A reformáció egyaránt jelentette fél évezreddel ezelőtt is a vissza a forráshoz, vagyis a Szentíráshoz, és ezért állandó megújulásban kell tevékenykedniük a keresztény/keresztyén egyházaknak, elöljáróiknak, lelkipásztoraiknak, emelte ki felvezetőjében Szilágyi Zoltán, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöki segédlelkésze, a pancsovai, belgrádi és šušarai gyülekezet lelkipásztora, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ legutóbbi Társalgójában, a reformáció 500 évéről megtartott előadásában.
Erdélyi származású lévén (felesége kántor, Bácskossuthfalván/Moravicán született) Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem (1613–1629, I. Gábor magyar király (1620–1621) alapigéjéből indult ki: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8,31). Bethlen a reformáció kezdetén, Gyulafehérváron református főiskolát alapított.
Nem véletlenül nevezik ezt az időszakot Erdély aranykorának. Az akkori vívmányok mai üzenete csak az lehet, hogy a keresztény/keresztyén hit, az anyanyelv és kultúra megtartása, a nemzetek megmaradásának záloga Európában. A reformáció történelmi, politikai, gazdasági, egyházi jelentőségét, az első reformátorok: Luther Márton és Kálvin János életútján, a 95 tétel mai értelmezésén át mutatta be Szilágyi lelkész.
Személyes, közelmúlti élményét is megosztotta a szépszámú hallgatósággal. Genfben, a feleségével együtt tették tiszteletüket a Reformáció Emlékműve, a tízméternyi fal előtt. Felemelő érzés volt látni, hogy a kiemelt országok: Németország,
Anglia mellett ott van Magyarország is. Előadása végén a protestáns egyházak különböző ágazatairól, elterjedéséről érdeklődtek a jelenlevők.
