2024. április 27., szombat

Tibul és a tornádó

Tibul kishegyesi. Nagy vihart, tornádót még nem látott, de hallott róluk. A rádióban meg a televízióban szoktak ilyenekről beszélni, az utóbbiban felvételeket mutatni.

Ámde Tibul nem hitte el ezeket a „meséket”. Sokáig azt gondolta, olyan történetek lehetnek, amilyeneket majdnem húsz éve halott az óvodában.

Nem is igazán tudta elképzelni, hogy milyen lehet az, amikor a heves légforgatag valamit (például háztetőt) felkap, azután valahol a földhöz csap. Nemrég azonban személyesen is meggyőződhetett arról, hogy a szél időnként rettenetes dolgokra képes. A nyár végén ugyanis a hegyesi határban lecsapott egy forgószél, ráadásul arra a tanyára, ahová időnként kilátogat.

A hirtelen jött tornádó idején máshol tartózkodott, de még aznap értesült a történtekről. Azóta a helyszínen is tájékozódhatott az okozott kár mértékéről, s szemügyre vehette a „repülő” háztető maradványait is. Merthogy a félelmetes légörvény percek alatt széttépte a tanya egyik gazdasági épületének bádoglemez-tetőszerkezetét, s egy hatalmas szalmabálával tovarepítette. Két kisbárányt is felkapott, amelyek azóta sem kerültek meg.

A történtek óta Tibul már nem kételkedik. Elhiszi, hogy vannak olyan erők, amelyek úgy bánnak el a különböző építményekkel és egyebekkel, mint a dühös gyerek a kártyavárral.

Nem is szeretne találkozni velük. Pedig a napokban ismét a térségben ólálkodtak. Isztriában viharok és hatalmas esőzések pusztítottak. Előtte erdőtüzek tomboltak Dalmáciában és Európa több országában. Nemrég Los Angeles környékén csaptak magasra a lángok majdnem 200 ezer hektáron. Főleg azokon a területeken, ahol alig esett csapadék a nyáron.

Ilyen helyekből pedig bőven akad másutt is a bolygón. Az elmúlt hónapokban Európában például egymást követték a hőségriadók.

Alig múlt el a fojtogató kánikula, a szárazság, az aszály és erdőtüzek időszaka, máris jöttek az esőzéssel, áradásokkal tarkított heves viharok, hurrikánok, tornádók, elképesztő erejű szélviharok és egyéb természeti csapások. Most erre figyelnek, illetve ezektől rettegnek az emberek.

Az utóbbi napokban az Irma hurrikán keltett óriási riadalmat, amely előbb a karibi térség szigetvilágát (több országát) tarolta le, utána meg Floridát. Az Egyesült Államoknak augusztusban is meggyűlt a baja az életveszélyes viharokkal, amelyek az Irmával együtt legalább 50 embert öltek meg és csaknem 300 milliárd dollár kárt okoztak.

A dühöngő természettől egyre többen félnek. Ahol megmutatta félelmetes erejét, mindenütt azt mondják, jobb lenne, ha ilyesmi máskor nem fordulna elő.

Pedig ez még csak a kezdet. A folytatás biztosra vehető, miként az is, hogy még rettenetesebb csapások jönnek, sokkal nagyobb rombolással.

A Föld ugyanis óriási bajba került azzal, hogy a klímaváltozás következtében folyamatosan nő az átlaghőmérséklete.

Az utóbbi 15–20 évben sorra dőlnek meg a melegrekordok. Ezek a csúcsértékek vészjósló állapotokat vetítenek előre, sőt katasztrófával fenyegetnek, mivel a Föld, illetve a természet nagyon nehezen viseli el a folyamatos hőmérséklet-emelkedést.

A klímaszakértők kongatják is a vészharangot, s közben nem győzik ismételgetni: az időjárási szélsőségeket és az utóbbi évek gyors hőmérséklet-változását a globális felmelegedés okozza. Az utóbbiért pedig az ember a felelős. Az egyre nagyobb bajt a felelőtlen életmódjával (például a szén, a kőolajszármazékok, a földgáz elégetésével és az üvegházhatású gázok kibocsátásával), kapzsiságával, valamint a természet pusztításával (illetve törvényeinek durva megsértésével) érte el.

A földtörténet kutatói több nagy éghajlatváltozásról tudnak, de azok egyikét sem az ember idézte elő, csak a jelenlegit. Ezt leginkább úgy érte el, hogy különböző káros anyagok kibocsátásával eszeveszettül beszennyezte, súlyosan megbetegítette a légkört.

Bolygónk egészségét csak úgy lehet visszaadni, ha a pusztító ember megfékezi önmagát. Részben úgy, hogy gyökeresen átalakítja az életét és a környezetvédelmi politikáját, amelynek részeként korlátozza – jobb esetben jelentősen csökkenti – a Föld felmelegedését okozó károsanyag-kibocsátást. E követelményt a kormányok többsége vállalhatónak tartja.

Két éve majdnem 200 ország kötelezettséget is vállalt arra (a párizsi klímaegyezmény aláírásával), hogy részt vesz a probléma kezelésében, megoldásában. A légkör legnagyobb szennyezőjeként számon tartott USA azonban idén júniusban kilépett a globális felmelegedés lassítására hivatott párizsi megállapodásból.

Washington ráadásul tagadja a klímaváltozás okozta veszélyek, környezeti katasztrófák, válságok tényét is. Az emiatt rázúdított bírálatokat elég jól tűri, ám a globális felmelegedéssel megszaporodó tornádókat és egyéb természeti csapásokat már kevésbé. Mindazonáltal továbbra is hajthatatlan. Makacskodásával azonban másoknak is sok gondot okozhat még.    

A Föld ugyanis csak akkor lélegezhet föl (következésképpen a hurrikánok, tornádók és társaik csak abban az esetben csillapodhatnak le valamelyest), ha az országok teljesítik a párizsi vállalásaikat. Ha nem, a természet akkorát üthet vissza, hogy attól a határtalan butaságtól szenvedők is feleszmélnek. Félő azonban, hogy akkor már mindenkinek késő lesz.