Köszönetet mondott a németeknek és Németországnak az 1956-os magyarországi menekülteknek nyújtott segítségért és szolidaritásért Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából a berlini Konzerthausban kedd este rendezett ünnepi megemlékezésen hangsúlyozta, a forradalom leverésekor az akkori szövetségi köztársaságba menekültek tapasztalhatták a németek szolidaritását és legkülönbözőbb támogatását az egyszerű emberektől, az üzemi munkásoktól az egyetemi hallgatókig, a művészekig, az egyházakig és a politikusokig.
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara koncertet ad a berlini Konzerthausban rendezett megemlékezésen (Fotó: MTI)
Beszédében Balog Zoltán utalt arra, hogy Magyarország nagy árat fizetett a később kivívott szabadságért, hiszen az ’56-os forradalom idején 2500-an vesztették életüket a harcokban, köztük sok roma, akikre – mint fogalmazott – „büszkék vagyunk”. 1961 végéig csaknem 22 ezer embert sújtottak börtönbüntetéssel, 229 embert kivégeztek, a halálbüntetés korhatárát 16 évre csökkentették, tette hozzá, majd kitért arra is, hogy 13 ezer embert internáltak és 180 ezren hagyták el az országot. Németország, Ausztria, Svájc, továbbá Kanada, az Egyesült Államok és Ausztrália tízezreket fogadtak be közülük, hangsúlyozta.
Utalt ugyanakkor a jelenlegi milliós menekülthullámra, az akkori és a mostani menekültek közötti különbségekre. Az 1956-ban kivándorlók és a napjainkban milliókat megmozgató vándorlás közös jellemzője az emberi szenvedés, mondta, hozzátéve, 1956-ban azonos kulturális hátterű emberek vándoroltak ki, és ez egy egyszeri kivándorlás volt. Úgy fogalmazott, a napjainkban tapasztalható vándorlás mindaddig tartani fog, amíg ezek az emberek egy igazságosabb világrendben otthon, a saját hazájukban nem kapnak esélyt a boldogulásra. Ami a két vándorlásban közös, az az emberi szenvedés – mutatott rá Balog Zoltán, hozzátéve, a kérdés azonban az, hogy hol, mikor, kinek és hogyan kell segíteni.
Balog Zoltán hangsúlyozta, hogy a szolidaritás és a segítőkészség kölcsönösségen alapszik Magyarország és Németország között is.
1989-ben, amikor Németország keleti felének szüksége volt Magyarország szolidaritására, az ország megadta ezt, szabad döntéssel, egy szovjet megszállás alatt lévő nem szabad országban. Mindez – mint kiemelte – elvezetett Németország és Európa újraegyesüléséhez.
Ünnepi beszédében a miniszter a magyarokat a szabadság népeként jellemezte, hozzátéve: amikor szabadon választhattak, mindig a szabadságot választották. Kiemelte ugyanakkor azt is, hogy a szabadság olyan drága kincs, amelyet meg kell védeni. Jogállamiság és jogrend nélkül nem fejlődhet. Hangsúlyozta, meggyőződésük, hogy ezt a szabadságot és egyben az Európai Unió tartósságát óvják, amikor Magyarország déli határát védik. A miniszter ezzel összefüggésben ismét kiemelte a szolidaritás elsődleges fontosságát. A szolidaritáshoz azonban elengedhetetlen, hogy kölcsönösen értsük egymást – emelte ki Balog Zoltán, aki szerint ez a kölcsönös megértés különösen vonatkozik Németországra és Magyarországra. Az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta, hogy a német–magyar kapcsolatok szilárd alapokon nyugszanak. A két nép, a két ország összetartozik, még akkor is, ha – mint kijelentette – ugyanarra a kérdésre olykor eltérő válaszokat adnak. Végezetül Balog Zoltán emlékeztetett az 1953-as berlini, az 1956-os budapesti, az 1968-as prágai és az 1981-es lengyelországi felkelésre, utalva arra, hogy akik akkor harcoltak, megtanítottak mindenkit a szabadság értékének megbecsülésére.
