Soltész Miklós megkoszorúzza a Magyarok Nagyasszonya-templom falán lévő Gulág-emléktáblát (MTI)
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából szombaton és vasárnap több megemlékezést tartottak Budapesten. Vasárnap Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Magyarok Nagyasszonya-templomban szentmisét tartott az áldozatok emlékére, majd Soltész Miklós, az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára tartott beszédet. Szombaton megnyitották a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelyén rendezett állandó kiállítást, ahol Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára szólt az egybegyűltekhez. Szombaton tartotta megemlékezését a Szorakész is.
Erdő Péter vasárnap a Szovjetunióba elhurcoltakért tartott szentmisén kiemelte: a Gulágra elhurcoltak szenvedéseiről „még a személyes beszámolók alapján is alig tudunk képet alkotni”, Jézus azonban mindent tud az emberről, és együtt szenvedett azokkal, akik fogságba kerültek, akiket igazságtalanul elítéltek, és akiket ártatlanul elhurcoltak.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a szentmise után tartott megemlékezésen elmondta: a Kárpát-medencéből mintegy 800 ezer magyar embert hurcoltak el a Szovjetunióba, és az, hogy nem pusztultak valamennyien ott, annak is köszönhető, hogy megtartotta őket a hitük, a családjuk és a hazájuk iránt érzett szeretetük.
Az államtitkár felidézte: a II. világháború végén az emberek azt hitték, hogy végre vége lesz a pusztításnak, „az ember felébred, a nagyhatalmak észreveszik, mekkora bajt, mennyi szörnyűséget és szenvedést zúdítottak az emberekre”. Mégsem ez történt, hiába tagadták sokáig, „jól tudjuk, mit éltek át a magyar emberek” – mondta.
Szentmise az áldozatok emlékére (MTI)
A 20. század rabszolgaságának nevezte a málenkij robotot Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelyén rendezett állandó kiállítás szombati megnyitóján. Az emlékhelyet idén február végén avatták fel a ferencvárosi vasútállomáson, ahonnan a Szovjetunióba indultak az elhurcoltakat szállító vonatszerelvények.
Rétvári Bence emlékeztetett arra: a lakosság tizenkettedét elhurcolták, ez akkora tömeg, mint Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc és Nyíregyháza mai teljes lakossága. „A magyar családok többsége elvesztett valakit”, és csak a szerencsésebbek térhettek vissza – mondta.
Ártatlan embereket ítéltek pusztulásra, milliószámra – mutatott rá az államtitkár, megemlékezve arról is, hogy a szovjet hadvezetés a vártnál hevesebb ellenállással indokolta, miért nyomulnak előbbre lassabban Kelet-Európában, s ezt „óriási hadifogoly-tömeggel” kellett később igazolni.
Emlékeznünk kell azokra, akiket elpusztított egy gyilkos rendszer, egy átkozott gondolat – hangsúlyozta Kucsák László fideszes országgyűlési képviselő a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) által szervezett szombati budapesti megemlékezésen. Hangsúlyozta: a túlélők máig mementói egy sötét kornak, amely mára helyére került a magyar emberek szívében, de elégtételt kell adni nekik saját életünkkel, gyermekeink tanításával.
Az emléknapot fideszes országgyűlési képviselőként 2012-ben kezdeményező Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke az ünnepségen Alekszandr Szolzsenyicint, a Gulág-rendszert a világgal megismertető írót idézve kijelentette: egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Rámutatott arra, hogy a hallgatás falát csak 2012-ben sikerült áttörni, azóta lehet méltó módon megemlékezni azokról, „akik túlélték a látogatást a pokolban”, ugyanakkor Nyugaton még mindig gyakran kell elmagyarázni, hogy a kommunista rendszer éppúgy kegyetlen népelnyomó volt, mint a nácizmus és a fasizmus.
