2024. április 19., péntek
A VÉRTANÚK NAPJA

Hálával és tisztelettel őrizzük emléküket

Megemlékezés Magyarkanizsán, Adán és Zentán

1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar honvédsereg tisztjeit, Pesten pedig gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány volt miniszterelnökét. Rájuk, a tragikus körülmények között elhunyt vértanúkra emlékeztek tegnap Magyarkanizsán, Adán és Zentán.

Főhajtás a magyarkanizsai temetőben a vértanúk emlékére (Puskás Károly felvétele)

Főhajtás a magyarkanizsai temetőben a vértanúk emlékére (Puskás Károly felvétele)

A nemzeti gyásznapon a magyarkanizsai Nagytemetőben a Cifraszűr vegyes kórus előadásában a Himnusz közös eléneklésével kezdődött a főhajtás a tizenhárom vértanú tiszteletére. A megemlékezésen részt vettek Magyarkanizsa önkormányzata, a helyi közösség, valamint az MNT, továbbá a szabadkai magyar főkonzulátus képviselői is. Dr. Zapletán Géza főesperes rövid szertartását követően Kávai Szabolcs történelemtanár mondott ünnepi beszédet, melyben hangsúlyozta:

– 1848. március 15-e és 1849. október 6-a két egymástól elválaszthatatlan eseményt magában foglaló dátum. Az első a forradalom és szabadságharc kezdetére, míg a második a leverésére és az azt követő megtorlásra emlékezteti az utókort. Az új- és legújabb kori nemzeti történelmünk szabadságért vívott küzdelmeiben az ünnep és a gyász összeforr. Elválaszthatatlanok egymástól. Csakúgy mint az élet és a halál vagy a remény és a csalódás – egymás velejárói. Nekünk, magyaroknak, épp úgy, mint sok más közép-európai nemzetnek, sok vereséget kellett átélnünk az elmúlt évszázadokban. Többször estünk ugyanabba a hibába, jóhiszeműségből. Amikor a 13 aradi vértanú emléke előtt tisztelgünk, jusson eszünkbe áldozatvállalásuk, de az is, hogy „a balsors csapásaiból is eredhetnek magas érzelmek”. 1849 őszén nem csak a nemzet, a mi nemzetünk szabadságharcát verte le az akkori Európa két nagy birodalma, több volt ez annál! Meg is akarták alázni, a földbe döngölni, de nem sikerült nekik. Két évtized kellett ahhoz, hogy minden megváltozzon. Az az ifjú császár, kinek lelkén szárad a 13 tábornok halála és vére, 1867-ben már a magyarok kegyeit keresve kötötte meg Deák Ferenccel, a haza bölcsével az osztrák–magyar kiegyezést, mely lehetőséget teremtett a mi szülőföldünk, a mi Magyarkanizsánk felemelkedésére is. Ekkor fektették le a gazdasági, a művelődési, az oktatási és az egyházi élet alapjait nálunk. Ekkor épült föl a mai központi általános iskola, a városháza, a Szent őrangyalok templom, sőt a mai gyógyfürdő elődje, valamint a vasútállomás, és ekkor honosodott meg a községünk gazdaságának alapját jelentő paprikafeldolgozás és -termesztés is. Mindezek nem történhettek volna meg az aradiak és a több tízezer honvéd vértanúsága nélkül. De legyőzték a halált, mert bármikor készek voltak elviselni azt. Az örök időkre szóló tanulság, hogy csak áldozatvállalással, küzdelemmel lehet eredményt és sikert elérni! Az aradi hősök küzdöttek, és bátor katonaként meghozták a maguk óriási áldozatát, ezért az utókor örök hálával és tisztelettel őrizze emléküket! – fejtette ki Kávai Szabolcs.

Oláh Tamás Juhász Gyula alkalomhoz illő versét szavalta el, majd elhelyezték az emlékezés és kegyelet virágait az MNT, a VMSZ képviselői, az önkormányzat, a helyi közösség, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény és Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa.

Végezetül a Cifraszűr vegyes kórus elénekelte a Szózatot.

Az adai önkormányzat nevében Zoran Dragin és Urbán Mónika koszorúzott (Csincsik Zsolt felvétele)

Az adai önkormányzat nevében Zoran Dragin és Urbán Mónika koszorúzott (Csincsik Zsolt felvétele)

Adán az önkormányzat, a Szarvas Gábor Könyvtár, a Cseh Károly Általános Iskola és a Műszaki Iskola pénteken a katolikus temetőben, az 1849-es feszületnél tartotta meg koszorúzással egybekötött emlékműsorát a nemzeti gyásznap alkalmából az október 6-án kivégzett aradi vértanúk és Batthyány Lajos tiszteletére. Az emlékműsort a Cseh Károly iskola két tanulójának a korabeli eseményekre visszatekintő történelmi összeállítása nyitotta meg, majd Berec Blankának, a moholi Novak Radonić iskola diákjának énekével folytatódott, végül a Műszaki Iskola tanulóinak, Subotić Martinának és Deissinger Dánielnek a szavalatával zárult.

Az emlékműsor után a Zentán 1849-ben kivégzett adai magyarok tiszteletére emelt feszületnél koszorút helyezett el Magyarország Belgrádi Nagykövetsége nevében Szász Krisztián, Ada község önkormányzata képviseletében Zoran Dragin és Urbán Mónika, a Szarvas Gábor Könyvtár részéről Csonka Áron, valamint a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében Kalmár Gábor és Adankó Magdolna, a Vajdasági Magyar Szövetség részéről Rigó Flórián és Varga Elfride, illetve a moholi helyi közösség nevében Dávid Rita és Almádi Éva.

A zentai megemlékezés résztvevői (Homolya Horváth Ágnes felvétele)

A zentai megemlékezés résztvevői (Homolya Horváth Ágnes felvétele)

A zentai városháza oszlopcsarnokában megtartott rendezvényen kiemelten Batthyány Lajosra emlékeztek, akinek tiszteletére 2006 óta emléktábla áll Zenta legelőkelőbb épületének oszlopcsarnokában. A nemzeti gyásznap alkalmából Basa György, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium történelemtanára osztotta meg a jelenlévőkkel gondolatait, és közreműködött Mándity Blanka és Gubik Laura, az iskola diákjai. Ezt követően a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjainak egy csoportja alkalmi összeállítást mutatott be, felelevenítve 1849. október 6-át és Batthyány Lajos gróf emlékét.

A nemzeti gyásznapunkra való emlékezés jeleként a jelenlévők megkoszorúzták Batthyány Lajos emléktábláját. A mártírhalált halt hősök iránti megbecsülés jeléül a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Perpauer Attila helyezte el az emlékezés virágait, Zenta város önkormányzatának nevében Ceglédi Rudolf polgármester, Szabadka város önkormányzata képviseletében Horvát Tímea alpolgármester és Magosi Zsuzsanna tanácsadó, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Rác Szabó Márta és Varga Viktor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében Gordán József és Berze József, a Magyar Mozgalom nevében Sándor József, a Magyar Polgári Szövetség képviseletében pedig Rácz Szabó László és Miklós Éva helyezték el a kegyelet virágait.