Miloš Vasić, a Vreme belgrádi hetilap újságírója azt mondja, néha szeretné, ha a tévékészülékekre ugyanolyan ablaktörlőt szerelnének, mint amilyen az autókon van, hogy ugyanúgy, mint ahogy megszabadulunk az idegesítő rovaroktól a szélvédőn, a tévé képernyőjén is meg lehessen szabadulni bizonyos tartalmaktól – élcelődött lapunknak nyilatkozva a múlt szerdán. Azt mondja, hétfőn este nyolc óra után, amikor több csatorna is Aleksandar Vučić miniszterelnök sajtótájékoztatóját közvetítette a Biztonsági Szolgálatok Koordinációs Testületének ülését követően, különösen vágyott egy ilyen ablaktörlőre.
A sajtótájékoztatón egyebek mellett megtudhattuk, hogy a Milo Đukanović, illetve a Montenegró elleni államcsínykísérlethez mégiscsak közük volt szerbiai állampolgároknak, de az is kiderült, hogy a külföldi hírszerzés soha nem volt annyira aktív Szerbiában, mint amilyen most, és azzal is szembesítették a közvéleményt, hogy a rendőrség bűnügyi igazgatóságának egyik magas rangú tisztségviselője rendszeresen információkat szivárogtat ki valamelyik ország belgrádi nagykövetsége egyik munkatársának. És azzal is szembesülnünk kellett, hogy őszinte kiállása miatt elképzelhetetlen támadások áldozata lesz a közeljövőben.
Vasić azt mondja, szinte még soha nem nézett ekkorát, mint a szóban forgó sajtótájékoztatót hallgatva. A sajtótájékoztató zavaros volt, nem készítették elő megfelelően, ezért a jelenlevő újságírók is zavartan tekintgettek egymásra, Vučić pedig szemmel láthatóan rendkívül ideges hangulatban állt a kamerák elé – értékelte Vasić.
– Bár állítólag fontos témákról kellett volna beszélnie, semmi újat és semmi érdemlegeset nem tudtunk meg. Hacsak nem azt, hogy Zoran Čičak, a Jugoszláv Baloldal politikusa valójában szupertitkos ügynök. Továbbra sem világos, hogy honnan került a történetbe Zoran Čičak. Az persze érdekes, hogy a montenegrói történésekkel kapcsolatban mennyire irányt váltott Vučić. A Podgoricában letartóztatott szerbiaiak most már nem a Ravna Gora-i Mozgalom aktivistái, akik semmi rosszat nem akartak Đukanovićnak. Most valamiféle szerbiaiakról volt szó, akik még az országban vannak, egy részüket talán le is tartóztatták, tárgyi bizonyítékokat foglaltak le náluk, egyebek mellett egyenruhákat. Azt persze nem tudtuk meg, hogy milyen tárgyi bizonyítékokról vagy milyen egyenruhákról van szó. Értékelésem szerint esély sincsen arra, hogy Bratislav Dikić vagy pedig a Ravna Gora-i aktivisták valóban elhitték, államcsínyt hajthatnak végre Montenegróban. Senki nem hülye annyira, hogy ezt elhiggye – fogalmazott Vasić.
Ami a titkosszolgálatok külföldi aktivitását illeti, ennek mértékét az adott ország nemzetközi színtéren betöltött szerepével, tekintélyével lehet mérni – magyarázta az újságíró. Hozzátette: kétli, hogy Szerbia bárkinek annyira fontos lenne, hogy mindenfelé titkos ügynökök rohangálnának le-föl az országban. Persze az úgynevezett általános hírszerzői tevékenység Szerbiában is jellemző, ezt viszont nem úgy kell elképzelni, mint ahogy a titkos ügynökökről szóló amerikai filmekben zajlik – emelte ki Vasić –, majd arról beszélt, hogy az íratlan szabályok szerint ha valamelyik külképviselet munkatársa kémkedéssel hozható összefüggésbe, akkor az ország illetékesei felszólítják az adott nagykövetség országát, hogy a szóban forgó személyt hívják vissza. Márpedig ilyesmiről nem értesült a közvélemény – tette hozzá az újságíró.
Hogy mi értelme a pánikkeltésnek? Van-e egyáltalán valaki az országban, aki hitelesként értékeli ezeket a közszerepléseket? Vasić szerint a kormányfőnek ezzel az a célja, hogy folyamatosan táplálja és életben tartsa az emberekben a bizonytalanság vagy esetleg a félelem érzését. Hogy a társadalom, illetve az egyén ne kerülhessen egyensúlyba.
– Ha nem Vučić táplálja a pánikot, akkor Vučićević és az Informer, valamint a Pink tévé. A lényeg az, hogy folyamatosan pánikhangulat uralkodjon. Vučić tanácsadói vagy spin doktorai valamiért azt hiszik, hogy ebből előnye származik, pedig szerintem éppen ellenkezőleg. A különféle kommunikációs források és a médiumok zavartalan elérhetősége sem teszi egyszerűbbé a helyzetet, hiszen az átlagember csak nehezen tud mérlegelni, hogy a hatalmas információáradatból minek adjon hitelt. Minden hihetőnek tűnik neki, még a Pinken elhangzottak vagy Vučićević baromságai is – taglalta Vasić.
