Fotó: Gergely József
Az elmúlt hetekben Felsőhegyen Ősz Szabó Zsolt emeletes házán, a tűzfal és a tetőszerkezet találkozásánál egy szokatlan, egyre növekvő építményre lettek figyelmesek a ház lakói. A furcsa, szabálytalan alakú, papírszerű, világos és sötétbarna sávokkal tarkított valami (mintha csokoládés-vaníliás krémből keverték volna ki) tulajdonképpen egy hatalmas, fél métert is meghaladó darázsfészek. A 7-8 méter magasan, esőtől védett helyen épült fészek lakói a veszélyes lódarazsak.
A lódarázs, latin nevén Vespa crabro – Vespa néven az olaszok robogókat gyártanak – a darazsak családjának legnagyobb termetű európai képviselője. A ragadozó életmódot folytató, több kilométeres körzetben portyázó, ízeltlábúakkal táplálkozó lódarazsak időnként betörnek a házi méhek kaptárába, és percek alatt ezerszámra mészárolják le őket, komoly károkat okozva a méhészetekben. A lódarázs szúrása igen fájdalmas, tíznél több lódarázsszúrás akár halállal is végződhet. A méhcsípésre allergiás egyének kerüljék a darazsakkal való találkozást!
A lódarázsfészek akkor jelenthet veszélyt az ott lakókra, ha megpróbálják eltávolítani a darázskolóniát. A nyugalmukban megzavart darazsak igen agresszíven reagálnak, és megtámadják az őket háborgatókat. Ajánlatos nem piszkálni őket. A darazsak a hideg idő beálltával amúgy is elpusztulnak. A darázsfészek télire kiürül, a dolgozók és a herék elpusztulnak, csak a megtermékenyített királynő telel át, amely tavaszra új családot alapít.
