Rengeteg rossz dolog történt 2016-ban. Sajnos főleg ezekre kapták fel a fejüket az emberek. Pedig nem ártott volna, ha időnként jobban figyelnek, hiszen több tucat nagy horderejű pozitív változás, kezdeményezés történt, továbbá jó, de legalábbis bátorító és reménykeltő megegyezés született, amelyeknek egy része globális, a többi csak regionális jelentőségű.
Kolumbiában és Latin-Amerikában alighanem arról is emlékezetes marad a múlt év, hogy véget ért a kontinens leghosszabb polgárháborúja. Ez annak köszönhető, hogy a kolumbiai kormány és a FARC szélsőbaloldali gerillaszervezet 52 év belharc után augusztusban tartós és végleges tűzszünetet hirdetett, majd aláírta a békemegállapodást, amelyet (novemberben) a parlament is jóváhagyott. Az egykori ellenségek azt remélik, hogy véget ér az a háború, amelyben (hivatalosan) legalább 220 ezer ember vesztette életét, további 45 ezer pedig eltűnt, több mint ötmillióan (más források szerint csaknem nyolcmillióan) pedig elmenekültek a szülőföldjükről.
A mexikói Juárezben „csak” csökkent a rablások, betörések, emberrablások, valamint az erőszakos és halálos kimenetelű bűncselekmények száma. A helyiek azonban ennek is nagyon örülnek, hiszen az 1,3 millió lakosú városuk 2008 és 2012 között a legveszélyesebbnek számított a világon. Okkal, hiszen a legborzalmasabb esztendőben 3766 emberölésről szerzett tudomást a rendőrség. A mexikói autólopások negyedét ugyancsak Juárezben követték el.
Tavaly azonban fordult a kocka: a hatóságok szívós munkájának köszönhetően a bűnözési statisztikák jelentősen megjavultak, a lakosság pedig már nem retteg annyira, mint korábban.
Az országok közül Hondurasra illik rá leginkább a Juárezre vonatkozó jellemzés. A közép-amerikai államot sokáig a világ legrosszabb helyeként emlegette mindenki. Az utóbbi években, de elsősorban a tavaly bevezetett bűnmegelőzési és bűnüldözési programoknak köszönhetően szerencsére sikerült jelentősen visszaszorítani az erőszakot.
A hondurasi közbiztonsági helyzet azért még korántsem ideális. A hollandiaival pedig össze sem hasonlítható. A Benelux országban ugyanis az elmúlt évben öt börtön bezárását vette fontolóra a kormány, miután korábban már több hasonló intézményre került lakat. Az ok prózai: egyre kevesebb a törvénysértés. Az elmúlt nyolc évben összesen 25 százalékkal esett vissza a bűncselekmények száma Hollandiában, ezért az ottani fegyintézetek egyharmada kihasználatlan, kong az ürességtől.
Sok ezer kilométerre távolabb szintén fontos változás történt, amelyre több mint ötven évig kellett várni. A korábban katonai diktatúrában élő Mianmarban (az egykori Burmában) tavaly beiktatták hivatalába az első választott polgári elnököt. A 68 éves Htin Kjav április 1-jén foglalta el hivatalát az 53 millió lakosú délkelet-ázsiai ország kilencedik államfőjeként. A 25 év után (2015 végén) ismét szabadon választott törvényhozás pedig 2016. február 1-jén kezdte meg a munkáját. Igaz, az alkotmány értelmében a parlamenti helyek egynegyedét továbbra is a hadsereg jelöltjei számára tartják fönn.
Kelet-Ázsiában más jellegű változást jegyeztek fel, ami valószínűleg nem keltett akkora figyelmet, mint amekkorát megérdemelt volna. Pedig a Világbank a tavaly őszi jelentésében külön foglalkozott vele. Eszerint a mélyszegénységben élők aránya 2016-ban 3,5 százalékra csökkent a térségben az 1990-ben mért 60,2 százalékról.
Az ázsiai szubkontinens sem panaszkodhat. Sőt a világon páratlan „látványossággal” büszkélkedhet. Dél-Indiában ugyanis tavaly felavatták a Föld legnagyobb naperőművét, amely mindössze nyolc hónap alatt készült el 679 millió dollár összköltségen. A novemberben üzembe helyezett, 648 megawatt teljesítményű komplexum legalább 150 ezer háztartás áramellátásáról gondoskodik.
Az Arab-tenger partján fekvő Mumbaiban is világrekord született. A nyugat-indiai óriásváros azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy helyiek kis csoportja tavaly befejezte az emberiség történetének legnagyobb takarító akcióját, amelyet még 2015-ben indítottak. Az eredmény: Mumbai egyik tengerparti strandján több mint 4000 tonna szemetet gyűjtöttek össze.
Másutt más jellegű „tisztogatásokra” került sor. Libériából például – hosszas küzdelem után –a nyár kezdetéig sikerült kisöpörni az ebolát s ezzel megszüntetni a halálos trópusi betegség utolsó nyugat-afrikai gócpontját. A térségben (Guineában) 2013 végén ütötte fel a fejét a kór, és hatalmas pusztítást okozott. A legtöbbet Libéria szenvedett tőle, csaknem 4700 ember halálát követelte az országban.
Észak- és Dél-Amerikát is kitakarították. Az ENSZ egészségügyi szervezete (WHO) legalábbis azt közölte, hogy a két kontinensen (tavaly) először sikerült mindenütt felszámolni a kanyarót, a gyermekkor egyik leggyakoribb fertőző betegségét.
A környezet- és természetvédelemben szintén több rendkívüli dolog történt. Ezek között talán a legfontosabb, hogy novemberben hatályba lépett az a globális klímavédelmi megállapodás, amelynek a célja a Föld megmentése a teljes felforrósodástól és pusztulástól a – bolygó felmelegedését, illetve az üvegházhatást okozó – veszélyes gázok kibocsátásának korlátozásával.
