Az iparosok társulásának két és fél évszázadát ünnepli a Szabadkai Önálló Vállalkozók Egyesülete. Az évforduló alkalmából kedden megtartott ünnepségen azok a nyugdíjas és aktív iparosok és vállalkozók voltak jelen, akik részt vettek az egyesület munkájában. Többen közülük eddigi munkásságukért köszönőoklevelet vehettek át, akárcsak Ada, Palánka, Topolya, Magyarkanizsa, Kishegyes, Újvidék, Zenta, valamint Zombor vállalkozói egyesületei. Szabadkán mintegy 180 féle kisiparos tevékenységet tartanak nyilván, a szóban forgó egyesületnek pedig 400 állandó tagja van.
A jubileum résztvevői (Fotó: Gergely Árpád)
– Lenyűgöző elődeink társulási törekvése, részben nekik köszönhetjük, hogy ma Szabadka ilyen csodálatos várossá nőtte ki magát. Óriási megtiszteltetés, hogy továbbvihetjük az iparosság hagyományát Szabadkán, valamennyi itt élő polgár jóléte érdekében – mondta Zoran Disić, az egyesület elnöke az ünnepségen.
Jelena Arambašić Parežanin, az egyesület titkára arról beszélt, hogy az iparosok ma tulajdonképpen a magánvállalkozók, ebbe a kategóriába tartoznak a mesterségek és az intellektuális tevékenységek egyaránt.
Régi mesterségek munkaeszközei az egyesület falán (Fotó: Gergely Árpád)
A jeles évforduló alkalmából az egyesület A szabadkai kisiparosság évszázadai címmel szerb és magyar nyelvű publikációt adott ki. A publikációval az iparosság, azaz a legkülönfélébb vállalkozói tevékenységek bemutatására, valamint a vállalkozás társadalmi jelentőségére szeretnék felhívni a figyelmet, ezáltal bátorítva és ösztönözve a jövő vállalkozóit. A kiadványt a keddi eseményen Dragutin Miljković méltatta.
– Nem lehet különválasztani az iparosokat a város életétől. Az iparosok tevékenységének városunkban nagy hagyománya van. Az iparosodás a társadalom szereplői megnövekedett igényeinek, valamint a munkamegosztás következményeként jött létre. A kiadvány Szabadka iparát és iparosait mutatja be, a régmúlt időktől napjainkig. Olvashatnak a céhekről, megtudhatják, hogy a kézművesek a mesteri jogot és céhtagságot a tanulóidő letöltése után szerezték meg. Segédként több mesternél dolgoztak, majd a mestervizsga megszerzése után céhekbe tömörülve törekedtek megtartani a céh, azaz az adott mesterség színvonalát, tekintélyét. A céhekbe tömörült kézművesek, a város életének aktív részeseiként, köztiszteletben álló polgárok voltak – mondta Dragutin Miljković.
