A meglévő számos bizonytalansági tényező ellenére a világgazdaságban pozitív hangulat uralkodik. Sokan vélekednek úgy, hogy a francia elnökválasztás eredménye is jelentős mértékben javította az euróövezet gazdasági kilátásait. Az utóbbi fél évben megfigyelhető, hogy folytatódik a mérsékelt világgazdasági fellendülés. A deflációs nyomás enyhülni látszik, az ipari termelés dinamikája pedig gyorsul. Általános vélemény szerint az amerikai gazdaság most egészséges. A kínai konjunktúraindikátorok is erőteljes növekedést jeleznek a világ legnépesebb országában. Az Európai Konjunktúrakutató Intézetek Szervezetének (Association of European Conjuncture Institutes – AIECE) májusi előrejelzése szerint a világgazdaság növekedési üteme a 2016-ban jegyzett 3,1 százalékról 2017-ben 3,4-re, 2018-ban 3,6 százalékra gyorsul. A Trump által előirányzott amerikai fiskális stimulus hatásai az egész világgazdaságot pozitívan érintenék. Az euróövezet statisztikái is a fellendülés folytatódását jelzik. Kivétel nélkül minden tagállamban növekedésre számítanak, recessziót egyik euróövezeti gazdaság esetében sem várható, pedig fél évvel ezelőtt még úgy tűnt, a világgazdaság nehezen tud kikeveredni a deflációs csapdából. 2016 volt zsinórban az ötödik olyan év, amelyben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az év végére lerontotta az év elején jelzett növekedési kilátásait.
A JÓTÉKONY INFLÁCIÓ
Az a ritmusbeli egybeesés, hogy az inflációs és a gazdasági növekedésre vonatkozó kilátások is felfelé módosultak, azt az egyébként önmagában téves víziót vetítheti elénk, hogy az infláció hasznos. Azok az országok ugyanis, melyek a 2008-as válság után nem rettentek meg egy kis költségvetési hiánytól, gyorsabban heverték ki a megrázkódtatásokat. A szigorú költségvetési politika tagadhatatlanul jó eszköz az államadósság növekedésének megfékezésében. Egy egészséges gazdaságban viszont az ilyen deficitet gyorsan ki lehet nőni, összességében pedig sokkal jobb hatást lehet elérni, mint a spórolással. Amikor azonban egy gazdaságban jelentős mértékben torzulnak az eredetileg egészségesnek nevezhető piaci törvények hatásai, a jegybankok hiába csökkentik az irányadó kamatlábat, a kedvező hatás elmaradhat. Amikor egy nemzetgazdaság a gyenge kereslet csapdájában vergődik, amit még tetéznek a lakosság és a vállalatok által korában felvett hitelek terhei, nagyon nehéz pusztán a kamatok csökkentésével növekedést generálni, vállalkozói kedvet serkenteni. A kormányok és a jegybankok által összehangoltan végzett monetáris lazítás nem jelenti minden esetben a jegybanki függetlenség korlátozását, ugyanakkor nem zárja ki az ilyen törekvések megerősödését sem. Mindaddig azonban, amíg a kormányok a jegybankokat nem kényszeríthetik a költségvetési hiányok finanszírozására, nem beszélhetünk a jegybanki függetlenség korlátozásáról, vagy megszűnéséről.
HELIKOPTERPÉNZ
A 2008. évi válság kitörése óta téma, hogyan lehetne frissen nyomtatott pénzzel beindítani a gazdaság fulladóban lévő motorjait. A „helikopterpénz” kifejezéssel gyakran találkozhattunk, sokan azt hitték, hogy ez új fogalom. Milton Friedmantól Nobel-díjas magyar származású közgazdász írta le először azt a tézist, hogy akár helikopterrel is lehetne repkedni a városok fölött, és abból szórni a pénzt az embereknek, hogy elköltsék, ezzel pörgetve fel a fogyasztást, azzal együtt pedig a gazdaság motorját. Hosszú távon azonban az ilyen „helikopterpénz” inflációhoz vezet. Persze egy bizonyos kezdeti fázisban valóban jó hatással van, hiszen az emberek nem tartalékolnak, költik a pénzt, mert a jövőben már kevesebbet fog érni, illetve vásárolnak, mert holnap minden drágább lehet. A helikopterpénz elmélete azonban mégsem azt feltételezi, hogy valóban repülő alkalmatosságból szórják a frissen nyomott bankókat, az emberek pedig összeszedik és elköltik. Mindez inkább arra vonatkozik, hogy az állam nem újabb adóterhek kivetésével vagy államkötvények eladásával teremti elő a gazdaság serkentéséhez szükséges pénzt, hanem ehhez használja a friss pénzt.
A helikopterpénz lényege, hogy a jegybank finanszírozza a lakosság fogyasztását úgy, hogy különféle csatornákon keresztül a pénzt a fogyasztók kezébe juttatja. Kevésbé lényeges részlete a dolognak, hogy ez készpénzben vagy a bankrendszeren keresztül történik. A lakosság elkölti a pénzt, ami így generálja a gazdasági növekedést, de pörgeti az inflációt is. A jegybanknak pedig a saját mérlegében kell megoldani az ilyen pénzmozgás elszámolását. Vannak ugyanis időszakok, amikor a lakosság jelentős adósságot görget maga előtt. Ennek egyik káros következménye, hogy visszafogja a fogyasztást, deflációba taszítva a gazdaságot. A csökkenő árakat látva tovább csökkentik az emberek a fogyasztásukat, mert arra számítanak, hogy a kívánt javak még olcsóbbak lesznek a jövőben. Az ilyen deflációs spirál is rendkívül káros tud lenni.
