Tizenegy magyarországi és határon túli magyar vehette át a napokban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől a Külhoni Magyarságért Díjat az Országházban. A Magyar Köztársaság Vajdaságból Pénzes János szabadkai megyés püspököt és Verebes Krnács Erika előadóművészt díjazta. Verebes Krnács Erikával zentai otthonában beszélgettünk.
A hivatalos indoklás szerint a vajdasági magyarság körében végzett kulturális tevékenységedért kaptál Külhoni Magyarságért Díjat. Amikor először megtudtad, hogy díjazott leszel, mit éreztél és mire gondoltál? Készült számvetés a hír hallatán?
– Először a hitetlenkedés, majd az öröm töltött el. Aztán persze jött a kérdés: miért én? A Mécsvirág együttessel 12 éve lépünk fel rendhagyó irodalomórákkal, jómagam pedig 35 éve készítek pódiumműsorokat. 1982 óta évente átlagosan száz előadást tartottam meg – talán ez a folytonosság ennek a munkának az egyik legfontosabb értéke, és ezt a kitartást értékelhették a döntéshozók. A rendhagyó irodalomórák ötlete ugyanis nem új, de talán én voltam ebben a műfajban a legkitartóbb.
A laudációból viszont az derült ki, hogy a díjat nemcsak a pódiumműsorokért kaptad, hanem értékelték a rádiós munkásságodat is. E kettő nálad szinte elválaszthatatlan?
– A pódiumműsorok akkor indultak el igazán, amikor elkezdtem dramaturgként dolgozni az Újvidéki Rádióban: nagy szabadságot kaptam, sok új szakmai kapcsolatot szereztem és rengeteg ötletem lett, ráadásul Vajda Tibor rendező mellett megtanultam felszabadultan és bátran szöveget mondani. Hangjátékokat csináltunk, emellett zenés irodalomórákat és rádiós gyerekműsorokat szerkesztettem nagy örömmel. A két énem – a pódiumos és a rádiós – azért is összefonódik, mert a turnék során rendre interjúzok a rádiónak a gyerekekkel, akik az előadások után szépen megnyílnak, és remek beszélgetések születnek. Olyan jókat mondanak kis gyerekek nagy kérdésekről, fantasztikus észjárásuk van! A Művészportékat is szeretem csinálni, mert meggyőződésem szerint az anyaországiak mellett jobban meg kellene ismernünk és becsülnünk azokat a kiváló művészeket is, akik itt élnek közöttünk, Vajdaságban. A díjátadón is elhangzott: fontosak a hidak az anyaországi és a határon túli kulturális élet között.
Tanárként kezdted a pályádat. Hogyan lettél végül előadóművész?
– Világéletemben tanárnak készültem, de aztán belecsöppentem a színházi életbe Szabadkán, magával ragadt ez a világ, és én mindkettőt akartam. A tanítás során megismertem a gyerekeket, és ráéreztem arra, hogy mi hiányzik az iskolai oktatásból, miként is lehetne a gyerekekkel megszerettetni az irodalmat, felkelteni az érdeklődésüket és mozgósítani a kreativitásukat. Már tanárként is voltak ehhez kapcsolódó sikerélményeim, de az igazi áttörést a pedagógia és az előadó-művészet összehangolásával létrehozott rendhagyó irodalomórák hozták meg. Tantermi produkciókkal, dramatizálással csodákat lehet tenni az iskolákban. A zene is fontos szerepet játszik ezekben a produkciókban, hiszen ha kell, feloldja, ha kell, fokozza a hangulatot. Mindig kiváló zenésztársaim voltak, és olykor hangszerbemutatóval is kiegészítettük a műsorunkat.
A hullámhegyeket és -völgyeket hogyan hidalod át? Elég-e ehhez a hivatástudat vagy kell hozzá a rád jellemző szufla is?
– Minden kell hozzá: elszántság, kitartás, sok tanulás, rengeteg szervezés és persze szufla is. Nem elég az ügyes válogatás és a remek hang, kell egy jó koncepció és főleg a hit abban, amit csinálsz – csak így jöhet létre az inspiráló kapcsolat a közönséggel. Uralni kell a helyzetet, és ha ez sikerül, akkor nyert ügyed vagy – az osztályteremben sincs ez másként.
Lackfi János költő szerint az irodalom halála az unalom, ez ellen bátrabban kellene szörfözni az évszázadok között, mert a diákok nagyon élvezik az értelmesen alátámasztott időutazásokat. Ti a legutóbbi, kétéves sorozatotokban a népköltészettől tettetek utat a kortárs magyar irodalomig. A két végpont között hogyan lehet jól közlekedni?
– Én magam is elcsodálkoztam ezen az átjárhatóságon, amikor elkezdtük a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával azt a kétéves sorozatot, amelyben megmutattuk azt, hogy a népköltészet elemei hogyan jelennek meg korokon keresztül a magyar irodalomban. Nem könnyű ez a megközelítés, de végül jól összeállt a műsor. Petőfi Sándor János vitéze, József Attila élete és munkássága, Arany János balladái, Micimackó vagy a kortárs irodalom akkor lesz valóban hiánypótló tananyag-kiegészítés, ha a műsor jól megkomponált és sikerül megnyerni a hallgatóság figyelmét, de ehhez meg kell tanulni felszabadultan és interaktív módon gondolatokat közölni a szavalás helyett.
Lehet, hogy illetlen a kérdés, de a memóriád soha nem hagy cserben?
– Én mindig nagyon könnyen tanultam szöveget, a János vitéz kicsit rövidített változatát egy hónap alatt, szinte észrevétlenül, saját magamat felvételről hallgatva tanultam meg. Ma már előfordulnak kisebb elbátortalanodások, de van puskám, amit nem használok ugyan, de biztonságérzetet ad. Egy egy-két másodperces, másoknak észrevétlen kihagyás a színpadon éveket öregít rajtam, de megijedni, pánikolni nem szabad, ahogy rutinból dolgozni sem.
A kortárs irodalmi műsorhoz Szügyi Zoltán A magad helyén című verséből választottatok mottót. Te hol vagy a helyeden?
– Ezzel a mottóval a szülőföldhöz való ragaszkodást szerettük volna kifejezni. Én itthon vagyok a magam helyén – ezt fogalmazta meg gyönyörűen Szügyi Zoltán ebben a versben. Mindig volt és mindig van lehetőség elmenni, de nekem fontos az, hogy rámköszönjönek az utcán, és az is, hogy segítsek és értéket teremtsek. Felelősek vagyunk egymásért, a gyerekekért, a nézőkért, a közösségért, és én ennek a szellemében igyekszem dolgozni.
Milyen műsortervek foglalkoztatnak mostanában?
– Mécsvirágos társaimmal mindig tele vagyunk ötletekkel, egy-egy sikeres fellépés hatalmas inspirációt jelent. Hamarosan elkészül a kortárs vajdasági irodalmi műsorunk cédés változata. Mivel Baráth Hajnal Anna gyermeket vár, a József Attila-műsor hanganya Szerda Lászlóval és Zsoldos Ervinnel készül. Az Arany János-balladák is összeálltak, amit kicsit dramatizálva fogunk előadni. Felújítottam a János vitézt, az első teljesen önálló műsoromat is: ez már a harmadik nekifutásom vele, hiszen először Huzella Péter zenéje alapján Bakos Árpáddal, majd Verebes Ernővel mutattam be, most pedig Zsoldos Ervinnel visszük színre, sok zenével és effektussal. Bennem mostanra oldódott fel ez a történet egy nagy mesévé, már nem visznek el a rímek és a tempó – nagyon élvezzük a közös munkát. A zentai önkormányzat támogatja azt, hogy minden községbeli iskolába eljussunk vele.
Verebes Krnács Erika dramaturg, előadóművész az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén szerzett oklevelet. Pályafutását tanárként kezdte Szabadkán, 1982 óta foglalkozik előadó-művészettel. 1988 óta dramaturg az Újvidéki Rádióban, ahol 2000 óta a Visszhang című gyermekműsor, később a Művészportré és a Metszetek című művelődési műsorok szerkesztője, valamint a Szempont és a Libegő című kortárs irodalmi műsor társszerkesztője. A magyar és a világirodalmat népszerűsítő verses-zenés irodalmi összeállításai saját tolmácsolásban több mint tíz éven keresztül évről évre hallhatóak voltak a rádió hullámhosszán. Eddig tíz hanglemeze jelent meg, az utolsó három a Mécsvirág együttessel, amellyel 2005 óta tartanak rendhagyó zenés irodalmi órákat a vajdasági általános iskolásoknak és középiskolásoknak, valamint felnőtteknek.
Szűgyi Zoltán
A magad helyén
Ha magadba zártad a tájat,
a kertet, az udvart, a házat,
az utat, a folyót, a fákat,
magadban hordod otthonod.
Otthon vagy.
Otthon vagy minden hangban.
Otthon.
A szólásra kész harangban.
Ha magadba zártad a léted,
őseid, mind, élő-holt néped,
s nem is csak fiad,
szülőd, asszonyod-férjed,
magadban hordod otthonod.
Otthon vagy.
Otthon.
Őszben, nyárban, télben.
Otthon a tavaszi ébredésben.
Otthon vagy teljességben.
Ha magadba zártad kereszted,
magadban hordod Krisztust.
Akkor otthon vagy Istenben.
Otthon. Vele. Mindenben.
Akkor otthon vagy:
a magad helyén.
Akárha maradtál,
akárha elmentél.
