelel, ha nincs túl szigorú ellenőrzés. Nagyon jól tudják, hogy melyik országban milyen szinten állnak az élelmiszer-biztonsági előírások, és ehhez igazodnak. Az egykori keleti blokkhoz tartozó államokban sem voltak sokáig megfelelő szabályzatok az élelmiszer-biztonságra, aztán amikor komolyabb szabályzatok készültek, kiderült, hogy az Európai Unióban más minőségű élelmiszert forgalmaznak a nyugati államokban, és másokat (gyengébb minőségűt) az új tagállamokban. Nagy botrányt kavart az ügy, mivel a volt keleti blokk országai összefogtak, és a végén Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is elismerte a kettős mércét.

Az élelmiszer-biztonság terén nagyon jól működő rendszerre van szükség, mert a multivállalatok kihasználnak minden biztonsági rést, és ha nincs megfelelő, állandóan alkalmazkodó és időszerű szabályzat, akkor reménytelen a helyzet. Ha például egy termék esetében nem tiltja a szabályzat bizonyos vegyi anyagok tartalmát, akkor ezek az egészségtelen élelmiszerek továbbra is a boltok polcain lesznek, és tovább mérgezik az embereket. Nagy összefogásra van szükség, és ezt csak állami szinten lehet megszervezni, hiszen a nagyobb multivállalatoknak sokkal nagyobb a költségvetésük, mint pl. a régió egyes országainak. A nagyvállalatok nagy nyomást gyakorolnak a kormányokra, és ettől nem mentes az Európai Unió és az Európai Bizottság sem. Minden lehetséges kisajtót kihasználnak annak érdekében, hogy rosszabb minőségű árut forgalmazhassanak minél nagyobb területen, hiszen így dől a pénz, és természetesen, csak ez számít. A hazai fogyasztóvédelmi szervezetektől megtudtuk, egyes nagyvállalatok például azt mondják, hogy a szerbiai piacon azért forgalmaznak olcsóbban előállított mosóport, mert ők úgy tudják, hogy a szerbiai háziasszonyok majdnem mindent 90 fokon mosnak, így nem kell bele annyi aktív anyag, mint más nyugati országok esetében. Megfigyelhetjük, hogy ha egy élelmiszer csomagolásán a régió országainak a nyelvén van feltüntetve a termékleírás, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy gyengébb minőségű áruról van szó, mint mondjuk a spanyol, angol és francia nyelvű esetében.

A fogyasztóvédelem sok esetben megtesz minden tőle telhetőt, de mégiscsak tűrhetetlen, ha minden második termék miatt panasszal kell élnünk, márpedig, ha jobban megvizsgálnánk, mit vásárolunk, közel járnánk ehhez az arányhoz. Mit ér a panasztétel, ha otthon kipakoljuk a kosarat, és kiderül, hogy büdös a virsli vagy a felvágott? Nyomjuk a hentes orra alá? Vagy pereljük be a hentesüzletet, és hónapokig vagy inkább évekig elhúzódó bírósági huzavonának tegyük ki magunkat? Fel lehet venni a harcot az igazságtalansággal szemben, nem is kell szó nélkül hagyni a sérelmeket, de ebben az országban Don Quijotét játszani nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ilyenkor persze elmegy az ember kedve mindentől, pedig egyszerűen csak be kellene látni, hogy ilyen országban élünk, és kevés az esély arra, hogy belátható időn belül jó irányba változnak a dolgok. Lehet ezt szeretni vagy sem, de ez van. Az ember vagy alkalmazkodik ezekhez az embertelen körülményekhez, vagy eliszkol innen minél messzebb.