Háromhetes külföldi pénzgyűjtő körútra indult a világ egyik leggazdagabb országának tartott Szaúd-Arábia uralkodója. A 81 éves Szalman ibn Abdul-Aziz al-Szaúd király és csaknem 1500 tagú kísérete – a hét eleje óta – ázsiai országokban igyekszik befektetőket találni ahhoz a nagyszabású gazdaság fejlesztési programjához, amelyet még tavaly hirdetett meg. Az Indonéziát, Japánt, Kínát és Malajziát érintő turné másik fontos célja szaúdi pénzkihelyezési lehetőségek felderítése.
Indonézia abban bízik, hogy kőolaj-finomítóinak korszerűsítésébe Rijád akár 25 milliárd dollárral is beszáll. Ez reális elvárás, de a szaúdi királyi ház egyéb lehetőségek iránt is érdeklődik. Sőt azt szeretné, ha más ágazatokba is minél több pénzt fektethetne be, hogy kevésbé függjön az országot éltető olajipartól. Az államkassza bevételeinek meghatározó, az ország exportjának pedig mintegy 90 százaléka ugyanis ebből a szektorból származik.
A sokoldalúság jegyében Rijád arra készül, hogy a japán SoftBank segítségével 45 milliárd dollárt fektet információs technológiai cégekbe. Az összeg azonban aprópénz ahhoz képest, amennyit az olajiparon kívül szeretne hasznosan befektetni a tavaly elfogadott Vízió 2030 reformcsomag céljaival összhangban.
A fő cél pedig az ország olajfüggőségének megszüntetése a gazdaság diverzifikálásával, privatizálással és egyéb módszerekkel. A stratégiaváltásra több okból szánta rá magát az uralkodóház. Ezek közül is kiemelkedik az alternatív energiaforrások egyre nagyobb szerepe, a kőolajkészletek folyamatos csökkenése, illetve a nyersanyag világpiaci ára, amely az utóbbi két és fél évben 35 és 60 dollár között ingadozik. Ez jócskán elmarad a korábbi 110-120 dollártól, amennyit hordónként kellett fizetni a nyersolajért.
Szaúd-Arábia megsínylette a meredek árzuhanást, amely már 2015-ben súlyos csapást mért a gazdaságára és a költségvetésére, rekordmagasságba röpítve a deficitet. A Föld legnagyobb kőolaj-exportálójaként emiatt komoly pénzügyi gondokkal találta magát szemben; többször is hitelt kellett felvennie (kötvénykibocsátás révén) a hiány pótlására. Az ország történetében ilyenre még nem akadt példa.
Már 2015-ben hozzálátott ugyanakkor az energia- és a gazdaságpolitika (gyökeres) átalakításához. A Vízió 2030 is ebbe a folyamatba illik.
A programnak azonban nemcsak a gazdasági szerkezetváltás a fő célja, hanem a spórolás és az állami bevételek növelése is. Például adóemeléssel, a közszolgáltatási díjak növelésével, esetleg új adók bevezetésével.
Rijád egy példátlan akcióra is készül. Azt tervezi, hogy részben magánosítsa (tőzsdén értékesíti) a zártkörűen működő Saudi Aramco állami olajvállalatot, amelynek értékét 2000 milliárd dollárra becsüli. Bár szakemberek eltúlzottnak tartják az összeget, sokan már a magánosítás időpontját találgatják. Hírek szerint a tőzsdei bevezetésre 2018-ban kerülhet sor, és a vállalat legfeljebb 5 százalékának értékesítésére lehet számítani.
Ha valóban piacra kerül egy ekkora részvénycsomag, az világszenzáció lesz, hiszen az államnak az ügyletből már első nekifutásra akár százmilliárd dollár bevétele származhat. Ilyen bemutatkozás még senkinek sem sikerült. Az eddigi legértékesebb tőzsdei megjelenés a kínai Alibaba nevéhez fűződik. Az internetes kereskedelmi platform 2014-es részvénykibocsátása azonban „csak” 25 milliárd dollárt hozott a tulajdonosok konyhájára.
A szaúdiak arra készülnek, hogy az eladásból befolyó összeget abba az állami vagyonalapba utalják, amelynek tőkéje csaknem 2000 milliárd dollár. A cél ugyanis az ott felhalmozott pénzmennyiség folyamatos növelése a kiterjedt külföldi befektetések végett. Rijád ugyanis a gazdaság átalakításával párhuzamosan a világ egyik vezető befektetőjévé akar válni.
