Vannak hagyományosan történelmi ünnepeink, amelyek fontos eseményekhez, dátumokhoz kötődnek, és vannak egyházi ünnepeink, amelyek szakrális tartalommal bírnak.
Augusztus 20-a eredendően az utóbbiakhoz tartozott: István király 1090-es szentté avatása óta évszázadokon keresztül ezen az napon a közösség valamilyen formában mindig megülte a kereszténység egyfajta ünnepét.
Ennek közismert példája a körmenet, amely augusztus 20-a esetében a fővárosban hagyományosan az Oroszlános kúttól indult és a Mátyás-templomhoz érve szentmisével fejeződött be. Igazi közösségi ünnep volt – beszélt a nap korai történelméről Szeredi Pál történész az M1-en szombaton.
1819-ben Ferenc József nádor adott neki egyfajta állami keretet adott az eseménynek: előírta ugyanis, hogy az állam képviselői kötelezően vegyenek részt a felvonuláson. Ezáltal az államiság, a függetlenség, Magyarország egyfajta ünnepe lett. Mindez később még hangsúlyosabbá vált – mondta a történész.
József Nádor ezzel az egyházi ünneppel szerette volna megerősíteni az államiságot. És ezt használta fel a későbbi korszakokban is a politika: így lett augusztus 20-a egyre inkább politikai esemény is. Így volt ez a Horthy rendszerben is, amikor Nagy-Magyarország egyfajta ünnepének tekintették, a Rákosi-korszakban pedig Szent István volt az államalapító forradalmár. Vagyis minden korszakban mindenki megpróbált politikai töltetet tenni az ünnepbe – hívta fel a figyelmet Szeredi Pál.
Nem véletlen, hogy ’49-ben augusztus 20-án hirdették ki a népköztársaság alkotmányát, így kívánva átenni az alkotmányos jogfolytonosságát. A Kádár-korszakban ez a népünnepély kap még újabb tartalmat, jelentőséget: a közösség érzetét, az erősségünket, bőségünket, gazdagságunkat jelképezték víziparádékkal, tűzijátékokkal.
