Rechnitzer János, aki éppen napjainkban, de 141 évvel ezelőtt, 1876-ban készítette fényképeit az Újvidéket sújtó nagy dunai árvízről, 1880-ban méltó utódot kapott, az akkor ide költöző Singer Józsefben.Mint ahogyan arról már írtunk, a Rechnitzer által készített felvételt tartalmazó fényképsorozatot már közvetlenül az eseményt követő napokban meg lehetett vásárolni, ahogyan más alkalmakkor is, a városban történő érdekes események kapcsán. A fényképsort 50 fillérért lehetett megvenni az akkor még fénykorát élő műteremben.
Az újvidéki árvízről készített képriportja 20 képből állt, legalábbis az újságban így hirdették. Mi, a Rechnitzer János által készített korhű dokumentumokból az Újvidéki Városi Múzeumban négyet őrzünk. Fél évszázad múltán, Urbán Ignác könyvesboltja számára készült fényképalbum alapján még ötöt ismerhettünk meg, és a Vajdaság Vizei Közvállalat dokumentációjában lévő 4 felvétellel még mindig nem tudjuk, hogyan nézett ki az eredeti képsor. A folyó és a folyóhoz kötődő munkálatok, mint amilyen az újvidéki vasúti híd építése, vagy a Péterváradi vár alatt készülő alagút fúrása, a Rechnitzer család fényképészei számára állandó kihívást jelentett. Így készülhetett 1882/83-ban az akkori technikai tudásról tanúskodó, a hídláb megépítése körüli munkálatokat ábrázoló felvétel is.
Az Újvidéket megörökítő fényképészek közül Singer Józsefről már írtunk az elmúlt év nyarán, azóta viszont újabb adatokkal bővültek ismereteink az Újvidéken folytatott tevékenységéről. Köztudottan Makóról költözött Újvidékre, ahol 1881. június 1-jétől König Lipóttal volt közös üzlete. A műterem megnyitásáról az Újvidéken rendszeresen megjelenő, szerb nyelvű sajtóból lehet értesülni. Az üzleti viszony a későbbiekben családi viszonnyá fejlődött, itt talált Újvidéki születésű élettársra, itt született 1887/88-ban Olga nevű lányuk is. Fényképészeti műterme előbb a Fő téren lévő Schneider (az egykori Zöldkoszorú) Szálloda melletti házban volt, majd amikor sikerült anyagiakra is szert tennie, a Duna utcába költözött a Futaki utca 2. alatti házból, és most már a műterme és lakása is egy helyen volt. Fényképészeti tehetségét Singer József nemcsak a műteremben készült felvételeken gyakorolta. Különböző üzleti ötletei voltak. Például, saját véleménye szerint „figyelemre méltó” arc és fényképekből álló, állandó kiállítást is rendezett. 1890-ben a párizsi világkiállításon készült felvételeiből sztereoszkópvetítéseket tartott. Ami viszont külön figyelmet érdemel, az Újvidék utcáiról, tereiről és különböző nevezetességeiről készült fényképsorozatai, amelyek alapján a városról és környékéről a legtöbb képes levelezőlap készült. Ha csak az első sorozatot vesszük szemügyre, akkor is szembetűnik módszeressége. A fényképei alapján sokszorosított levelezőlapokat szemlélve a XIX. és a XX. század fordulójának Újvidékje jelenik meg napjainkban is szemünk előtt. Az Újvidéki Városi Múzeumban 4 ilyen, elsőnek mondható képes levelezőlap van. A helyszín az újvidéki Fő tér az akkor újnak számító városházával, a Szentháromság szobor a Grand Hotel Mayerral, a Petőfi utca és az Erzsébet tér egy része, és természetesen a városról készült panorámafelvétel. Ezt az utóbbit a Péterváradi várból készítette a városról, amelyen a Hídfősánc és a hajóhíd látható. A képeslapon kiadóként német nyelven Singer József udvari fényképész van feltüntetve, a képfelvétel alatt, kézírással a „Gruss aus Neusatz” felirat szerepelt. A képeslapokat Andres Anna péterváradi illetőségű „Fräuleinnak” címezte a feladó, a kép mellett pedig olvashatatlan, több részletben írott gótírásos üzenet is látható, mivel a hátlapon akkor még csak a címzésnek hagytak helyet. Ami viszont zavart keltő, hogy a bélyeg mellett balról, a levelezőlapra nyomtatva a Magyar Királyi Posta levelezőlap felirat is szerepel. Feltehetően, és ez a kivitelezésből is kitűnik, a képeslapok sokszorosítása helyben, Újvidéken történt, úgy, hogy a standardizált postai levelezőlapra applikálták a fényképet. A továbbiakban Singer Józsefnek a városról és környékéről készült különböző színezésű felvételei ellepték a képeslapokat. Nyomtatott technikával sokszorosítva nincs olyan része a városnak, amelyet ne fényképezett volna le. Figyelmét azonban nem kerülték el az Újvidék közelében lévő települések sem. Kamenica, Pétervárad és az erőd alatt elterülő barokk, alsó város utcái, a Fruška gora-i ortodox kolostorok és Futak is. Ha nem számítjuk Singer József műtermi tevékenységét és sikeres munkásságát, a képeslapokon látható érdeklődése és vállalkozó szelleme elegendő lenne ahhoz, hogy a Rechnitzer János által készített felvételekkel, több mint egy évszázad múltán is láthassuk és megismerjük Újvidék igazi arcát. Természetesen ő sem volt a családban az egyetlen, testvére Singer Samu, Zomborban és környékén ugyanolyan hírnévnek örvendett, mint újvidéki hozzátartozója.
