A fogyatékkal élők és a nők tartoznak abba a sebezhető kategóriába, ahonnan a leggyakrabban érkezik panasz a köztársasági esélyegyenlőségi biztosnhoz, a legnagyobb probléma azonban továbbra is az, hogy csak kevesen tudnak az intézményről és arról, hogy egyáltalán van mód ilyen lépésre, akár az interneten is – közölte a kisebbségi média és a fogyatékkal élők helyzetével foglalkozó Hozzáférhető kommunikációs formák elnevezésű újvidéki konferencia megnyitásakor Tamara Vlaškalin, az esélyegyenlőségi biztos tanácsadója. A kisebbségi sajtó közreműködésével és az újvidéki városi önkormányzat támogatásával megtartott tegnapi rendezvényen, melyet a Heror Media Pont szervezett az Európa Kollégiumban, a tanácsadó hangsúlyozta, a média is gyakran hibát követ el, amikor a visszaélésekről számol be, gyakori a korrekt tudósítás szabályait nélkülöző jelentés – meglehetősen sikamlós terepen járunk. Az EBESZ Harc az egyenlőségért című kézikönyve éppen azt a célt szolgálja, hogy az egyenlőség a mindennapi életben és a médiában is megvalósuljon – emelte ki Vlaškalin.
Tudatosítani kell az emberekben, hogy a fogyatékkal élők velünk együtt élnek, s problémáik a mi problémáink is
A tanácskozás kerekasztal-beszélgetése során Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője a fogyatékkal élők helyzetével kapcsolatos külföldi példákat említett.
A barcelonai fehér zászlós jelzés a repülőtéren minden fizikai hozzáférést és kommunikációs lehetőséget magába foglal, s valóban példaértékű tapasztalattal szolgálhat a világ városainak. Közölte, hogy a Magyar Szó igyekszik figyelemmel kezelni a fogyatékkal élők helyzetét, beszámolni a velük foglalkozó intézmények munkájáról. A cél tudatosítani az emberekben, hogy a fogyatékkal élők velünk együtt élnek, problémáik a mi problémánk is, és közösen kell munkálkodnunk a megoldásukon. Tatjana Stojšić Petković pszichológus Varjú példáját tovább szőve elmondta, a fehér zászló annyit jelent a fogyatékkal élő számára: itt embernek érezheti magát. Gondnak nevezte, hogy magas fal létezik a fogyatékkal és a fogyaték nélkül élők között, a többség nem érti, mit jelent, ha valaki nem tud hozzáférni alapvető dolgokhoz, olyan tartalmakhoz, amelyek felkeltették az érdeklődését vagy melyekre szüksége van a normális, mindennapi élethez. Az emberekből hiányzik az empátia. Olyan világban élünk, ahol egyeseket idegesíti a jelzőlámpára szerelt hangjelző, és ha nem tudják, mire szolgál a járda részét képező, vakvezető és gyengénlátók számára készült jelzés, ezért egyes munkások díszítésre használják, és a pázsitra vagy az utcai padnak vezeti neki az embert – sorolt fel negatív példákat a pszichológus.
A fogyatékosokra, mozgássérültekre a legtöbben gyógyításra szoruló esetként tekintenek, holott nem erről van szó, hanem az életkörülmények megváltozásán, a feltételek megteremtésén lenne a hangsúly – jelentette ki Marija Vrebalov fogyatékossági hozzáférhetőséggel foglalkozó tanácsadó. Történtek előrelépések állami szinten, a 2011-ben és ezt követően elfogadott törvények már szociális hozzáállásról tanúskodnak, s nem diszkriminatív egészségügyi kategóriákat alkalmaznak. A lakosság húsz százaléka él valamilyen fogyatékkal, közülük 57 százalék többféle hátránnyal is küzd. El kell jutnunk odáig, hogy épületeinket ne adaptálni kelljen a fogyatékkal élők számára, hanem eleve úgy tervezzék meg a létesítményeket – szemléltette egy jó példán a hozzáállást Vrebalov.
Anđelka Ružin, a Vajdasági Vakok és Gyengénlátók Egyesületének titkára abban is nehézséget lát, hogy nem folyamatos a fogyatékkal élők helyzetének a javítása, sokszor nem is tudják az emberek, panaszaikkal kihez fordulhatnak, az illetékes intézmények nem keresik fel őket. Dr. Mirjana Kovačević, az Újvidék Európa Kulturális Fővárosa – 2021 Alap sajtófelelőse egyetértett azokkal a megállapításokkal, hogy sok a tennivaló az előttünk álló években a hozzáférhetőség elérése érdekében, s ebben számít az egyébként kiváló újvidéki IT-szektor közreműködésére is.
A sajtónak és a kisebbségi csoportoknak is érdekük az együttműködés (Király Károly és Madarász Áron)
Jasna Negovanović a vakok és gyengénlátók 40 éves újvidéki könyvtárának tapasztalatait, Jadranka Raletić pedig a siketek és nagyothallók helyzetével kapcsolatos meglátásait osztotta meg a közönséggel. Madarász Áron szociológus, újságíró a kisebbségi média és a fogyatékkal élők helyzetét kapcsolta össze beszámolójában, melyben rámutatott: a kisebbségi sajtó eleve érzékenyebb és fogékonyabb más kisebbségi csoportok gondjai iránt. Király Károly, a Mihailo Pupin Elektrotechnikai és Műszaki Szakközépiskola tanára prezentálta a Magyar Szó és a Hlas ľudu szlovák hetilap honlapján elvégzett felmérés eredményeit. A konferencia megállapította: a kisebbségi sajtó és a fogyatékkal élők csoportjának kölcsönhatásaival foglalkozó első találkozó csak a kezdet, mindkét csoportnak érdeke, hogy a jövő szorosabb együttműködést, elérhetőbb tartalmakat hozzon.
