Tudományosan egyelőre nem bizonyított, de egyértelműnek tűnik, hogy a közép-bácskai vadállomány drasztikus csökkenése összefüggésben lehet a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek használatával, illetve azok szakszerűtlen alkalmazásával.
Őzek a kishegyesi határban. Jóformán nincs már olyan szántóföldi kultúra, amit ne permeteznének. Ilyen körülmények között valódi csoda, ha a néhány megmaradt faj egyedei fennmaradnak (Tóth Péter felvétele)
Hivatalosan október 1-jén kezdődött meg a fő vadászidény, ekkortól fácánra és nyúlra lehet(ne) vadászni. A kishegyesi vadászok azonban – környékbeli társaikhoz hasonlóan – nyúlra már nem vadásznak. A tapsifülesek állománya ugyanis drasztikusan megfogyatkozott. A határban zajló mezőgazdasági munkálatok miatt fácánra is csak október 14-én vadásztak először szervezetten. A megváltozott körülmények között a vad kilövését kifejezetten ritkán gyakorolják. Ezekben a napokban is inkább a vadállomány megóvása, mentése, élelmezése a legfőbb feladatuk.
Kátai Sándor, a kishegyesi Fácán Vadászegyesület elnöke elmondta, hogy az általuk felügyelt mintegy 8000 hektáron egyre kevesebb a vad. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a terület nagyjából 1 százaléka az erdős, bokros rész csupán, a többi pedig állandó művelés alatt álló mezőgazdasági földterület. Ez nem megfelelő élettér a legtöbb faj számára, főleg, miután ezeken a területeken az utóbbi években tovább fokozódott a vegyszerek felhasználása. Vizsgálatok, analízisek, tudományosan megalapozott elemzések nem készültek ugyan, de egyértelműnek tűnik, hogy a vegyszerhasználat fokozódása és az egyes fajok populációinak drasztikus gyérülése összefüggést mutat. Kátai szerint a nyúl esetében például még a júniusi határszemlék alapján biztatónak tűnt a helyzet, hiszen volt szaporulat. Az aratást követő vegyszeres „kezelések” azonban ezt a reményt is szertefoszlatták. Jóformán nincs már olyan szántóföldi kultúra, amit ne permeteznének. Ilyen körülmények között valódi csoda, ha a néhány megmaradt faj egy-két egyede valamilyen csoda folytán megmarad. A vadászok így már tényleg nem tekinthetőek igazi vadászoknak, abban az értelemben, hogy vadakat lőnek, hiszen nincs mit elejteni. Viszont ők azok, akik még egyfajta szélmalomharcot, gyakran kilátástalannak tűnő küzdelmet folytatnak a vadállomány megvédése, fennmaradása érdekében. Az egyesület elnöke szerint a szakembereknek és a médiának is jóval nagyobb szerepet kellene vállalni a mezőgazdasági termelők képzése, tájékoztatása terén. Az elképesztő mennyiségű vegyszer felhasználása ugyanis a tapasztalatok alapján gyakran még szakszerűtlenül is történik. Az így megtermelt élelmiszereken, alapanyagokon keresztül pedig nemcsak a vadállományt, hanem saját magunkat is mérgezzük. Minden kultúrát gyomirtóznak, majdnem mindent rovar-, és gombaölővel is permeteznek. Az új „divat” pedig a gabonaféléket, de a napraforgót és a szóját is úgynevezett totál herbiciddel lepermetezni a betakarítás előtt. Így ugyanis az átadott termény minőségét nem „rontják” az éretlen szemek, egyben pedig a gyomirtás is megtörténik. A cselekmény környezetre gyakorolt hosszú és rövidtávú hatásaival pedig nem sokat foglalkoznak.
A kishegyesi vadászok ebben az évben 960 előnevelt fácánt és 300 foglyot engedtek szabadon. Sajnos a nyári „vegyszerezős” időszakot a különösen érzékeny foglyok 10 százaléka sem élte túl. A fácánok is „lemorzsolódtak”, eltűntek. Elpusztultak, ragadozók áldozatai lettek, vagy elvándoroltak. A Kishegyesen meggyűrűzött kakasok egyikét Zenta közelében gázolta el egy autó. Gyakran találnak elhullott őzet is, ami szintén a vegyszerezés következménye lehet. A gazdák kénytelenek mérgezni a gyorsan szaporodó pockokat, mezei egereket, ennek viszont sok esetben a rókák is áldozatai lesznek. Megjelent viszont a sakál. Tavaly hármat is kilőttek a kishegyesi határban: egyet a Palusek-tanya közelében, egyet a Potok határrész szélén és egyet a Fekete-tanyánál.
A kishegyesi Fácán Vadászegyesület elnöke azt is elmondta, hogy már készülnek az állatok téli etetésére. A jó kondíció megőrzéséhez a fagyos, havas hónapokban a vadállománynak szüksége van a takarmányozásra. Öt tonna csöves kukoricát és ugyanennyi koncentrátumot, kész takarmányt, valamint egy tonna nyalósót vásároltak. Az etetőket sokéves tapasztalat alapján a vadak előfordulása, csapásai ismeretében helyezik el, és folyamatosan töltik fel. Jelenleg mintegy 40 aktív tagja van az egyesületnek. Ez elég kevés ahhoz képest, hogy korábban – a vadászat feltételeinek szempontjából jobb időkben – voltak 120–130-an is. A megmaradtakat pedig bizonyos szempontból már csak a megszokás miatt nevezhetjük vadászoknak. A körülményeknek köszönhetően inkább állatvédőkké, környezetvédőkké „vedlettek” át. Olyan „perverz”, de legalábbis paradox helyzet állt elő ugyanis, hogy a vadállatok egyedül a vadászoktól remélhetnek némi védelmet és segítséget.
