Itt készültek a királyok borai

A szerémségi borvidék, melynek nagyobb része ma Szerbiához, kisebbik fele Horvátországhoz tartozik, hosszú időkig a környező régiók legelismertebb és legjobb borvidékének számított. A török hódoltság idejéig Magyarországon is ez a terület, a Tarcal-hegységnek nevezett mai Fruška gora környéke jelentette a legfinomabb, legmegbecsültebb borok származási helyét, de a szakértők egyet értenek abban is, hogy a római korig vezethető vissza ennek a borvidéknek a története. Innen származik a feljegyzések szerint az Ezerjó, a Bakator, a Furmint, a Kövidinka és a Sárga muskotály szőlőfajta, de szerb közvetítéssel a Kadarka megjelenése is ehhez a térséghez köthető. Valóságos kulturális sokszínűség nyomta rá a bélyegét az évszázadok és évezredek során erre a vidékre – rómaiak, hunok, avarok, magyarok, osztrákok, bajorok művelték itt a szőlőtermesztés és borkészítés művészetét, valamennyien hozzáadva valamit az addig ismert és megbecsült hagyományokhoz. A borvidék hajdanán több ezer hektáron szolgáltatott a jó borokhoz szőlőt, ma, igaz, „csupán” mintegy ezer hektárral, de továbbra is a rendelkezésére áll a jellegzetes, minőségi borok kedvelőinek. Ahogyan az a térségünk egyik legismertebb borászatának tulajdonosával készült beszélgetésünk során elhangzott: az idén a fentiek is meghallgatták a borkészítők kívánságát, s kivételesen jó időjárással jutalmazták meg a Tarcal-hegység térségét. Öröm lesz az idei szüret.

A hajdújárási Maurer család immár négy generáció óta foglalkozik bortermeléssel. Tizenöt hektáron gazdálkodnak, a szabadkai–horgosi vidéken van ennek a kisebbik, hat hektáros része, a Fruška goránál pedig kilenc hektár található. Itt kerestük fel a borászat vezetőjét, Maurer Oszkárt, amikor néhány esős napot követően a helyszínre érkezett, hogy elvégezze a szükséges méréseket és lebonyolítsa a szüret kezdetét. Amikor megérkeztünk, éppen a refraktométerrel ellenőrizte a szőlőszemekben a must cukortartalmát. Az eredményeket látva elégedett volt, s az egyik szőlőtőkétől a másikig haladva azt is elárulta, 13 és feles lenne az alkoholszint azonnali erjesztés esetén az épp megvizsgált szőlőkben.

Egy hét alatt többet ért a szőlő, mint az elmúlt egy hónapban, állapítja meg, ahogyan komolyabban is szemügyre veszi a fürtöket. Eljött az ideje annak, hogy leszedjük, minél előbb szüretelni kell – adja ki voltaképpen saját magának az utasítást, s folytatja az utat a tőkék között tovább vizsgálódva, kezében a kézi mérőműszerrel. Amikor tovább firtatjuk arról, hogy mennyire lehetünk elégedettek egészében az idénnyel, elmondja, rendkívül jó volt az év, s Kaló Imre szomolyai erdész-borászt idézi, aki igen merész kijelentést tett: az elmúlt 150 év legjobb szürete lesz az idei. Maurer azért óvatosabb. Kijelenti, hogy tényleg kedvezett minden, de erre a térségre talán mégsem erőltetné rá azt, hogy másfél évszázados rekord dől most meg. Erős volt ugyanis a 2011-es és 2012-es idény is, meg korábban a 2006-os és 2009-es évjáratok döntöttek rekordot. Ezeket az esztendőket mifelénk azért nem könnyű felülmúlni, közli, miközben a refraktométerre csepegteti az egyik szőlőszem nedvét, s újabb pillantással elemzi, hasonlóak-e az eredmények, mint a szomszédos tőkesor szőlőszemei esetében.

A borászata fél és egy kiló közötti tőketerheléssel dolgozik, ilyen nehézségű fürttömeget enged meg, s az idén az erre vonatkozó tervek is megvalósultak. A bakműveléses módszert választották, ami szerinte jobb minőséget ad és könnyebb szabályozási lehetőséget a vesszők számát illetően. A bakműveléssel két évnél idősebb elágazásokat is meghagyhatunk a tőkén. Ezzel a termés mennyisége is jobban szabályozható, tudjuk meg.

– Jól látható, hogy a tőkék keleti oldalán leszedtük a leveleket a fürtök zónájában. Ha a nyugati oldalon is leszedtük volna a leveleket a nyár folyamán, akkor a perzselő nap megégette volna nyugatról a bogyókat. Keletről nincs akkora ereje a napsütésnek. Ez a módszer – a lombfelület egyik oldalról történő megnyitása – is segít abban, hogy a kórokozó gombák számára kedvező feltételek minél rövidebb ideig álljanak fenn. Gyorsabban fel tud száradni a fürt, ha nem a levelek alatt bújik meg – magyarázza.

A borászat vezetője nem örül neki, hogy a jövő héten már elromlik az idő, de a jelenlegi helyzet olyan, hogy most már szinte mindent le lehet szedni, hihetetlen, mennyire gyorsan beért a szőlő.

Tíz évvel ezelőtt telepítették be a Karlóca-közeli parcellát, ahol járunk. Mint azt Maurer elmondja, még sohasem trágyázták. Biotermelést folytat. A technikához tartozik az is, hogy hagyják a sorok közötti zöldfelületet megnőni, azt „visszadolgozzák” a talajba, s tulajdonképpen ekképp valósul meg a természetes trágyázás.

Maurer egyik legfőbb feladataként tekint arra, hogy a Szerémségben őshonosnak számító fajtákat termessze. A Szerémi zöld szőlőtőkék között mesélte el, hogy Hajdújáráson van egy 108 éves ültetvénye.

– Onnan szedtük a szaporítóanyagot és hoztuk voltaképpen vissza ide Szerémségbe 2007-ben. Itt már akkor egyetlen tőke sem élt belőle. Óriási hátránya ennek a borvidéknek az, hogy nem rendelkezik ma már őshonos fajtákkal, ezáltal nem rendelkezik saját önálló arculattal sem. A világ egyik legjobb termőhelyén vagyunk. A föld összetétele tökéletes. Nem szabad megengednünk azt, hogy ne legyenek jelen az innen származó, eredeti szerémségi fajták. Itt készültek a királyok borai a török előtti időkben. Rendkívüli adottságú termőhelyek ezek – magyarázza a sorok között járva rámutatva a Bakatorra, a Kadarkára, a Szerémi zöldre és a Mézes fehérre is.

Hozzáteszi, azért tudni kell azt is, hogy bármilyen tökéletes is egy adott hely, ha valaki spórolja a fáradságot, s mindent a vegyszerekre épít, gyomirtókat, rovarirtó-szereket alkalmaz, műtrágyázik, akkor voltaképpen olyan mértékben szennyezi a talajt, hogy hasonló jelenséget vált ki a szőlőnövényből, mint amikor az ember a napi felírt egy tabletta helyett fél dobozzal beszed. Ez már gyógyszer-túladagolás.

– Itt már nem is gyógyszerekről van szó, hanem olyasmiről, ami eleve nem tekinthető jónak. Valóságos energiaitalként hatnak, ami az embernek, növénynek sem szolgál az egészségére. Azt tapasztaljuk rendszeresen vegyszerezett helyeken, hogy lényegesen szegényesebb a must ízvilága, legyengül a szőlő immunrendszere is, kétszer annyi alkalommal kell vegyszerezni, egyre komolyabb vegyi anyagokkal – egészíti ki beszélgetőpartnerünk.

A betegségek miatt sem lehetett az idén panaszkodni – emiatt sem fájhatott a szőlőtermesztők feje. Elegendő volt a réz- és fémtartalmú szerek használata, ez is kellőképpen megvédte a szőlőt, állítja a szüretelés elé néző borász.