Radoš Đurović, a Menedékkérők Védelmével Foglalkozó Központ igazgatója szerint a szerb államvezetés eddigi intézkedéseinek és lépéseinek okán az emberben az az érzés ébred, hogy sem terve, sem stratégiája nincsen a migránskérdés megoldására vonatkozóan. Az államhatalom illetékeseinek fogalmuk sincs, hogy miként válaszolhatnák meg a migránsok elhelyezésével, élelmezésével, egészségügyi ellátásával vagy a védelmükkel kapcsolatban felmerülő kérdéseket – nyomatékosította Đurović, aki, bár örvendetesnek tartja, hogy Belgrád központjából befogadóközpontokba költöztetnek mintegy ezer migránst, azt már nem tudja, hogy hol találnak számukra elhelyezést. Értesülései szerint pillanatnyilag 650 szabad férőhely van országszerte, az elhelyezésre váró migránsok száma viszont ennél jóval nagyobb. A befogadóközpontokban legfeljebb 7 ezer migráns számára van hely, miközben az országban több mint 8 ezren tartózkodnak – tette hozzá Đurović.
– Belgrád központjában és Szerbia egyéb városaiban az utcán, az ellátási rendszeren kívül nyolc-kilenc hónapja élnek migránsok. Eddig semmi sem történt a jogi státusuk rendezése érdekében, még csak el sem kezdődött a menedékügyi eljárás. A legtöbbjük illegálisan lépett Szerbia területére, emiatt igencsak nehéz élniük azokkal a jogokkal, amelyek egyébként megilletik a menedékkérőket. Ők különösen veszélyeztetettek, az utcán bármikor visszaélhetnek velük. Bár az államvezetés azt állítja, tervet dolgozott ki a menedékkérők, migránsok ügyének megoldására, egyelőre minden egyes lépése ad hoc. Az államvezetés kizárólag az éppen aktuális jelenségekre válaszol intézkedéseivel, miközben egyetlen válság sem múlik el egyik napról a másikra. A migránsok már nyolc-kilenc hónapja Szerbiában tartózkodnak, az országhatárokat lezárták, tehát semmi esély arra, hogy eljussanak Nyugat-Európába, de a hazájukba sem térhetnek vissza. Ha összegezzük ezeket a tényeket, mindenki számára egyértelművé kellene válnia, hogy krónikus, hosszan tartó válságról van szó. Hiába nem akarnak Szerbiában maradni a migránsok, amíg erre kényszerülnek, az államnak ki kell elégítenie bizonyos szükségleteiket. Egészségügyi ellátásra, szociális védelemre, gyermekeiknek pedig oktatásra van szükségük. Ennyi ember egyszerűen nem maradhat huzamosabb ideig a szürke zónában, a törvények innenső oldalán. Tudom, mindenki arra vár, hogy a migránsok elhagyják az országot, ez viszont nem fog egyhamar megtörténni – magyarázta Đurović.
Nemcsak az a baj, hogy az országban tartózkodó migránsok nem hajlandók menedékért folyamodni Szerbiában, hanem az is, hogy az állami szervek nem megfelelő kapacitása miatt ezt csak kevesen tehetik meg. Év eleje óta csupán 2 ezren jelezték, hogy menedékért folyamodnának Szerbiában, ugyanakkor egyelőre még közülük sem adhatta át mindenki a formális és hivatalos kérelmet – taglalta Đurović, majd arról beszélt, hogy a formális menedékkérelem benyújtásától annak elbíráslásáig hónapok telnek el, így csak a legkitartóbb és legtöbb pénzzel rendelkező migránsok tudják kivárni az eljárás végét.
A témában jártas aktivista értesülései szerint Szerbia minden olyan személy menedékkérelmét elutasítja, aki útja során áthaladt valamelyik európai országon, ezért félnek a migránsok a hatóságokhoz fordulni. Szerbia tamponövezetté vált, mivel legális utakon a migránsok már hosszabb ideje nem juthatnak el az Európai Unióba – nyomatékosította Đurović.
