A Zombor melletti Haraszti (Rastina) teljes lakosságát 1941 és 1944 között a magyarországi Sárvárra és Barcsra internálták, helyükbe pedig a magyar kormány bukovinai székelyeket telepített, de az utóbbiaknak a háború végén el kellett hagyniuk ideiglenes otthonukat is.
Az elmúlt hétvégén a Haraszti helyi közösség meghívására mintegy 40 – Harasztin élt – székely és leszármazottaik látogatták meg egykori falujukat. A jelenleg a Tolna megyei Tevel településen élő székelyek közül azóta kevesen jártak hajdani lakóhelyükön.
A csaknem négy év alatt, amit a székelyek Harasztin töltöttek, 75 gyerek született a településen és 25-en elhunytak, őket a falu temetőjében helyezték nyugalomra. A II. világháborút követően ez volt az első alkalom, hogy a településen születettek, házastársaik és utódaik kollektív látogatást tettek szülőfalujukban.
A vendégeket a faluban Slobodan Vukobratović köszöntötte, majd a házigazdák nevében kifejtette, hogy a nagy háborúk következményei a kisembereket sújtják.
A harasztiak elmesélték, hogy a magyarországi gyűjtőtáborokba internálásukat követően szörnyűségeket éltek meg idegenben, távol otthonuktól. A Tolna megyei Barcson emlékhelye sincs a tábor áldozatainak, miként a Harasztin elhantolt székelyeknek se. Talán a mostani látogatás lesz az első lépés, hogy mindkét helyen méltó emléket állítsanak – vélték a házigazdák.
Jovan Vukobratović, a helyi közösség tanácstagja kifejtette, hogy a fájó emlékek ellenére a magyarokat nem tartják ellenségnek, sőt, szép emlékeik vannak a civilekről, akik Sárváron, a táborőrséget kijátszva élelmet juttattak az internáltaknak, hogy túlélhessék a nehéz időket. A vendégek és a házigazdák megkoszorúzták a sárvári áldozatok, valamint a Szaloniki harcos emlékművét, majd a falu temetőjében is elhelyezték az emlékezés virágait, ahol ft. Drobina Gábor tartott emlékmisét.
