Fél évszázad távlatából, a mobiltelefonok és közösségi oldalak platformjai mögé rejtőző világunkból nézve szinte elképzelhetetlen az 1960-as, 70-es évek mozgalmas művelődési élete, amelyek során a néptánc és színi amatőrizmus hozta egymáshoz közelebb a fiatalokat.
Konkrétan Nyugat-Bácskában is, ahol a közösségi rendezvényeknek nem szabott gátat a falu határa, hanem bölcs eleink megtalálták a települések közt az egymáshoz vezető utakat, mai szóval: kulturális átjárókat, amelyek a helyi hagyományok továbbörökítése mellett, nem utolsósorban a fiatalok közti kapcsolatteremtés szorgalmazását is szolgálta. A fiatalok táncoltak a Gyöngyösbokrétán, szerepeltek a Fogatban, műsoraikkal látogatták egymást, és olykor saját falujuk kultúrkincsét nem csupán a színpadon népszerűsítették, hanem átházasodva a szomszédságba, mélyebben is elplántálták.
Mintha jövőbe látók lettek volna az egykori néptanítók, faluvezetők, művelődésszervezők, az általuk támogatott közösségi rendezvények mindmáig megmaradtak, egyben külön sajátosságot is nyertek. A Gyöngyösbokréta a hagyományos néptánc porondja maradt, a Fogat a műkedvelő színjátszásévá vált.
A régióban először négy település készített közös művelődési műsort, ez lett a Négyesfogat, sikerük eredményeképpen más magyarlakta falvak is csatlakoztak. A kezdeményezés végül Kilencesfogattá nőtte ki magát, ami ugyan az összefogás erejét dicsérte, de a gyakorlatban nem működött. A szervezők évről-évre rendre megállapodtak, hogy minden művelődési egyesület legfeljebb tízperces műsorral szerepelhet, ám ezt senki se tartotta be. Érthető is, hiszen a föllépők hosszasan készültek, az otthoni föllépés mellett nyolc más településre utaztak csupán azért, hogy tíz percig állhassanak reflektorfényben. Másfelől, ezek a műsorok a rendes, valamint a színpad átrendezése miatti szünetekkel akár négy órán át is tartottak, a közönség jórészt félidőnél már szívesen távozott volna, vagy inkább el se ment a rendezvényre.
Bölcs eleink ekkor salamoni döntéssel két csoportra osztották a Fogatot, és lőn Négyesfogat (Doroszló, Kupuszina, Gombos, Szilágyi), és lőn Ötösfogat (Zombor, Bezdán, Csonoplya, Telecska, Nemesmilitics). Visszatekintve, a különválás nem csupán a települések földrajzi elhelyezkedése szerint történhetett, hanem művészeti-tartalmi indokai is lehettek. Gombos, Doroszló és Kupuszina hagyományőrző falvak, a viszonylag fiatal telepes faluban, Szilágyin pedig a kiváló néptánc-oktatásnak köszönhetően a műkedvelők „otthonról hozták” a népi műfajokat, a dalt és a táncot. Ezzel szemben a másik régióba sorolt településeknek soha nem volt autentikus népviselete, egységes dal- és tánckultúrája. Csonoplyán, Telecskán és Militicsen folyamatos az igény a népi műfajok művelésére, amit iskolai oktatással és egyesületi neveléssel biztosítanak, Zomborban és Bezdánban erre jóval kevesebb igény mutatkozott.
Így érthető, hogy az Ötösfogat műsorából gyorsan kikopott a néptánc és a népi éneklés, helyükbe a modern tánc, a kabaréjelenet, a modern tánc, a versmondás, a mozgáskoreográfia lépett. Amióta az egyesületek vezetői szabad kezet adtak a fiataloknak, vagyis hagyták, hogy maguk választhassanak hozzájuk illő műfajt, és azt saját elképzeléseik szerint mutassák be, kiemelkedően minőséges produkciókat mutatnak be.
Viszont szinte meglepő, hogy a Négyesfogat is eltávolodott a néptánctól, a csirajozástól, a szokások színpadi bemutatásától. Állítólag azért, mert alaposan ismerik egymás szokásvilágát, népi kultúráját, ezért annak „belső használatú” prezentációja fölöslegessé vált.
Szerintem egyéb oka is van a „stílusváltásnak”, az, ami minden művelődési egyesület számára probléma. Egyfelől a létszámhiány, másfelől pedig a fiatalok tanulmányi célú migrációja. Amíg az egyesületben bármely szakcsoportban kinevelnek egy nemzedéket, a gyerekek megnőnek, más településre, más iskolába kerülnek, nem vehetnek rendszeresen részt a próbákon, mindent elölről kell kezdeni a csoportban. A Négyesfogat idei házigazdájánál, Szilágyin például az iskola fölső tagozatain már huzamos ideje nincsen oktatás, a gyerekek Kupuszinán tanulnak. Talán éppen ez a tény miatt vált újra olyan fontossá a művelődési amatőrizmus, mint amilyen feladata és eredménye volt fél évszázaddal korábban is.
A Négyesfogat hagyományosan az újév utáni héten indul, miként az idén is. Első föllépését a tavalyi házigazdánál, a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesületben tette. A doroszlóiak tréfás jelenetekkel szerepeltek, akár a gombosi Arany János ME színjátszói, ám ők népviseletbe öltözve népi műveket vittek színpadra. A szilágyi József Attila ME Búzavirág menyecskekórusa és Borvirág férfikórusa mellett a műkedvelő színészek is fölléptek, míg a kupuszinai Petőfi Sándor ME tarka összeállításában sláger, modern tánc, és vidám karácsonyi jelenet is volt, aminek külön érdekessége, hogy a szerzője helyi amatőr.
A rendezvény szervezőinek egybehangzó véleménye, hogy a nagyarányú elvándorlás miatt mind a négy faluban kevesebb a műkedvelő mint korábban, ám ennek ellenére újfent színvonalas műsorral sikerült kedveskedni a közönségnek.
A Négyesfogat záró rendezvényére január 21-én, jövő szombaton Szilágyin kerül sor. A jubiláris, 50. Négyesfogat házigazdája Gombos lesz jövőre.
