Pénteken múlt tizennyolc éve, hogy a NATO bombázni kezdte az akkori Jugoszláviát. A katonai akció tizenegy hétig tartott, és ez volt a szervezet első nagyszabású bevetése Európa területén.
Az akció indokoltságát, kivitelezésének módját a mai napig vitatják, és ellentmondásosan ítélik meg, nemcsak Szerbiában, hanem nemzetközi színtéren is, mert bár NATO-bevetést kizárólag az ENSZ Biztonsági Tanácsának a jóváhagyásával lehet elindítani, 1999 márciusában enélkül kezdték el bombázni Jugoszláviát.
A NATO 19 tagországa az után támadta meg Jugoszláviát, hogy kudarcba fulladtak a Koszovóról folytatott tárgyalások a franciaországi Rambouillet-ben, valamint Párizsban. A nemzetközi közösség így próbált véget vetni Slobodan Milošević erőszakkampányának Szerbia déli tartományában. A nemzetközi szervezetek szerint a szerbiai rendőrség, a szerb félkatonai alakulatok és a koszovói albánok közötti konfliktusnak mintegy 9 ezer, elsősorban albán polgár esett áldozatul, 800 ezren pedig menekülni kényszerültek otthonukból. A légicsapások március 24-én, az esti órákban kezdődtek meg. Jugoszlávia még aznap éjjel hadiállapotot hirdetett. A bevetés során a NATO főleg katonai és civil célpontokat bombázott országszerte. A civil áldozatok számát illetően a mai napig nem kerültek közös álláspontra a felek: a szerb hatóságok 2500-ra – ebből 79 gyermek –, a Human Rights Watch pedig 500-ra teszi számukat. Más források szerint a légitámadások áldozatainak száma meghaladja a 4 ezret.
Aleksandar Vučić: Szerbia soha többé nem lesz áldozat (Beta)
SZERBIA FELNŐTT
A központi megemlékezést szimbolikusan a Niš és Vranje közötti Grdelicai-szorosban tartották meg, annak a vasúti hídnak a tövében, amelyet 1999. április 12-én találat ért. A hídon a támadás pillanatában egy személyvonat haladt át. Tizenöt személy vesztette életét, közöttük gyerekek is.
Tizennyolc évvel ezelőtt kezdődött meg a tragikus háború, amelynek során a világ tizenkilenc országa szükségét érezte bizonyítani, hogy jobban fel vannak fegyverkezve Szerbiánál – emelte ki alkalmi beszédében Aleksandar Vučić miniszterelnök. Hozzátette, a Jugoszlávia elleni bevetésre annyi pénzt költöttek el, amennyiből 70 millió embert lehetett volna jóllakatni. „Drága temetés, nekik, de nekünk is. Olyasmit veszítettünk el, amit senki nem adhat vissza: 79 gyermeket.” – emelte ki Vučić.
Szerbia soha többé nem lesz áldozat, nem úgy, mint akkor, és soha nem csatlakozik a szövetséghez, amely lerombolta, és megölte a gyermekeit – hallhatták az egybegyűltek Vučićtól.
– Fontosnak tartjuk a szerbek biztonságát Koszovóban, ezért Szerbia tisztességes kapcsolatokat kíván ápolni a NATO-val, csatlakozni azonban nem fog hozzá. 1999. március 24-én 172 gyermek jött világra Szerbiában. Ők ma lettek nagykorúak, de Szerbia is. A gyász napjaiban Szerbia ünnepel is, ünnepli nagykorúságát. Büszkesége, méltósága és bátorsága nagykorúságát ünnepli – fogalmazott Vučić.
A központi rendezvényen Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke és Boban Kostić mozdonyvezető is szólt az egybegyűltekhez. Kostić irányította a vonatot, amelyet április 12-én ért bombatalálat.
EMLÉKTÁBLA A SZERB ANYÁKNAK
A NATO-bombázás 167 rendőr életét követelte, a tiszteletükre elhelyezett emléktáblát Belgrádban Nebojša Stefanović belügyminiszter koszorúzta meg, az áldozatok hősiességét méltatván. Egy biztonságos és stabil Szerbiáért adták életüket, nem szabad megfeledkezni sem róluk, sem hozzátartozóikról – hangsúlyozta Stefanović.
Tomislav Nikolić köztársasági elnök Belgrádban, a Hadseregotthonban leleplezte a szerb anyák emléktábláját, amely az államfő szavai szerint minden egyes szerb anya előtt tiszteleg. Az anyákat hála illeti meg, amiért őrizték Szerbiát és őrizték az emberéleteket – hangsúlyozta Nikolić, hozzátéve: tizennyolc évvel ezelőtt egy szuverén államra kezdtek el bombákat dobni.
Vuk Jeremić volt külügyminiszter, elnökjelölt a Dr. Dragiša Mišović Kórház pácienseinek és katonák emlékére felállított emlékműre helyezte el a kegyelet virágait. Olyan nap ez, amelyről ugyanúgy nem szabad megfeledkezni, mint 1941 áprilisáról vagy 1914 augusztusáról, mint ahogyan az sem történhet meg, hogy a gyöngeség pillanatában Szerbia csatlakozzon a NATO-hoz – emelte ki Jeremić.
A Szerbiai Rádió és Televízió valamikori munkatársainak emlékművére Andreja Mladenović, Belgrád alpolgármestere helyezte el az emlékezés virágait. Tizennyolc év nem törölte ki az emberek emlékezetéből a bombatalálat következtében életüket vesztett sajtómunkások mosolyát, akik csak a munkájukat végezték – hangsúlyozta Mladevonić.
