2024. április 26., péntek
DAKAR-RALI

Bolívia kegyetlen volt

Saghmeister Gábor már hetedik alkalommal teljesítette a Dakar-ralit, ami környékünkön páratlan sikernek számít. A szabadkai versenyző ezúttal a 73. helyen végzett. A napokban ért haza Dél-Amerikából, idei tapasztalatairól, jövőbeli terveiről beszélgettünk.

• Elégedett az eredménnyel?

– A Dakart teljesíteni is nagy eredmény, így igen, abszolút elégedett vagyok. A Balkánon én vagyok az egyedüli, akinek hét alkalommal sikerült végigmenni és célba érni, ez eddig még senki másnak nem jött össze. Úgy hiszem, nagyon sok időnek kell eltelni, hogy ezt valaki meg tudja ismételni.

• Az előzőekhez képest miben volt más az idei verseny?

– Több magaslati szakasz volt, ezért már nehezebb volt. Sokkal nehezebb lélegezni 4-5000 méteres tengerszint feletti magasságban, ott ugye a motor se működik ugyanúgy, sokkal kevesebb levegőt kap, és ezáltal nehezebb haladni, tovább tartanak a gyorsasági szakaszok. Lényeges, hogy az időjárás is teljesen más. Közel 2000 kilométert mentünk havas esőben, jégesőben, nagyon kellemetlen körülmények voltak, a bolíviai napok bizony nagyon hosszúnak tűntek.

• Nehéz volt akklimatizálódni?

– Talán most nehezebb, ahogy visszajöttem Dél-Amerikából. Az utolsó öt napot Argentínában töltöttük, ott igazi nyár van, 35 fokos hőmérséklettel. Visszajönni ebbe a zord hidegbe nem volt épp kellemes, és még nagyon szokatlan. Ráadásul a többórás időeltolódás is megnehezíti a dolgom. Úgy veszem észre, sokkal több pihenésre van szükségem, mint a korábbiakban.

• Mi vár Önre az elkövetkező időszakban, lesz egy kis pihenő, vagy teljes erőbedobással készül a versenyekre?

– Egy nagyon rövid pihenő következik, keddtől már kezdem rendesen az edzéseket. Február végén érkezik a motorom Dél-Amerikából, és akkor dől el, hogyan alakul a folytatás. A csapattársaimmal megbeszéljük, indulunk-e a rali-világbajnokságon Abu-Dzabiban. Nekem szponzorom lenne, de egyedül sajnos nem tudok elindulni, szükségem van az ő közreműködésükre, kell a szerelők, a csapat segítsége.

• Abu-Dzabin kívül milyen versenyeken szándékozik indulni?

– A motokrosszbajnokságban, a Kelet-Európa-kupában mindenképp. Ha minden jól alakul, akkor szeretnék majd egy új motorkerékpárt vásárolni, ennek az anyagi hátterét még meg kell oldanom, egyeztetni kell a támogatóimmal. A jelenlegi gépem már ötéves, sajnos már nem való nagyobb versenyekre. Természetesen eladni nem szeretném. Öt Dakart bírt ki, valamilyen szinten már muzeális darabnak számít, a szívemhez nőtt, nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá. Sajnálnék túladni rajta, főleg, ha olyan valakinek a kezébe kerülne, akinek nem szerezne ennyi örömöt.

• Nagyobb eszmei, mint anyagi értékkel bír már…

– Igen, számomra nagyon komoly eszmei értéke van, az egyetlen olyan gép a Balkánon, amely ötször teljesítette a Dakar viszontagságos futamát, ilyen motor még egy nem létezik. Kizárólag gyűjtő kezébe kerülhet, vagy pedig itt marad nálam. Azért nem szeretnék túladni rajta, hogy utána valaki az utcán motorozzon vele.

• Jövőre ismét Dakar?

– Nagyon remélem, hogy igen! Ha év közben össze nem töröm magam, és az egészségi állapotom megengedi, akkor természetesen igen. Persze, egyeztetni kell a csapatommal. Gyenes Emánuel még fiatal, bírja a tempót, kiderül, Dési Jani hogy áll a dolgokhoz, az is meglehet, hogy jelentkeznek majd új versenyzők is, de kétlem. Ilyenkor, amikor befejeződik a Dakar, mindig akad jó néhány lelkes jelentkező, aztán amikor szeptember–október folyamán meg kell kezdeni a komolyabb készülődést, akkor valahogy eltűnnek. A Dakar nem egyszerű, ezzel tisztában kell lennie mindenkinek, aki manapság akar belevágni, annak nagyon komoly srácnak kell lennie.