Környezetvédelemmel, európai környezetpolitikával, városi rendszerek ökológiájával, határon átnyúló együttműködések földrajzával, regionális politikai kihívások elemzésével is foglalkozik. Prof. dr. Nagy Imre egyetemi tanár, a Prosperitati Alapítvány igazgatóbizottságának elnöke a vajdasági fejlesztési stratégia kidolgozásában vállalt óriási szerepet, s e stratégia megvalósításáért Magyarország rangos elismeréssel, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki. Aktív tanárként a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Karán és az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karán is oktatja a hallgatókat. Beszélgetésünkkor a tudományos vizekre történő evezést most mindenképpen meg kellett előznie az aktuális, a napokban átvett díj témájának.
Dr. Babity János főkonzul átadja a magyar állami kitüntetést (Fotó: Gergely Árpád)
– Azon gondolkodtam, amikor az indoklást először elolvastam, hogy meglehet, még korai ez az elismerés. Persze, mindenekelőtt azért merült fel bennem e kétely – ha lehet egyáltalán annak nevezni –, mert biztos vagyok benne, hogy a stratégia továbbra is eredményeket fog felmutatni, s meglehet, a jelen pillanatban még nem tudjuk teljes pontossággal megállapítani azt, ki mennyit is fektetett bele ebbe a munkába. Ha már így történt, hogy a magyar állam ekkora megtiszteltetésben részesített, akkor a díjat természetesen elfogadom, és köszönettel tartozom azoknak, akik e kitüntetésre javasoltak, akik úgy ítélték meg, hogy máris kiérdemeltem.
Áttekintve azokat a tudományos területeket, amelyek kitöltik munkásságát, biztosan észrevehető: nem olyan témakörök ezek, amelyek kutatására valaki már kisiskolás korában elszánja magát. Hogyan irányult a figyelme mégis ezek a területek, a regionális politika, környezetvédelem, határon átívelő projektumok felé?
– A földrajz a térnek a tudománya, s általában mindenki úgy tartja, hogy a nagy területeknek, térségeknek, kontinenseknek a bemutatásában merül ki. A tértudomány azonban foglalkozik azzal is, hogy egy kisebb vagy nagyobb térség, földrajzi egység hogyan fejlődik, hogyan tudjuk ezt a fejlődést segíteni mi magunk, hogyan tudjuk a problémákat beazonosítani. Mindig azt szerettem volna kutatni, hogy lehetne megoldani egy adott területnek a gondjait. A területfejlesztés gyakorlatilag választ jelent erre a kérdésre. Amikor Belgrádban megszereztem a doktori diplomámat, akkor ezekkel a kérdésekkel kezdtem el foglalkozni, és hamarosan, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémián egy olyan munkacsoport részévé tudtam válni, amelyik éppen a szóban forgó eseteket tanulmányozza. A következő 17 évben, tehát egészen 2010-ig, ezzel foglalkoztam.
Általában még a kutatási területén belül is van az embernek mindig egy olyan témája, amely valahogy a kedvencének számít, amivel a legszívesebben foglalkozik. Önnél melyik lenne ez a téma?
– Az én esetemben sincs ez másképp, s a környezetvédelmet nevezném meg e kérdésre felelve. Persze, tudjuk, hogy a környezetvédelem egy meglehetősen tág fogalmat takar, sokan foglalkoznak vele biológusoktól egészen fizikusokig, ami azonban engem illet, mindig a földrajzi vonatkozásait vizsgáltam, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetében voltaképpen én voltam az, aki a területfejlesztésnek a környezetvédelmi aspektusaival foglalkozott. Magyarország, mint tudjuk, 1994-ben került az európai előcsatlakozási folyamatba, tíz évig tartott ez a felkészülés, s az MTA kutatóintézete végezte voltaképpen a csatlakozási folyamat háttérkutatásait. A Dél-Alföldön minden stratégiai dokumentum környezetvédelmi vonatkozását vizsgáltam ebben az időszakban. Nagyon érdekes, szép feladat volt ez, mellyel párhuzamosan lassan már Vajdaságban is végeztem hasonló kutatásokat, területfejlesztési kérdéseket elemeztem. Részt vettem itteni fejlesztési dokumentumok elkészítésében is, ekkor már Szerbiában is megkezdődött az európai projektumokra, uniós közeledésre való felkészülés. Így alakult, hogy évekkel később részt vállaltam a vajdasági fejlesztési stratégia kidolgozásában is.
Egyetemi előadóként is dolgozik. Milyen kihívást jelent átadni a fiataloknak a megszerzett tudást, a téma iránti érdeklődést?
– Magyarországon oktattam előbb, környezetvédelemmel kapcsolatos tárgyakat adtam elő. Amikor 2010-ben visszajöttem, és az Újvidéki Egyetemen is dolgozni kezdtem, lehetőség nyílt két területfejlesztéssel kapcsolatos tárgy oktatásának az elindítására. Az egyik az Európai Unió regionális politikája, a másik pedig a városi rendszerek környezetvédelme, városökológia. Teljesen új témáknak számítanak ezek nálunk az egyetemen, viszont rendkívül hasznosak. Elmondhatom, mindig van három-négy olyan egyetemi hallgató, aki ezeknek a tárgyaknak valamelyikét választja diplomadolgozatának a témájaként, s nálam diplomázik. Hogy dicsekedjek egy kicsit: ma és tegnap is két olyan diplomamunkát védtek meg a hallgatóim, amelyekért nagyos sok dicséretet kaptunk, számos megoldást vázolnak fel területfejlesztési és környezetvédelmi problémákra. Párhuzamosan mindezzel a Kaposvári Egyetemen is tanítok, az Európai Unió környezetpolitikáját, a területfejlesztés környezetvédelmi vonatkozásait és környezetgazdaságtant adok ott elő, tehát mindent, ami az ökológia és a területfejlesztés kapcsolatára vonatkozik.
Nagy Imre: Mindig azt szoktam mondani, az élet úgy hozta, hogy nekem két házam és két hazám van (Fotó: Ótos András)
Hogyan jött a képbe mindeközben a Prosperitati Alapítvány?
– Úgy, hogy Pásztor István elnök úrral mi már voltaképpen 2005 óta állandóan együtt dolgozunk különféle fejlesztési dokumentumokon. Amikor visszajöttem Vajdaságba Magyarországról, ő kért fel arra, hogy kíséreljem meg „összehozni” a fejlesztési stratégia csapatát, dolgozzuk ki magát a programot. Sikerült megtennünk, igaz, a tervezettnél valamivel tovább, csaknem három éven át tartott a munka. A Prosperitati Alapítvány pedig voltaképpen már ennek a stratégiának az életre hívását, gyakorlati megvalósítását jelenti. Külön öröm a számomra, hogy egy olyan tervet hoztunk létre, amelyet tényleg végig tudunk vinni, meg tudjuk valósítani, láttuk, milyen jelentős eredmények születtek az elmúlt két év alatt, nem akarom azokat most külön hangsúlyozni, azt hiszem, magukért beszélnek. Az első olyan nagy terv ez, aminek az elméleti megfogalmazása a gyakorlatban teljesen megvalósulhatott.
Milyen évek várnak most a Prosperitatira, mekkora munka elé néz még?
– Nem ért véget a stratégia megvalósítása, az alapítványra továbbra is nagyon sok munka vár. Elmondhatom, hogy a következő ciklusban megpróbáljuk majd az idegenforgalmi fejlesztéseket egy, a jelenleginél sokkal magasabb szintre emelni. Ezen nemrégiben kezdtünk el dolgozni, tehát előkészítési fázisban van az ezzel kapcsolatos stratégia, de megpróbálunk majd ugyanolyan jó eredményeket szavatolni, mint amilyeneket az eddigiek során láttunk.
Fotó: Ótos András
Általánosan áttekintve a helyzetet és egy gyors képet festve: hol áll Vajdaság és Szerbia az európai projektumok, lehetőségek kihasználása terén?
– Nagyon sok tanulmányom megjelent ezzel kapcsolatban, főként a Vajdaságban alkalmazásra kerülő uniós támogatások mennyiségével, összehasonlításokkal foglalkozom. Ha a Nyugat-Balkán térségét veszem összevetési alapként, akkor kijelenthetem, hogy Vajdaságban a magyar–szerb, román–szerb és horvát–szerb határon átívelő együttműködési keret kihasználtsága meglehetősen fejlett, itt már ráéreztek az emberek arra, hogyan is kell sikerrel pályázni. Jóval nagyobb sikert könyvelhetünk el, mint, mondjuk, a bolgár–szerb, montenegrói–szerb vagy a boszniai–szerbiai együttműködések. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen meg lennék elégedve. A helyi önkormányzatok nem mindig tudják megfelelően kihasználni a rendelkezésre álló lehetőségeket, még mindig szükség van képzésre. Meg kell magyarázni sok helyütt az embereknek, hogy a jövő támogatási forrásai innen fognak származni. Az IPA-források esetében is vannak nagyon eredményes önkormányzatok és olyanok is, amelyek nem használják, nem hajlandók pályázni. Bízok benne, hogy a következő tíz év nagy változásokat hoz majd e téren, ott is, ahol ma még bökkenőkkel találkozunk.
Most már tudjuk, mi mindennel foglalkozik, mi mindenen dolgozik. Az is érdekelheti viszont az embereket, hogyan tud kikapcsolódni, mi az, amivel a szabadidejében a legszívesebben foglalkozik?
– A Tisza menti hétvégi házamban nagyon jól tudom magam érezni, szeretek időt tölteni a folyó mellett. Elvonja a figyelmem a mindennapokról a horgászás, a kertészkedés is. Az ember azonban néha csak arra vágyik, hogy egyszerűen leüljön és nézze, figyelje a tájat. Én így próbálok lazítani, feltöltődni.
Hogyan ünnepli meg e rangos díj átvételét?
– A díj átvétele után irány Kaposvár, másnap óráim lesznek. Valamikor szombaton lesz alkalom egy kis ünneplésre, ez mindenképpen családi körben zajlik majd, amit nagyon várok. Nem akarok megfeledkezni a barátaimról sem, akik a húszéves magyarországi tartózkodásom alatt is mindig sok szeretettel vártak engem haza. Nagyon sokat segítettek nekem abban, hogy jól érezzem magam itt is és ott is. Mindig azt szoktam mondani, az élet úgy hozta, hogy nekem két házam és két hazám van. Azt hiszem, felesleges lenne elmondanom, hogy mint minden más ember, jómagam is, hol érzem inkább otthon magam.
