Minden téren fontos a permanens képzés. Nincs ez másként abban az esetben sem, ha valaki valamilyen tisztséget tölt be. Mindig van mit és mindig van kitől tanulni. A doroszlói Gellér Enikő, az újvidéki jogi kar abszolvense kisebbségi jogi képzésen vett részt Kragujevacon. Az ifjú egyetemistát, a doroszlói DISZ Ifjúsági Szervezet elnökét a képzésen hallottakról, illetve a további terveiről kérdeztük:
Milyen programokon, előadásokon vettetek részt?
– A programot az Európai Ügyekért Intézet szervezte, és az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége jóvoltából jött létre Kragujevacon. Az egyhetes kurzus az emberi jogokról, a kisebbségi jogokról szólt, külön fókuszálva a szexuális és roma kisebbségre. A kurzusra csak jogászok vagy joghallgatók jelentkezhettek. Nem elméleti órákról volt szó, hanem az előadókkal együtt, gyakorlaton elemeztük és vitattuk meg az adott problémákat, mi az, amin változtatni, illetve javítani kellene, avagy teljesen másként csinálni, annak érdekében, hogy ne érje sérelem emberi jogainkat. A részvevők kiválasztása úgy működött, hogy minél több kisebbség tagja legyen jelen, illetve területi szempontból próbálták lefedni az egész országot, az összes jogi egyetemet (főleg államit, de voltak magánegyetemről is néhányan). Beszélgettünk arról, hogy miért fontosak az emberi jogok, szóltunk a diszkriminációról, az LGBT-populáció problémáiról, a romakérdésről, a még mindig aktuális ’90-es évek történéseiről és a hágai Nemzetközi Bíróság munkájáról. Lehetőségünk nyílt beszélni a kragujevaci polgári jogvédővel, az esélyegyenlőségi biztossal, a Felsőfokú Bíróság bírájával, valamint a fellebbviteli bíróság bíráival. Foglalkozásokon vettünk részt, amelyek elősegítették, hogy át tudjuk érezni az országban élő kisebbségek helyzetét. Mindez szinte egyikünknek sem ment nehezen, hiszen a részvevő húsz emberből legalább a fele kisebbségi volt (egy roma, öt bosnyák, egy szlovák lány, néhány LGBT- személy és jómagam). Meglátogattuk az Október 21 nevet viselő múzeumot, amely az 1941-ben történt mészárlás áldozatainak állít emléket. Sűrű volt a program, de azért a kikapcsolódásról is gondoskodtak, esténként Fórum Színház segített játékosan ellazulni, jókat nevettünk, és közben csoportokra osztva négy kis jelenetet állítottunk össze. Ezt a hétvégén bemutattuk a többieknek. Mindenki választott egy kisebbségi csoportot (LGBT, fogyatékkal élők, romák, párt alapú foglalkoztatottság) és egy rövid előadás keretein belül bemutatta az adott csoportra vonatkozó problémát.
Milyen tapasztalatokat szűrtél le a képzés során, illetve hogyan hatott a jövőképedre?
– Utólagos aktivitásként mindenkinek előírtak legalább két médiaszereplést, hogy minél több emberhez eljusson a program híre, illetve, hogy a lakosság egyre többet halljon az emberi jogokról. A másik kötelezettségünk egy kortárs előadás/oktatás, ahol felhívjuk a fiatalok figyelemét az emberi és kisebbségi jogok fontosságára, valamint arra, hogy ők azok, mi vagyunk azok, akik alakítani tudjuk a jövőt. Határozottan és bátran kell küzdeni, mert akkor előbb-utóbb érezhetővé válhat egyfajta társadalmi változás. Természetesen mindez nem két nap alatt fog megtörténni, de a kis lépések nagyon lényegesek, azokkal kell kezdeni…A harmadik aktivitásunk egy irányelv írása, ahol egy konkrét problémára adunk megoldási javaslatot.
Összegezve, hasznos volt a képzési hét, főleg azért, mert egy másik nézőpontot kaptam. Az emberi jogok iránti érdeklődésem nem új keletű, de minden lehetőséget megragadok, hogy minél többet tanuljak és tudjak meg a témában. Mint a jövőbeni vezető nemzedék egyik láncszemének, fontos számomra a széles látókör, és az ilyen programok során kiépített kapcsolatok. Korombeli jogászokkal ismerkedtem meg, akikkel osztozunk az adott problémákon. Például, hogy miként lehet érvényesülni kisebbségként az országban stb. Küldetésemnek tartom tudatosítani az emberekben, hogy fontos ismerni a jogaikat és nem szabad, hogy féljenek megvédeni azokat.
A doroszlói DISZ Ifjúsági Szervezet elnökeként a fiatalok jogaiért, azok érvényesítéséért is sokat teszel. Milyen programmal pezsdítitek fel a helyi ifjúság életét a közeljövőben?
– Folytatjuk az eddigi aktivitásainkat, például a következő december 2-án lesz az adventikoszorú-készítés, amelyre gyerekeket és felnőtteket egyaránt várunk. Nagy igény mutatkozik tánciskola iránt, ahol klasszikus táncokat tanulnánk. Az utolsó ilyen jellegű esemény, ha jól emlékszem, 2005-ben volt, és azóta kimaradt néhány generáció. Szeretnénk pályázni különböző alapítványoknál működésre, a nyári programjainkra vagy akár teljesen új programok bevezetésére – hallottuk Enikőtől.
