A királyhalmi Teleki Lóránt lassan tizenöt éve foglalkozik burgonyatermesztéssel. Összesen 22 hektáros területen gazdálkodik, ebből öt és fél hektáron termel gyümölcsöt, a többin pedig burgonyát, melynek legnagyobb részét hazai piacon értékesíti, de többször az orosz piacra is tudott szállítani.
Telekiék évente átlagosan nyolcszáz-ezer tonna burgonyát termelnek meg. Mintegy húsz holdon újburgonyát termesztenek, amit korai burgonyaként tudnak értékesíteni, s a homokos talajok előnyeit kihasználva ugyanazon a területen évente kétszer is tudnak termelni. A március elején elvetett újburgonyát május 20-a körül kezdik el felszedni, s június közepéig be is fejezik, majd a területeket újraszántják és még egyszer bevetik. A másodvetés szedése október második fele és november első fele közé tehető. Természetesen a burgonya márciusi vetésének feltétele megfelelő időjárási körülmények függvénye, hiszen szabad földön, fátyolfóliával takart termesztésről van szó. Az említett húsz holdon körülbelül húsztonnás átlagterméssel számolhatnak, ami körülbelül négyszáz tonna újburgonyát jelent.
A gazda és a szállításra becsomagolt burgonya (Fotó: Gergely Árpád)
– Az újburgonya termesztése drágább, a fátyolfólia sem olcsó dolog és munkaigényes is, hiszen a két és fél hónapos vegetáció ideje alatt többször is ki és vissza be kell takarni a burgonyát, közben sorközművelővel megművelni, valamint növénytáppal kell ellátni, hogy mielőbb legyen piacképes termésünk. A kézi munkaerő is költségesebbé teszi, de minél korábban tudunk piacképes burgonyát megtermelni, az ár annál magasabb, az újburgonyának ugyanis napi ára van. Volt olyan év, amikor hétfőn még kilencven dináros volt az újburgonya ára, szombaton pedig huszonöt dinárért tudtuk csak eladni, de volt olyan év is, amikor két hétig nem változott az ár. Itt az ember nem lehet okos, csak szerencsés. Amint beérik a burgonya, felszedjük, mert ha sokáig marad a talajban, elveszíti a héjszínét és ezáltal minimum húsz százalékkal alacsonyabb áron értékesíthető. A másodvetésnek köszönhetően megmarad a héjszín, s a jelenlegi piaci árakhoz képest jóval magasabb áron sikerült értékesítenem a burgonyát. Az őszi burgonyát 13–14 dináros áron, a másodvetésű burgonyát pedig 20–22 dináros áron tudtuk eladni. Jelenleg, mivel a környező országokban is megnőtt a burgonya iránti kereslet, huszonöt és huszonhét dináros áron tudok értékesíteni. Amikor az ember üzletláncokkal dolgozik, egyre nehezebben tudja megfizettetni a portékáját, ugyanis a májusban felszedett újburgonyának egy részét még mindig nem fizették ki – mondja Teleki Lóránt.
A gazdaságban nyolc állandó munkás dolgozik, ezenfelül tizenöt-húsz idénymunkást is foglalkoztatnak. Az értékesítés főként a hazai piacon történik, lassan egy évtizede vannak már állandó törzsvásárlóik is, az újburgonyát pedig többször is sikerült az orosz piacon eladni.
– Külföldre egyelőre nem szállítunk, habár Romániából felkerestek ez ügyben, de jelenleg a hazai piacon lévő ügyfeleink ellátásáról kell gondoskodnunk. A Gomex üzletlánccal, valamint a Császárkerttel nyolc éve kiváló az együttműködésünk, és vannak vevőink, akik hetente tíz-tizenkét tonna burgonyát vásárolnak, amit a nagybani piacokon értékesítenek. A belgrádi és az újvidéki nagybani piacon is jelen vagyunk viszonteladóink által. Szerbiában hektáronként négyezer dinár a területalapú támogatás, ami esetleg minimális segítséget nyújt a kalászosok termelőinek, de ahol egy intenzív kultúráról, gyümölcstermesztésről vagy zöldségtermesztésről van szó, ott hatalmasak a beruházások. Egy hektár burgonyának a kitermelése, ha jó minőségű szaporítóanyagot használunk és mindent megadunk, amire a növénynek szüksége van – mert a növényt nem lehet becsapni – ötezer euró befektetést igényel. Az ötezer eurót tekintve pedig a négyezer dinár nem oszt, nem szoroz. Állami segítséget nem kapunk, de ennél sokkal nagyobb gond, hogy amikor valamit sikerülne megfelelő áron eladni, biztosan azt a terméket behozzák külföldről. A múlt évben a termelők nagy része önköltségi áron vagy ez alatt értékesítette a termékeit – hangsúlyozta a gazda.
A Prosperitati Alapítvány segítségével vásárolt burgonyaválogató-és csomagoló vonal (Fotó: Gergely Árpád)
Nem csak az értékesítést, hanem a több tonnányi burgonya tárolását is meg kell oldani. Telekiék szigetelt raktárakban, harminc-harminckét kilogrammos kiszerelésű zsákokban tárolták eddig a burgonyát. Hajdújáráson van egy huszonöt vagonos hűtőházuk a burgonyának, de mivel almatermesztéssel is foglalkoznak, az almát a Golden Fruct és a Prima termelőszövetkezet hűtőházában tárolják. Ha szerencsés évük volt és jó a termés, akkor még ez sem elegendő tárolóhely, s a burgonyát kénytelenek hagyományos hűtőkamrába, vagy a családi házuknál lévő szigetelt raktárban tárolni. Az egyik raktárban, ahol kicsit vékonyabb a szigetelés, a januári mínusz tizennyolc fokos hőmérséklet idején villanykályhával kellett fűteni, ugyanis a burgonyának legkevesebb három fokos hőmérsékletet kell biztosítani, mert ez alatt a hőmérséklet alatt elkezdődik az édesedés a keményítő cukorrá való átalakulásának következtében. Az extrém hidegek idején nem is árusították a burgonyát, nem nyitogatták a raktárakat, de még szállításkor is megfagyhatott volna a burgonya, amit már nem lehet eladni.
– A hollandok a legismertebb burgonyamag-forgalmazók, térségünkben a burgonyatermesztők nagy része a fémzáras holland magburgonyát veti. Néhány éve egy barátom jóvoltából megismerkedtem a Keszthelyi Pannon Egyetem Kutatóintézetének igazgatójával, ennek köszönhetően az általuk termelt magburgonyát vetettük, és mondhatom, a hollandnál sokkal jobban vizsgáztak ezek a magburgonyák. Piros héjszínű burgonyában csak a magyar fajtákat termelem, sárga héjszínűben még használjuk a holland fajtákat, mert koraiságban nincs, amely megelőzné. A keszthelyi burgonyafajtából a balatoni rózsát, a botondot és a démont, a hollandok közül pedig a koraisága miatt a rivierát termeljük, mert ez a legrövidebb vegetációval és a legintenzívebb növekedéssel rendelkező krumplifajta, továbbá a holland magburgonya közül az arizónát termesztjük még. A holland burgonyákat nem lehet kétszer újravetni, a keszthelyi fajták viszont többször is vethetők hozamromlás nélkül, ezenkívül nagyon sok betegségre rezisztensek. Legnagyobb gondot a burgonyatermesztőknél egyébként a talajban élő rágó kártevők, például fonalféreg, drótkukac és mások okozzák, mert ezek fizikai sérülést ejtenek a burgonyán, igaz, lehet ellenük védekezni, de egyre körülményesebben, mert az általunk használt növényvédő-szereket kivonják a forgalomból. Minden burgonyatermesztő rémálma a burgonyavész, ami egy gombás betegség, ha nem reagál időben a gazda, akkor akár három nap alatt is teljesen megsemmisítheti a termést – magyarázta a gazda.
Teleki Lóránt azt is elmondta, 2016-ban a Prosperitati Alapítványnak köszönhetően sikerült megvásárolniuk egy burgonyaválogató- és csomagoló vonalat is, ami amellett, hogy felgyorsította a munkát, minőségibb szolgáltatásra is lehetőséget ad.
