Újvidék történetében vannak olyan jelenségek, amelyekről kevés szó esett. Így az 1941 decemberében megalakult képzőművész egyesületről is, amelynek elnöke Baranyi Károly volt, egyik szervezője, a későbbiekben titkára pedig Diószegi Balázs festő lett.
Nem pillanatnyi ötletről volt szó, a művésztársaság megszervezésének gondolata minden jel szerint már régen foglalkoztatta a zömében újvidéki képzőművészeket. Példának pedig a Felvidéki művészek szervezkedését hozták föl, amely az itt élő művészekhez is eljutott. Az alapgondolat a művészet decentralizációja volt, hogy azokhoz is eljusson a magas művészet, akik nem éltek nagyvárosokban, és a vidéken oly gyakran jelentkező dilettantizmus háttérbe szoruljon. Annak ellenére, hogy az alapgondolat magába ölelte a művészet minden ágát, az irodalomtól a zenéig, megalakulását követően ez az „újvidéki művészek által” indítványozott „Délvidéki Szépmíves Céhbe tömörülve”, a képzőművészek és zenészek külön „szakosztályban” tevékenykedjenek. Az indítványban külön foglalkoztak a festők és képzőművészek számára állandó műterem és kiállítási helyiség felállításán. Az akkori városvezetés meg is ígérte a támogatást az egyesület munkájához. A művész egyesület szervezése 1941 augusztusában indult el és október 26-án meg is alakult, két igen egyszerűnek tűnő célkitűzéssel: a „nézőközönség felemelése” és a képzőművészek „anyagi felerősítése”. Hogy a Szépmíves Céh megalakulása nem ment simán, arról az egyesület megalakulása kapcsán íródott, a Reggeli Újságban megjelentetett rövid cikkek tanúskodnak. Szó esett arról, hogy kinek alkot a művész, és megállapították, hogy „a művészet önmagáért van”, a nézőknek pedig, hogy „megismerjék a szépet, az istenit”. Ezt az örök szépséget csak a művészet tudja nyújtani. „Itt találkozik a művészet a közönséggel”– állapították meg, és ebben a pontban határozták meg a Szépmíves Céh létezésének indokoltságát. A Céh első kiállítását a megalakulás évének decemberére tervezték. Fővédnökének Csánki Dénest, a Szépművészeti Múzeum igazgatóját jelölték ki. A védnökök közül nem maradhattak ki az akkori politikai elit és városvezetés személyiségei sem. A bemutatkozó kiállítást reprezentatív jellegűnek tartották, ezért Baranyi Károly nyilvánosan is fölhívta a művészek figyelmét, hogy a kiállításra a legjobb munkáikat küldjék be a Céh székházába, a mai Nikola Tesla utcában lévő épületbe (akkori Levente utca). A kiállításra, ahogyan azt a társulat titkára jellemezte, „orzágos hírű művészek” küldték be munkáikat. Többek között: Ács József, Balázs G. Árpád, Baranyi Károly, Bicskei Péter, Csávosi Sándor, Diószegi Balázs, Gyelmis László, Hagyik István, Husvéth Lajos, Jakobtsits János, Oláh Sándor, Szerványszky Jenő, Veréb Ilonka, Winkler Lajos Géza, Wissinger Károly, Zombori Kiss István, és a „tragikus körülmények között, hirtelen elhunyt” Farkas Béla. A kiállításon mintegy 100 műalkotást állítottak ki. Ezekből tizenegyet a helyszínen „megvásárolt az állam”, és a nézőközönség is „csaknem ugyanennyit”. A kiállítás nyitvatartását pedig a nagy érdeklődés miatt meghosszabbították. Az újvidéki Szépmíves Céh létezéséről a Tesla utcai székház és művésztelep épületén lévő vas dísz és zászlótartó tanúskodott a múlt év őszéig, amikor az épület mostani tulajdonosai a ház tatarozásakor azt leszerelték és ócskavasba akarták dobni. A történészi és gyűjtő szellem azonban most is győzedelmeskedett, és a Délvidéki Szépmíves Céh jele a Ćirpanov utcai szülői ház kapuja mögött, biztonságban várja sorsának alakulását.
