A munkásnak büszkének kellene lennie arra, hogy becsületesen, két kezének kemény munkájával keresi meg a mindennapi betevőre valót – hallhattuk gyakran az utóbbi időben az államvezetés képviselőitől.
Ehhez képest az elmúlt időszakban több olyan rémtörténet is napvilágot látott, amelyek hallatán a legtöbben feltehetőleg megkérdőjelezik az előző állítást. A munkások biztosan. Azzal persze az emberek többsége egyetért, hogy a tisztességes munka soha nem lehet szégyen, a szerbiai munkavállalók egy része azonban emberi méltóságában megalázva kénytelen dolgozni.
A VÉCÉ MINDENHOL BŰN
A vranjei Geox cipőgyárban, amely egyike a legnagyobb csinnadrattával és hangzatos államvezetői nyilatkozatokkal megnyitott külföldi beruházásoknak, az olaszországi munkavezető rendszeresen megalázza az alkalmazottakat, ordít rájuk, „szerb cigánynak” becézi, és egyéb „kedvességekkel” illeti őket, ráadásul azt is nyilvántartja, hogy ki hányszor megy vécére. Akinek gyengébb a vízhólyagja, annak pelenkahasználatot javasol. Gordana Krstić korábbi segéd-munkavezető, aki mindezen állításokat a sajtónak nyilatkozva is megerősítette, a végén nyugtató nélkül nem is tudott megjelenni munkahelyén, de otthon, a családja körében is állandóan ideges volt, és láncdohányossá vált.
Véleménye szerint a Geox alkalmazottainak legtöbbje a hozzá hasonló lelkiállapotban kénytelen végezni a munkáját. Krstić bűnvádi feljelentést is tett az olasz hölgy ellen, bár elmondása szerint a rendőrségen alig akarták átvenni a feljelentést, nem kívántak belebonyolódni az ügybe. Főleg azért, mert a munkavezető külföldi állampolgár. Krstić mindennapjai a feljelentést követően váltak igazán pokollá. A munkahelyén folyamatosan lefokozták, és végül már nem is osztották be egyik részlegre sem, majd felkérték, hogy amíg nem rendeződnek a dolgok az olasz munkavezetővel, addig inkább menjen szabadságra. Krstić eleget is tett a felkérésnek, nem sokkal később azonban elbocsátották.
A leskovaci Jura dél-koreai vállalat dolgozói sincsenek jobb helyzetben. A vétségek listájának első helyén ott is a toaletthasználat, illetve az emberi szükségletek végzése áll, olyannyira, hogy a dolgozóknak pelenka használatát javasolták, de testi fenyítésre és szexuális zaklatásra is panaszkodtak. A helyi sürgősségi osztály orvosai is rendszeresen ellátogatnak a gyárba, mivel állítólag nincsen olyan nap, hogy a munkások közül valaki/valakik ne lennének rosszul vagy ne ájulnának el. Ugyanakkor a vállalat vezetése nem fogad el semmiféle kifogást, az orvosi ellátást követően a gyengélkedők kötelesek visszatérni a munkahelyükre.
A legutóbb a topolyai Perutnina Ptuj-Topiko munkásainak tortúrájáról is értesülhettünk. A vállalat vezetősége a hosszabb ideje tartó lopások miatt törvénytelen módon poligráfos hazugságvizsgálatnak vetett alá tizenhat alkalmazottat. Csak egyetlen munkavállaló utasította el a vizsgálatot, őt először lefokozták, és végül közös megállapodással megszűnt a munkaviszonya.
Sajtóelemzések szerint az egyik legnagyobb probléma az, hogy a munkavállalók nincsenek tisztában a jogaikkal, nem ismerik a törvényeket és azt sem tudják, hogy panaszukkal kihez fordulhatnának. Másrészt a dolgozók nagy része valószínűleg tisztában van az őt ért jogsértéssel, viszont nem hisz a hangzatos állításnak, „hogy az őt érő törvénytelenséget bejelentő munkásnak nem eshet semmilyen szempontból bántódása”. A megállapítással, hogy a dolgozók közül sokan nincsenek tisztában jogaikkal, Aleksandar Vulin munkaügyi és szociálpolitikai miniszter is egyetért, ezért két héttel ezelőtt minden dolgozót jogainak megismerésére, illetve érvényesítésére bátorított.
KAMERA IGEN, DE KORLÁTOKKAL
A munkahelyeken uralkodó körülmények és a dolgozókkal szembeni viszonyulás témájában folyamatosan visszatér a kamerás megfigyelőrendszerek kérdése. Hogyan, hol, milyen formában figyelheti meg kamerákkal a munkaadó az alkalmazottait? Szerbiában ebben a témában is a munkaadónak van szerencséje, a dolgozók kamerával való megfigyelésének témakörét ugyanis nem szabályozza törvény. Ezt lapunknak nyilatkozva Muškinja Heinrich Anikó tartományi jogvédő is megerősítette. Mint hozzátette, a kamerás megfigyelés módját a magánszférához való joggal kapcsolatos alapvető mércék – ezt a területet nemzetközi és hazai előírások is szabályozzák –, valamint a munkaadók, illetve a munkavállalók jogait és kötelezettségeit szabályozó előírások figyelembevételével lehet szabályozni. A hazai jogszabályok közül a jogvédő ebben a témában mérvadóként a személyes adatok védelméről szóló törvényt emelte ki.
– A munkaadó köteles tájékoztatni a munkavállalót, hogy a munkahelyen hol és mely időszakokban követik, illetve rögzítik kamerákkal a munkáját és egyéb tevékenységét. A kamerás megfigyelést mind időben, mind térben korlátozni kell. Az alkalmazottak munkatevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó tevékenységeket nem figyelhetik meg. A megfigyelésnek kizárólag a munkavégzésre szabad összpontosulnia, az alkalmazottak magánszférájának minimális megsértésével. Ennek értelmében például a toalettekben nem szabad kamerákat elhelyezni. A hangrögzítés szigorúan tilos, a Büntetőtörvénykönyv 143. szakaszának értelmében ez a jogtalan lehallgatás bűntette lenne. Ami a harmadik személyeket illeti, a kamerákkal megfigyelt helyiségekben szokásosan plakátokkal tájékoztatják a polgárokat ezeknek a rendszereknek a jelenlétéről. A kamerás megfigyelő rendszernek olyannak kell lennie, hogy a felvételeket szigorúan meghatározott ideig szabad őrizni, és erről tájékoztatni az alkalmazottakat, majd a határidő letelte után megsemmisíteni a felvételeket – részletezte a tartományi jogvédő.
