Szerbiában az emberkereskedők áldozatai közül évente mintegy 100 személyt fedeznek fel, akiknek legalább a fele kiskorú. Az emberkereskedők többszörösen használják ki áldozataikat – áll az Emberkereskedelem Áldozatainak Védelmi Központja 2016. évi jelentésében. Mint kiderült, csak 2016-ban összesen 119 áldozatot jelentettek be, de közülük csupán 57 személyt sikerült azonosítani.
A központ sajtótájékoztatón rámutattak, nagyon nehéz nyomukba eredni az emberkereskedőknek, mert rejtett tevékenységet végeznek, és a begyűjtött információkat az áldozatok vallomására alapozzák.
Kiemelték, sajnos az azonosított áldozatok száma alacsony ahhoz képest, hogy 2014-ben 125 áldozatot sikerült az illetékes szerveknek azonosítaniuk. A központ szerint legjobb eredményt specializált civil szervezetekkel együttműködve lehet elérni, természetesen a folyamatok és mechanizmusok betartásával. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a rendőrségre érkezett bejelentések mellett a szociális intézmények és a civil szervezetek részéről érkezett a legtöbb bejelentés az áldozatokról.
A központ rendelkezésére álló adatok szerint a szexuális kizsákmányolás a leggyakoribb. A feltárt esetek 54,4 százalékában erről volt szó. Nem ritka a munkaerő-kizsákmányolás sem, az esetek 12,3 százalékában ez történt, illetve 7 százalékában kényszerházasság.
Lidija Milanović az Emberkereskedelem Áldozatainak Védelmi Központja képviseletében kiemelte, erős kapcsolat figyelhető meg a nemi struktúra és a kizsákmányolás fajtája között. A nőket az emberkereskedők leggyakrabban prostitúcióra kényszerítik, a férfiak viszont legtöbbször a munkaerő-kizsákmányolás áldozatai. Hozzátette, az áldozatok többsége városi, és középiskolai végzettségű. Az áldozatok begyűjtése nagyon rövid időt vesz igénybe. Az emberkereskedők alig pár nap alatt lecsapnak rájuk. A feltárásuk viszont hónapokig tart. Gyakran három hónap is eltelik, mire megtalálják őket, de arra is van példa, hogy a kizsákmányolás évekig tart.
A legtöbb áldozatra Belgrádban bukkantak, illetve Smederevóban, valamint Közép-Szerbiában, de feltártak többet Vajdaság területén is, illetve az ország déli részén.
– Kevés információval rendelkezünk azokról az állampolgárainkról, akik külföldön estek áldozatul emberkereskedőknek. Viszonylag kevés bejelentés érkezik külföldről a szerbiai illetékes szervekhez – hangsúlyozta Milanović, majd rámutatott, ennek ellenére javul a hazai és a külföldi szervek közötti együttműködés, az idén már jelentősen több külföldön tartózkodó áldozatról szereztek tudomást, mint a korábbi években.
Sanja Kljajić, a központ igazgatója arról beszélt, hogy 2001-ben kezdődött meg az emberkereskedelemmel való leszámolás, amikor számos nemzetközi megállapodást írt alá az ország, és azóta igyekszik Szerbia eleget tenni az EU előírásainak. Mégis van még mit tenni, szavai szerint szükség lenne egy olyan stratégia kidolgozására, ami lehetővé tenné az emberkereskedelem áldozatainak elhelyezését.
Nina Mitić, a szociális védelmi minisztérium államtitkára ugyanakkor hozzátette, a minisztériumon belül létrehozták a megkülönböztetés elleni politika és a nemek egyenjogúságával foglalkozó részleget, melynek első feladatai közé tartozik, hogy utasításokat adjon a szociális központoknak, hogyan ismerjék fel az emberkereskedelem áldozatait, és miképpen viszonyuljanak hozzájuk. A képzés programját augusztusban teszik közzé.
