2024. május 8., szerda

Múltidéző kisbírók

Az idén szerény keretek között, szinte családias hangulatban rendezték meg a közelmúltban Csókán a Nemzetközi Kisbírófesztivált. A hat föllépő közül csupán ketten voltak azok, a padéi Csillag Mihály és a hódegyházi Urbán Tibor, akik még a kétezres évek elején is kisbíróként a híreket szolgáltatták saját falujukban. Velük beszélgettünk el a múltról.

Tibor utoljára 12 évvel ezelőtt dobolta ki Hódegyházán az aktuális információkat, azóta pedig évente egyszer, a csókai fesztivál kedvéért akasztja le a szögről a dobját.

Urbán Tibor és Csillag Mihály (Horváth Zsolt felvétele)

Urbán Tibor és Csillag Mihály (Horváth Zsolt felvétele)

– Manapság nincs mit kidobolni, a televízión, a rádión, az újságokon és a számítógépen keresztül mindenki hozzájut a napi hírekhez, a plakátokról pedig a falu aktuális történéseiről szerez tudomást – nyilatkozta, hozzátéve, hogy egyedül a kikapcsolódás és a szórakozás kedvéért vesz részt a csókai rendezvényen.

Az egykori kisbíró a régi időkről elmesélte, hogy miután az illetékesektől elkapta a kidobolni való szöveget, az észak-bánáti falu mindegyik utcájának sarkán közzétette az információkat, legyen szó az áramszünetekről vagy az állatorvosi közleményekről.

– Megtörtént, hogy havonta egyszer volt bejelentenivaló, akkor fél nap telt el a 23 utcasarok bejárásával, akkor annyit is dolgoztam – jegyezte meg.

Csillag Mihálynak egy-egy munka során 54 utcasarkot is be kellett járnia, hogy a falu összes szegletébe eljussanak az aktuális információk. Ő 12 éven keresztül végezte a település hírnökének a munkáját.

– A közlendőmet először szerbül kellett „eldanolnom”, majd pedig magyarul is, mert ugye kétnyelvű a falu. Nekem nagyon szép volt ez a munka. Igaz, az egyik sarkon hideg zuhanyt kaptam, a másikon forró vízzel öntöttek le. Mondták is sokszor, hogy ezt meg ezt miért nem doboltam ki – mesélte, s hozzátette, hogy persze nem dobolhatott ki bármit, csak azt a szöveget, amelyet a helyi közösség illetékeseitől kézhez kapott. Csillag úr a kétezres évek végén akasztotta szegre a dobját. Akkoriban már működött a csókai és az adai rádió, és sokaknak internet-elérhetőségük is volt.

– Azóta a közérdekű dolgokat a hirdetőtáblára is kiteszik, s hiába mondom nekik, hogy az ezekre kibiggyesztett közleményekre sokan nem figyelnek föl. Én is idősebb ember vagyok, és szemüveg nélkül képtelen vagyok elolvasni az apró betűvel írt szövegeket – mesélte. Amikor még kidobolta a híreket, mire odaért, már a harmadik utcasarkon is tudták az aktuális információkat. Mihály elmondta azt is, hogy minden évben eljön Csókára, hogy részt vegyen a rendezvényen, és mindaddig megjelenik, amíg teheti.