Parlez-vous français, monsieur Döbrögi?!

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi – Zentai Magyar Kamaraszínház, repríz

Szögi Csaba

2017. március 4., 10:41

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Amennyiben a színészek monodrámái, valamint a Csongor és Tünde kapcsán azt írtam le, hogy immár beérett a Zentai Magyar Kamaraszínház fiatal társulata, akkor most hozzáteszem a csütörtökön megtekintett Lúdas Matyi után, hogy végre össze is érett a trupp. Nem állíthatom teljes bizonyossággal, csak tippelni tudom, hol csúszott be egy-egy improvizáció az előadás folyamán, de a lényeg, hogy végig ott zsizseg a levegőben, mennyire ügyesen és azonnal reagálnak ifjú színművészeink egymás rezdüléseire – nagyon együtt és egyben van ez a produkció (és gondolom, innen kezdve mindegyik ugyanígy együtt lesz majd). Ez az, amit vendégszínészekből verbuvált gárdával lehetetlen megvalósítani. Mivel ez már alkímia, kérem tisztelettel. A Lúdas Matyiban ezt megtapasztalni volt számomra a legizgalmasabb élmény, ettől imádtam.

Egyébként is a gyerekelőadásaik lelkesítenek mostanában a leginkább – különösen, hogy a kissrácokkal együtt megnézni egy darabot magában is nagy kaland! –, s noha László Sándor Lúdas Matyijában nem éreztem azt a tündérszikrát, melynek hatására az alkímia alapmasszája igazi varázslattá párolódik le – ahogyan az például a Jancsi apród és a Medvemese című monodrámákban játszi könnyedséggel végbement –, mégis élveztem minden pillanatát. A fentiek mellett ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a rendezésről elmondhatjuk – Urbán András után szabadon –, Fazekas Mihály szövegét fokozatosan mellőzve készült el az előadás. Megtartották ugyan a mese remek kerettörténetét, mégsem az ezerszer látott/olvasott Lúdas Matyival találkozik a néző. Külön taps ezért Góli Kornélia dramaturgnak is, pazar módon adaptálta az alapművet! (A legkisebbeknek talán kicsit sok lehet a belelopott francia, olasz, angol, német szöveg, bár ahogy megfigyeltem, őket ilyenkor is leköti a látvány, az én fülemnek pedig zene volt ez a rész – különösen Lőrinc Tímea talján hadarása; most is kacagok… Ugyanez mondható el arról is, amikor Fazekas archaikus magyar szavait magyarázzák, fordítják le a ma használatos megfelelőikre.)

A színpadi látvány – melynek megvalósításában Rutonić Róbert is közreműködött –, a díszlet, a kosztüm, a párnaludak, a függönyvárfalak az árnyékjátékkal stb. mind-mind igen elmés és mókás, a Virág György munkáját dicsérő muzsika kiváló, a színészi játék pedig a fent emlegetett összhangon túl és innen is, nüánszaiban és az egyes szereplőkre lebontva is furfangos, könnyed és élvezetes.

Végül ismételten megemlíteném a szép tiszta beszédet, melyet mindegyik színészünk magáénak tudhat a kamaraszínházunkban. Lehunyt szemmel is élvezet őket hallgatni; különösen a narrátori szöveg alatt volt ez tetten érhető ezúttal, mely szerepen többen is osztoztak az előadás folyamán. Ha valaki legközelebb hangoskönyvet szeretne kiadni a jövőben mifelénk, remélem, a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatát keresi fel legelőször… legyen szó mélyen drámai szövegről vagy könnyed anekdotázásról.

A Lúdas Matyit pedig ajánlom mindenkinek – ahogyan az alkotók is a programfüzetben: nem csak gyerekeknek! –, aki hasznosan, tartalmasan és kellemesen szeretne eltölteni egy órát a színházban.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége