Dr. Tarján László egyetemi docens, mechatronikai kutató szerint nem kell attól tartanunk, hogy a robotok egyszer majd átveszik az emberek munkáját, hiszen lényegében ez is a cél: – Nem sok értelme van annak, hogy egy unalmas gyártási folyamatban valaki 8 órát áll egy futószalag mellett, például egy -10 fokos, élelmiszeripari gyárban, konzerveket rak a dobozokba.
Fotó: Stanyó Gábor
A gazdag államokban ezt felismerték, az ilyesmit robot végzi. Emiatt a gazdag állam még gazdagabb lesz, mert az ember „nem tud nem dolgozni”, így a felszabaduló munkás, még ha egyszerű munkával is foglalkozott korábban, elkezd gondolkozni, és valami olyasmit fog csinálni, amiből haszon van. Az embert nem szabad bezárni, nehéz munkára kényszeríteni, hiszen ilyesmire kifejleszthetünk gépet. A mai világban többé nem elég az, hogy „tudunk dolgozni”, tudnunk kell automatizálni is, programozni, olyan gépeket készíteni, amelyek helyettünk dolgoznak. Nem tudjuk felvenni a harcot a gépekkel – hallottuk.
A Tudományos és művészettörténeti múltunk bemutatása című, csütörtökönként megrendezendő ismeretterjesztő előadássorozat keretében megtartott, a Játékautomatáktól a robotokig című előadásnak a lényegét talán a fenti a mondatokba sűríthetnénk, noha sok másik, érdekes témakör is megnyílt. – A mechatronikus olyan munkát végez, amelyet villamosmérnökök, gépészmérnökök, automatikával foglalkozó szakemberek és programozók végeznek – mindannyiuk tevékenységét integrálja. A Volkswagen gyárban jöttek rá elsőkként arra, hogy egy ilyen szakmára is szükség van, egy olyan mérnökre, akinek szakszerű betekintése van a felsorolt munkakörökbe, és a megoldandó műszaki problémát teljes képben látja.
– A mai robotokat több csoportba oszthatjuk: ember, illetve játékszer alakú, környezetünkben lévő robotokra, gyáripari robotokra, vagy manipulátorokra, itt vannak a drónok, a háztartási robotporszívógépek… A legismertebb robotjátékok közé tartoznak az akár gyártási sorok kialakítására is alkalmas LEGO robotok és az AIBO nevű, 1999-ben megjelent, Sony-fejlesztésű kutyus. A mai napig is kapható az Interneten. A humanoid robotikában az ASIMO nevű robot kimagasló példánya a sétálórobotoknak, más robotok is léteznek, de az ASIMO-nak a kampányába fektettek legtöbb pénzt, a Honda fejlesztette ki és dobta piacra. A mai robotok képesek mozogni a környezetünkben, interakcióba lépni az emberekkel, úgymond: képesek barátkozni. 1986-ban még csak egy sétáló, mechanikus lábat sikerült megalkotni, manapság már autonóm, bonyolult robotokat építenek – magyarázta a Műszaki Kar tanára.
Szó esett az amerikai hadsereg számára kifejlesztett, BigDog nevet viselő lőszer- és felszereléshordozó robotszerkentyűről is, ennek ismertetése során kitért arra, hogy manapság nagyon sok esetben a robotokat fejlesztő szakemberek az állatok viselkedését, mozgását, társadalmi szerveződését veszik alapul – ezekre a természetben jól bevált tulajdonságokra alapoznak. – Robotmadarak, szitakötők, hangyák és robotkenguruk – ezek manapság már léteznek – mondta.
Beszélt a robotika három, íratlan, az I, Robot scifi-meséből kölcsönzött alaptörvényéről is, amelynek az a lényege, hogy a robotnak nem szabad kárt tennie az emberben és a környezetben. Itt esett szó arról, hogy melyik pillanatban válik a mesterséges intelligencia veszélyessé, hol kell az embernek meghúznia a határt ahhoz, hogy a robot ne „fejleszthesse túl” önmagát...
Holnap este 19 órától Újvidék – az új város, azaz várostörténet kezdőknek címmel dr. Ózer Ágnes muzeológus, történész tart előadást. A sorozat moderátora Muhi Béla. Az érdeklődőket az Apáczai Diákotthonban (Bogdan Šuput u. 16.) várják. A program a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg. Szerkeszti: Dr. Muhi B. Béla.
