A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré fesztiváljának harmadik napján két előadásra került sor. Az elsőre a Jadran Színpadon, ahol a Szlovén Ifjúsági Színház mutatta be a mi, európai hullák című produkciót. Az előadás kapcsán a rendező, Sebastijan Horvat beszélgetett az újságírókkal:
– A darab szerzője egy kiváló szlovén írónő, Simona Semenič. Egy úgynevezett posztdrámáról van szó, amelyet kiindulópontnak használtunk. Az eredeti szövegből mindössze tíz-tizenöt százalék maradt meg, improvizációkon keresztül jutottunk el az előadás végleges formájáig. A témáját illetően egyebek közt azokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, hogy mi a színház szerepe a jelenünkben; milyen hatással lehet a társadalmunkra; tudunk-e egyáltalán valami újat közölni. Egyrészt tehát az előadás a színház szerepéről szól, másrészt egy nőről, aki 1945-ben férjhez ment egy szlovén partizánhoz, a férje erőszakoskodik vele, a sorsa szomorú lesz. Mondhatni, hogy konfliktusokat mutatunk be, kérdéseket vetünk fel a társadalmunkkal kapcsolatban, a háttérben pedig egy nehéz életet követhetünk nyomon. Ilymódon ez az előadás két szinten zajlik – hallottuk a rendezőtől, aki az előadás címére is kitért.
– Habár Szlovénia EU-tag, úgy érzem, hogy bizonyos értelemben „hullák” vagyunk. Európában elképesztő helyzet alakult ki úgy a bevándorlók, mint Katalónia kérdésében, de más problémák is adódnak. Európát határtalannak képzeltük el, ehhez képest Szlovénia is kerítést emelt fel. Erre is reflektál az előadás – fejtette ki Sebastijan Horvat.
Hétfőn megkezdődött a fesztivál egyik kísérőrendezvénye, a Desiré Akadémia, amelyre a Kortárs Galériában került sor. A vendég épp Sebastijan Horvat volt, aki egyebek közt a munkásságáról beszélt, hogy milyen dolgozni Szlovéniában és milyen Svájcban, ahol egy akadémián tanít.
A második előadást a KDSZ-ben tekinthettük meg. Itt a prištinai Qendra Multimedia 55 Shades of Gay, avagy a szexuális forradalom balkáni tavasza című produkciót láthattuk, Blerta Neziraj rendezésében. Az újságírók a darab szerzőjével, Jeton Nezirajjal beszélgettek:
– A darab témája nemrég még tabunak számított. Az előadásunk provokációnak tűnhet, de a célunk egyáltalán nem a provokálás volt, inkább az, hogy e téma kapcsán kommunikáljunk a közönséggel. Ehhez a témához művészileg álltunk hozzá, a politikai rátekintés érdekelt bennünket, nem kifejezetten a LGBT-mozgalom. Az előadáson nemzetközi összetételű alkotócsapat dolgozott. Ez is célunk volt, mert nincsenek jó zeneszerzőink, koreográfusunk pedig szinte egyáltalán nincs. A helyzet is így hozta, mivel technikailag az esztétikára törekedtünk. Az együttműködés során tanulunk is vendégalkotóinktól, rajtuk keresztül pedig a saját munkánkat is értékeljük. Valamikor ugyanis nagyon mélyen beleássuk magunkat a lokális kérdésekbe, a külföldi művészek segítségével viszont kívülről és tágabb értelemben is tudjuk szemlélni a történéseket. Először dolgoztunk Irena Popović Dragović belgrádi zeneszerzővel, aki kiváló munkát végzett, akárcsak Florian Bilbao francia koreográfus, valamint Sebastian Ellrich német jelmez- és díszlettervező – mondta Jeton Neziraj, aki arról is szólt, hogy az előadás bemutatója milyen reakciókat váltott ki.
– Egyeseknek tetszett és jól szórakoztak, de voltak olyanok is, akik kivonultak, mert nem bírták nézni. Magában az, hogy a rendőrségnek jelen kellett lennie a bemutatón és a reprízen, újabb kérdéseket, témákat vet fel számunkra – hallottuk a rendezőtől.
A Jadran színpadon ma 19 órától a belgrádi Bitef Színház és Bitef Dance Company játssza az Evilág című előadást, amelynek koreográfusa Miloš Isailović. A KDSZ-ben 21 órától a francia Blick Théâtre [hullu] című produkcióját láthatjuk Dominique Habouzit rendezésében, ezt követően pedig közönségtalálkozóra kerül sor. A Desiré Akadémia keretében 11.00 órától a Klein House-ban Irena Popović Dragović tart zenei műhelymunkát, a Kortárs Galériában 17 órakor pedig Antal Attila lesz a fesztivál vendége.
